Ha Budapesten, a lejárt zenekarok Mekkájában fel tud lépni egy maximálisan aktuális, éppen felfelé kapaszkodó és jellemzően (nálunk legalábbis) nem a legforgalmasabb csatornákon közlekedő fiatal előadó úgy, hogy koncertjével korrekt laza háromnegyed házat produkál, akkor legalább egy visszhang erejéig félretehetjük az ilyen alkalmakra rutinosan beskálázott panaszáriáinkat.
Most még simán közel férkőzhettünk Nika Roza Danilovához, legközelebb viszont lehet, hogy be sem fogunk férni, mert a Zola Jesus fedőnéven alkotó huszonhárom éves amerikai művésznő állandóan azt az érzetet kelti, hogy bármelyik percben előállhat egy irgalmatlan globális popslágerrel. A műsor közepén előhúzott In Your Nature már közel jár ehhez - más kérdés, hogy ezenkívül viszont alig akad olyan száma, ami hazafelé bandukolva könnyedén előhívható lett volna a memóriából. A koncertet ZJ és kísérői a kiemelkedő szigeteken szökdécselés helyett így inkább egyetlen sötétkék masszaként hömpölyögtették végig, amelyben a fehérbe burkolt, platinaszőke főhősnő élőben is masszív altja alatt egybesűrűsödhetett mindaz a tudás, ami úgy 1980 és 92 között poszt-punkban és elektronikában a dark címke alatt felhalmozódott. Maguk a zenészek is afféle élő idézetekként léptek elénk: míg a jobb oldali, minimál dobcuccát szalonnázó nyársra emlékeztető husángokkal büntető szintis a 88-as Alan Wildert hozta, a frontleány idegesen vezénylő karmozdulatai a néhai Ian Curtist juttathatták észbe leginkább. Zola Jesus amúgy távolról sem annyira karizmatikus figura, mint amekkora hangja van, másfelől nézve viszont éppen az csepegtetett az előadásba jótékony pikantériát, hogy egy kedves és kicsit suta gimnazistának tűnő filigrán hölgyből áradtak szünet nélkül a drámaibbnál drámaibb dallamok. Ezzel együtt a mostani bő ötven percnél többet egyelőre aligha bírna el a válla, de nem kell sok neki: a hang és a stíl megvan, csak a markánsabb körvonalak kellenének már.
A38 hajó, április 7.
alá
