A szerk.

És semmiféle meglepetést nem hozott: a kormány a múlt hetihez képest (lásd: Félpályás támadás, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.) még jobban az adófizetők zsebébe nyúlt, s végül kiegyezett a demonstráló magoszos szabolcsi gazdákkal. Akik a sajtó szerint csak részben elégedettek, hiszen az elfagyott ültetvényeket nem nyilvánították katasztrófa sújtotta területté, a kormány a múlt heti plusz ötmilliárd után nem tett újabb pénzt az eredetileg félmilliárdos kárenyhítési alapba, és a gazdák járulékfizetési kötelezettségének elengedése is gyorsan lekerült a napirendről.

A biciklisták buktak, de rajtuk kívül mindenki köszöni, jól van, a most folyó Pánmongol Játékokon a mongol vagy angol váltónak összejött a 7000 pont (vagy a megaherz az öngólváltónak, nem értettük pontosan), a Nagydíjon pedig a jamaicai fiú messzebbre hajította a brazil kislányt, mint ellenfele, az eddigi éllovas, Petőfi Béla.

A múlt héten újabb bemutatót kaptunk abból, hogyan intézzük agrárügyeinket. Miután a tavaszi fagy tönkrevágta a gyümölcsösök jó részét, a satnya kukoricatermés pedig az állattartóknak drágítja meg a takarmányozást, a keleti végek gyümölcstermelői bevették a 4-es főút egyik sávját.

Bemegy két faszinger a szobába, egyik a főnök, másik a helyettese, kijönnek. Az egyik azt mondja, kirúgtam a taplót, evvel nem lehet, hárommilliót lopott most is. A másik meg azt: felmondtam a gyökérnek, egy percig sem tartózkodom vele tovább egy légtérben. Most valami lopást akart rám kenni.

Ostoba beszédek, de van bennük rendszer - mondhatjuk Vilmossal Orbán Viktor fölszólamlásairól. E szövegek fokozatos romlásáról sokan megemlékeztek már. A hétvégi "hagyományos" tusnádfürdői szónoklat sem hozott változást: lapos filozofálgatás (ezúttal a korszellemről), a példaképek kijelölése (most Merkel és Sarkozy), belpolitikai üzenetek, és a falu bölcse szerepéből fakadó mind komikusabb kiszólások.

A rendelés horvátországi tartózkodásunk ideje alatt majdnem zavartalanul üzemel. Sokan vagyunk, sokféle véleményünk van, az idő jó, az árak nem. Jól vagyunk, Öcsi belelépett egy törött kagylóba, szakszerű ellátásban részesítettük. Csókol anyád, Kamara.

A köztársasági elnök tévéinterjúja fenséges díszletek közt zajlott. A Sándor-palota teraszának hátterén a nyáresti Pest csodás panorámája tárult fel, s a Duna ezüst szalagja. Ott lent az ország lakóit sejtettük, midőn hétvégi dolgukra sietnek, enni, inni, csajozni.

Horn Gyula nem könnyíti meg azon honfitársaink dolgát, akik amellett kívánnának érvelni, hogy az agg miniszterelnököt méltánytalanság érte, midőn az államfő megtagadta tőle a magas szintű plecsni adományozását. Ugyanakkor a kitüntetés nem odaítélésének hívei is csodálattal adóznak Horn Gyula hétvégi teljesítményének. A szenior előadóművész önszületésnapi produkciója már-már a régi időket idézte!

Hol élünk mi? Bár kétségkívül megvertek a hétvégén rendezett melegparádé alkalmából néhány homoszexuális vagy homoszexuálisnak látszó embert, vagy a felvonulókkal szimpatizáló polgárt, gyorsan szólunk. Ne bízzátok el magatokat, melegek! Nem (csak) nektek szóltak azok a fülesek - átvitt értelemben sem, és alkalmasint a kivitelezés szintjén sem. Ezeket az ordas frászokat a magyar társadalom kapta - ha még csak a szkinhedeitől.

A Fővárosi Főügyészség a hírek szerint a napokban dönt arról, hogy vádat emel-e az E. Zsanettet megerőszakoló vagy nem megerőszakoló rendőrök ügyében. Nem kívánunk úgy tenni, mintha nem tudnánk: az ügyészség kezét a törvények kötik. Vádemelés akkor lesz, ha akad olyan szakértői vélemény, ami kellően megalapozza azt.

Hogy a hét végi koalíciós megállapodás ne oszlatta volna a homályt az egy vs. több egészségbiztosító ügyében, azt nem mondhatjuk. Viszont azt sem, hogy a két fél kidolgozott részletekkel, apróságokra is kiterjedő megoldással állt elő.

Merkel, a szádhoz pattanhat! Aztán persze mégsem úgy lett, a hisztik és fenyegetőzések után mégis Angela Merkel mondta ki a végső szót, és többé-kevésbé a múlt hét végi uniós csúcs is meg lett mentve - de erről később.

A kormányátalakítás híre változatos spekulációk előtt nyitott teret közéletünkben. Nem csak a sajtó meg a hozzá lecsatlakozott politológusi tömegek lelték kedvüket a változások megfejtésében s az így formálódó jövő kiókumlálásában. De maguk a koalíciós politikusok is erősen törték a fejüket azon, szigorúan név nélkül, hogy most a Lamperth Mónika alatti szék kicserélése vajon Gyurcsány és a párt konfliktusában az előbbi, netán az utóbbi malmára hajtja-e a vizet, vagy hogy Iváncsik államtitkár kiszervezése Szekeres miniszter alól mekkora csapás a honvédelmi tárca irányítójának ambícióira, s szorult helyzetén enyhít-e vagy súlyosbít Vadai államtitkár asszony rég várt érkezése a felelős posztra. (Mi sem tudtunk ellenállni a kísértésnek, erről beloldalaink tanúskodnak.)

Következőkben az olajozottan, demokratikusan, a választók által jól átláthatóan, szigorú etikai normák szerint működő korrupció mellett fogunk - mély demokratikus meggyőződésből - érvelni, gyengébb idegzetű olvasóink, kérjük, lapozzanak a 43. oldalra, ahol egy andalító kritikát olvashatnak Debussy andalítón léleknyugtató művészetéről. Köszönjük.