Az igazság pillanata eljő

A szerk.

A Fővárosi Főügyészség a hírek szerint a napokban dönt arról, hogy vádat emel-e az E. Zsanettet megerőszakoló vagy nem megerőszakoló rendőrök ügyében. Nem kívánunk úgy tenni, mintha nem tudnánk: az ügyészség kezét a törvények kötik. Vádemelés akkor lesz, ha akad olyan szakértői vélemény, ami kellően megalapozza azt.

Az Fővárosi Főügyészség a hírek szerint a napokban dönt arról, hogy vádat emel-e az E. Zsanettet megerőszakoló vagy nem megerőszakoló rendőrök ügyében.

Nem kívánunk úgy tenni, mintha nem tudnánk: az ügyészség kezét a törvények kötik. Vádemelés akkor lesz, ha akad olyan szakértői vélemény, ami kellően megalapozza azt. Mármost - sok egyéb mellett - ez azon pontja a históriának, amiben nemhogy tisztán nem látunk, de össze-vissza vagyunk hülyítve, szinte az összes érintett által. A show-műsor, amit a gyanúba kevertek, hozzátartozóik, védőik a tabloid média által bőkezűen biztosított felületen eddig elővezettek, legfeljebb az ő verziójuk megismeréséhez vitte közelebb a közt. Vagy ahhoz sem. Így az eset lehetséges feltárásával, bemutatásával érdemben hiába is próbálkoznánk.

Pont emiatt lennénk hálásak, ha az ügyészség mégis vádat emelne.

Az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy csak a történet bírósági szakasza lehet a nyilvánosság utolsó esélye a tisztánlátásra. A mégoly gyenge lábakon álló vád is lehetőséget biztosítana arra, hogy fény derüljön ne csak arra, mi történt azon a hajnalon a Múzeum körúton, de arra is, hogy mi történt azóta.

Ha viszont a vádemelés - akár érthető okokból is - elmarad, a homály örök lesz. És az isten le nem mossa az ügyészség és a rendőrség összjátékának gyanúját az érintett szervekről. Ekkor jön csak el igazán az összeesküvés-elméletek ideje. Melyek akár igazak is lehetnek: hisz tárgyalótermi cáfolatukra nem nyílott mód. És amiket az a gyanú is táplálni fog, hogy a rendőrökre nézve kedvező szakértői vélemények az ügyészség segítségével jutottak el a sajtóhoz.

Sőt. Ha az ügyészség bűncselekmény hiányában szünteti meg az eljárást E. Zsanett vélt támadói ellen, úgy ebből szinte automatikusan következhet a vádemelés E. Zsanett-tel szemben, hamis vád alapos gyanújával. (Ha az eljárás bizonyítottság hiányában szűnik meg, úgy E. Zsanett ezt valószínűleg megússza.) Az is megtörténhet, hogy végül E. Zsanett ellen születik elmarasztaló ítélet: hogy effektíve börtönbe kerül. Miközben azt, hogy E. Zsanettet senki nem erőszakolta meg, bemondásra kell elhinnünk. Akárcsak azt, hogy nem igaz az az állítás, miszerint a magyar igazságszolgáltatás saját magának, saját alkalmazottainak falaz - még akkor is, ha súlyos bűncselekmények gyanúja merült föl velük szemben.

Nem lesz könnyű.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)