A Gripenek vásárlása szakállas mese, ha máshol nem, a Magyar Narancs egy ősrégi számában benne van, ami a mai napig érdemben tudható róla (Gripmadártörténet, 2005. november 3.). Hogy mégis előkerült most, az néhány svéd közszolgálati újságíró oknyomozásának következménye. Váratlanul előrángattak egy osztrák-magyar arisztokratát (talán a súlyos történelmi örökség, talán a Svejk teszi, de ezt az embertípust - Ritter, Markgraf, Freiherr, Baroness, Grafin plusz von plusz egy rakás alpesi legelő neve - csak Ferenc Jóska-pofaszakállas, velejéig romlott, raccsoló idiótának tudjuk elképzelni), Alfons Mensdorff-Pouillyt. Aki állítólag 8 millió dollárt kapott a Gripeneket gyártó és értékesítő BAE Systems-SAAB AB brit-svéd konzorciumtól azért, hogy lobbizzon Ausztriában, Csehországban és Magyarországon. Cégfeljegyzésekre hivatkozva a svédek azt is megszellőztették, hogy 2002 márciusában "valaminek" a 3 százaléka hozzánk is eljutott. Mire? És kinek?
Az 1993 óta forszírozott vadászgép-modernizáció a NATO-csatlakozás után, az Orbán-kormány idején jutott odáig, hogy az orosz MiG 29-eseket nyugati gépekkel cserélhessük le. Sokáig az amerikaiak F-16-osai tűntek a befutóknak. A kisgazda honvédelmi miniszter, Szabó János 2001 nyarán ezt bele is mondta a tévébe, az apparátus is ennek szellemében készítette elő a beszerzési dokumentumokat - ám a nemzetbiztonsági kabinet 2001 szeptember 10-i ülésén Orbán Viktor röviden bejelentette: a brit-svéd ajánlat nyert. A fő indok - a gazdaságosság - már akkor is érthetetlennek tűnt, mivel a MiG-eken az ár töredékéért el lehetett volna végezni a nagygenerált, komoly jelentkező is volt rá. A vadászgéptenderről szóló ogy-határozatot aztán a következő (MSZP-SZDSZ) kormánynak módosítania kellett, hiszen a bérleti idő lejárta után a repülők visszakerültek volna előző tulajdonosukhoz. A szerződés emiatti, 2003-as frissítésekor a lízinget is meghosszabbították 10 évre. A fizetendő pénz így persze több lett (210 milliárd forint).
Az ellenzék ezt a növekményt tartja gyanúsnak, kutatná az okát ezerrel; a KDNP bizottságot javasol, kimondatlanul is annak kiderítésére, hogy a kenőpénz a szocialistáknál landolt-e. Az MSZP ugyancsak tényeket akar feltárni, de rögtön, mert mindig is gyanús volt nekik az Orbán-kormány döntése. Szekeres Imre honvédelmi miniszter bejelenti, a kormány képtelen várni őszig, és saját hatáskörben is vizsgálatot kezdeményez.
Lapunk a parlamenti vizsgálóbizottságok elkötelezett híve, és természetük kitűnő ismerője. Ezért már most megírjuk e testület jövendő krónikáját.
A felek először a bizottság neve miatt esnek egymásnak, így megy ez az 1998-as megfigyelési rágalom óta. (Javaslatunk: A Medgyessy-kormánynak a Gripen-beszerzések körüli korrupciós tevékenysége kivizsgálására alakult országgyűlési bizottság, különös tekintettel Gyurcsány Ferenc szerepére.) Utána meg kell állapodni a napirendben. Ez sem lesz könnyű, amiért kölcsönösen egymást vádolják a felek. Közben fantasztikus hírek kelnek, kinek mennyi jutott a lóvéból. A pártok fölszólítják egymást, hogy tisztázzák viszonyukat Mensdorff-Pouillyhoz. Jól ellesznek egy évig, mialatt a Magyar Nemzet és a Népszava kolumnás írásokban rántja le a leplet az ellenségről. Eztán kezdődhet az érdemi munka: ügyrendi kérdések, kivonulások, ordibálás és egymás sűrű inszinuálása. Végül elkészül a jelentés, amiből semmi nem fog kiderülni. Ekkorra persze már a lelke mélyén minden érdeklődő - tulajdonképpen pártállásra tekintet nélkül - meg lesz győződve arról, hogy valamennyire mind a két fél sáros.
A történtek így légmentesen illeszkednek majd abba a képbe, amely a korábbi ún. ügyek és botrányok és vizsgálóbizottságok puzzle-darabjaiból áll összefele, gondoljunk az olaj-, a bánya-, a székház-, a K&H-, a Strabag-, a Nemzeti Színház-, a parkolórendszerügyekre, bizottságokra, botrányokra, leleplezésekre. E kép szerint jelen politikai elitünk - pártállásra tekintet nélkül - úgy, ahogy van, megvásárolható.
Ám nem jó, ha mindez elhamarkodott következtetésekre sarkall minket. Hisz a demokráciáról senki nem állította, hogy folttalanul tiszta lenne. A demokráciának - a maga pitlák kompromisszumaival, nyálas egyeztetéseivel meg az ellenféllel való kényszerű érintkezés miatt - van valami mélyen tisztátalan, zsíros jellege. A korrupció pedig a velejárója.
De vele szemben csak az Eszme és a Rend makulátlansága tételezhető mint kívánalom és politikai program. Az ilyen rendszert diktatúrának hívják - és nem abban tér el a demokráciától, hogy nincs benne korrupció, hanem abban, hogy a korrupció a veleje, és hogy aki beszélne róla, elviszi a rendőrség. Viszont aligha találnánk olyan diktatúrát a világtörténelemben, amely saját legnyomósabb létokát ne a demokrácia romlottságában és korruptságában jelölte volna meg.
A magyar politikai pártok immár évek óta a tűzzel játszanak. És persze visszaélnek azzal, hogy senkinek nem lehet jobb ötlete annál, mint hogy a korrupciónak elejét venni csak demokratikus eszközökkel szabad.
