A szerk.

Alig telt el két hét az ún. "Konzultációs Tanács" létrejöttét ünneplő szerkesztőségi közleményünk óta, máris nyakunkon az újabb, mindenre elszánt nyugdíjaskommandó.

Az alkotmánynak azon mondata, hogy "a köztársasági elnök megtestesíti a nemzet egységét", nyilvánvalóan képes beszéd, költészet, s mint ilyen, jogi normaszövegben nehezen értelmezhető.

Az ember tényleg nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön, amikor Orbán a megbukott népszavazási kezdeményezés után egy órával azt mondja bele egy (sõt több) ország arcába: gyõzött az igen, és a népszavazás sikeres volt. Hiszen amit mond, az nyelvi és jogi értelemben igaz.

Vasárnap, június 13-án az Európai Parlamentbe választ képviselõket Magyarország. Úgyszólván mögöttünk a választási kampány, hallottunk eleget harangozni a dologról. Szembesülhettünk mindenféle találgatásokkal: ki nyer, ki veszít, kinek jó az alacsony részvétel, kinek nem. Szögezzük le gyorsan, az országnak az a jó, ha mindenki elmegy, hiszen nagyon nem mindegy, kik képviselik hazánkat az Európai Unióban (nem beszélve a képviseleti demokrácia honi állapotáról).

Ismét lelketlen demagógok támadják a magyar demokrácia alapintézményeit. Most például sokallják azt a rongyos háromszázmilliót, amennyiből az ország, különösen annak felelős pártjai, legfőképpen pedig a soraikból rekrutált delegáltak a külföldön szavazó pár ezer állampolgár voksának tisztaságát hivatottak ellenőrizni - természetesen pártközi keretekben, lehetőleg bizniszosztályon.

Most még jelentős tömegek hiszik úgy, hogy miután álomba merülnek a péntek esti, Gáspár Lacival, mazsorettekkel, Uniteddel, óvodásokkal, plusz tűzijátékkal kísért utcadiszkót követően, eljön közénk a tündér, s reggel szemüket kinyitván egy másik, szebb világra ébrednek. Eltűnik majd a szemhatárról Miskolc, Tatabánya, Komló, "zd vagy Gyoma (elnézést a lokálpatriótáktól) sziluettje, s helyette valami csodálatos, jancsiszöggel kivert, csokival leöntött álomvilág lesz lakhelyük, ahol málnás fröccs folyik a szökőkútból, és mindenkinek lesz három-öt saját mazsorettje/csippendélje. Azután jön a keserű ébredés, majd a jól ismert másnapos kiábrándulás: dejszen maradt minden a régiben, legfeljebb most már rajta a stempli: Ez itt Európa! Erről pedig a magyarnak rögvest eszébe jut majd, mindig is tudtam, hogy Európa egy nagy rakás szar. Ezt a hitét erősítheti a tetszőleges, szemétből kiemelt reklámújság: az egyikben például a cég saját áruit társítani próbálja leendő testvérországainkkal. Francia étel lesz így a mirelit Cordon bleu és a helyben gyártott dijoni mustár, angol az angolszalonna, német a frankfurti virsli, ír a skót whisky, és egy hiányos földrajzi műveltségű marketinges jóvoltából spanyol a veronai.

A gaz Tóbiás! A rettentő Ron! Hogy, de hogy kibújt a szög a zsákból, amikor a szemfüles újságíró kiderítette, milyen egy szörnyű, velejéig brutális kampányra készülnek a szocialisták! Azt se tudtuk, melyik sarokba kuporodjunk a rémülettől

Hogy a magyar külpolitika hogyan tud és akar driblizni - Mao Ce-tung főtitkár szellemes metaforájával élve - a tigrisek harcában, hogy hol az a hegy, aminek a tetejéről mi teljes léleknyugalommal végignézhetjük a látványosságot, nem teljesen világos. Miközben Kovács László külügyminiszter feszt diplomáciai fejét csóválja, miszerint így ellenezzük (ellenzi) a kétsebességes Európát, meg úgy nem tetszik nekünk (neki) a francia-német tengely, addig a miniszterelnök épp lapunk múlt számában vázolta evvel ellentétes elképzelését, s jelezte, ha lesz francia-német magja az uniónak, akkor mi abba igenis befele fogunk igyekezni. Csakhogy - Teng Hsziao-ping elnök-főtitkár vonatkozó, szellemes szóképét némiképp kifordítva - egérfogási szempontból korántsem mindegy, hogy ez a mi macskánk fehér-e vagy fekete. Legyünk-e beljebb, vagy ne legyünk, ha már nem vagyunk kint, sőt, ne is legyen olyan, hogy bentebb, hisz nem azért jöttünk be, hogy megint kint legyünk? - morfondírozott Kung Fu-ce, egy korábbi ideológiai első titkár, és érezte, hogy lassan elveszti a fonalat.

Emlékeznek még arra a tavalyi tüntetésre, amelyet az egyik egészségügyi szakszervezet és az orvosi kamara szervezett? Hát arra a jelszavukra, hogy "Le a hálapénzzel!"? (Milyen kár, hogy nem így mondták: "Márpedig többé nem fogadunk el hálapénzt!")

Az azért több mint feltűnő, amikor a kórháztörvényt vadul gyaluló Cser Ágnesnek, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete vezetőjének az örömtől félrészegen kontrázik nemhogy a konzervatív sajtó, de a jobboldali parlamenti ellenzék is.

A választások második fordulóját az ellenzék várja jobb pozícióban. A területi listákon szerzett helyeik és első körös egyéni győzelmeik révén az MSZP és az SZDSZ egyelőre több (98) parlamenti mandátummal rendelkezik, mint a Fidesz-MDF (87), és április 21-én több kormányváltó képviselőjelölt (75) startol az első helyről, mint kormánypárti (56). Vasárnap összesen 131 egyéni mandátum sorsáról döntenek a magyar választók. (Mindezekhez hozzájönnek még a töredékszavazatokért járó országos listás helyek.)

Magyarország vasárnap - április 7-én - választ.