Alig telt el két hét az ún. "Konzultációs Tanács" létrejöttét ünneplő szerkesztőségi közleményünk óta, máris nyakunkon az újabb, mindenre elszánt nyugdíjaskommandó. Na ja, valakiknek bizonyára meg kéne végre menteni ezt a szélfútta nemzetet, de speciel ők még maradhattak volna szinekúráik hűvösében. A harmadik magyar köztársaság soros hét törpéje a múlt héten kiadta az új lakitelki nyilatkozatot. Für Lajos, Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Kis Gy. Csaba és Lezsák Sándor kambekkjének motívumai némileg körvonalazatlanok ugyan - már ha túltekintünk a rájuk mindig is oly jellemző nemzetmentő dühön -, de lehet, annyi is elég volt nekik, hogy Pozsgayék nekibuzdulását a kelleténél kevesebben röhögték körbe, s különböző tévékben is módjuk nyílt pár napig haknizni. Hisz ha nem így van, megint csak Orbán Viktor daliás alakját kell sejtenünk a menedzseri székben; alighanem fenntarthat valahol egy "Kalandos 'szidő" nevű rekreációs központot, ahol a többé vagy kevésbé virulens beutaltakat a nyilvánosság előtti marháskodásra trenírozzák.
Ugyanakkor nem lennénk igazságosak a lakitelki alapító atyákkal, ha felidézetlenül hagynánk mondandójukat, bár azok érdemi vizsgálatáról - érthető okból: nem egészségügyi közlöny ez - lemondunk. Közállapotaink nyomorúságosak, az ország obskúrus érdekcsoportok, külföldiek, hazai spekulánsok martaléka, a maradék földet épp most árusítják ki (na kik? és kiknek?), a nemzet bizonytalan öntudatában, a felsőoktatás szétverve, és különben is, túl sok a valóságshow a tévében... Ismerős lózungok, konkrétum nélkül, ahogy az már lenni szokott.
Kinyilatkoztatásuk döntő indoka a decemberi népszavazás, immár nem hallgathattak tovább - ezt a pár hónapot azóta persze csak kibírták valahogy.
"E húzónevek funkciója nem több, mint üres és ostoba nosztalgiát ébreszteni a hülyének tekintett tömegekben..." - írtuk nevezett cikkünkben, s most se mondhatunk mást. A Fidesz háza táján használatos marketingstratégia szerint, ha lehet vevő Pozsgayra, tán Für Lajosra is akad (a Csurka iránti rétegigény különben is bizonyított). A kormány ekézése és a könnyen dekódolható spekulánsozás mellett még arra is maradt erejük hőseinknek, hogy belerúgjanak egyet Dávid Ibolyába - ez nyilván a stage-passhoz kellett, s csak a vak nem látja, hogy direkt a szerencsétlen MDF és a még nyomorultabb MDNP összeborulására időzítették, felőlünk csinálják.
De nem feledkezhetünk meg arról, hogy kik is ezek a derék hadastyánok. Azok, akik rögtön a rendszerváltozás után, demokráciánk legszebb szakaszában ezt az országot legalábbis rossz pályára állították. Hódítsuk vissza Magyarországot! - harsogja friss jelmondatuk.
Majd, ha fagy!
