Magyarország vasárnap - április 7-én - választ. Megválasztja az országgyűlést, amely - remélhetőleg - a következő négy évben intézi a dolgait, törvényeket hoz és őrködik a törvényesség fölött. A szavazatok, a szavazók döntik el, hogy kikből áll majd ez az országgyűlés. E tény egyfelől roppant felelősséget, másfelől korántsem könnyű helyzetet takar, inkább nehezet. Nehezet, annál is inkább, mert az elmúlt négy esztendő történései semennyit sem könnyítettek rajta. De vállalni kell a felelősséget, és túl kell lépni a nehézségeken!
Mert nincs kibúvó. Nem elmenni választani annyit jelent, önként eldobni azt az egy, egyetlenegy lehetőséget, ami csak négyévente egyszer adatik meg arra, hogy beleszóljunk dolgaink alakulásába. Aki a lovak közé dobja a gyeplőt, az köszöni, nem kér a demokráciából, az is szavaz: a diktatúrára. Csinálják azok, akik csinálják, csinálják úgy, ahogy csinálják. Csináljanak velünk azt, amit akarnak. De ne csinálják!
Ám látszólag az is érthető, hogy ha valakinek már elvették a kedvét az egésztől. Akik magasból tettek arra, amire a felhatalmazásukat kapták, magasról tettek azokra, akik felhatalmazták őket. Őket pedig el kell zavarni. Ne hallgass a szívedre, ami hagyná az egészet, de hallgass az eszedre: a demokrácia, bárki, bárhogy is csúfolta meg, továbbra is az egyetlen lehetőségünk.
Az elmúlt négy esztendőben ezeken a hasábokon az ország 1998-as döntésének közvetlen következményeivel foglalkoztunk. Négy év, körülbelül kétszáz lapszám, négyszáz szerkesztőségi állásfoglalás, legtöbbször jogaink védelmében, felhívva a figyelmet a regnáló rezsim disznóságaira.
Ezek után, s pár nappal a választások előtt mi sem árulhatunk zsákbamacskát: ez most a nyílt beszéd ideje, a szavazófülkében csak fekete és fehér van.
400 csapás, 400 csalás, 400 érvet tudunk, amiért vasárnap le kell váltani a jelenlegi kormányt. Ám ez csak a dolog könnyebbik fele, bár ezt a "könnyebbiket" is nehezíti az az álságos és hazug propaganda, ami a mi pénzünkből, a mi megtévesztésünket célozva gyakorlatilag egészen a szavazófülkéig követ, körülharsog bennünket, és behallatszik oda is. Mégis ez a könnyebb, megvédeni a demokráciát.
A nehezebb az, hogy kivel, kikkel váltsuk le a kormányt. A magyar politikai közélet a rendszerváltozás óta sem hozott létre maradéktalanul elfogadható formációkat. Így szándékainkat mindenképpen alakítják lehetőségeink. Ám hiba lenne felülni azon sugallatoknak, hogy alapvetően két ellenérdekelt csoportosulás közül választhatunk. Szavazatunkkal igenis tudjuk biztosítani valamelyest a kormányváltáson túl a következő kormány esetleges belső kontrollját is. Így az első körben leadott szavazatoknak az irányított, a célzott protestálás jegyében kell foganniok.
E téren nincs titok, tisztán láthat az ország. Ha a Fidesz elveszti a választásokat, a szocialisták fognak kormányt alakítani. Egyszer már - 54 százalékos parlamenti többség birtokában - megtették, négy év után le is váltották őket, érdemeik szerint. Ezért mindennél fontosabb, hogy olyan körülmények között kerüljenek ismét kormányra, ami némileg, amennyire csak lehet, demokratikus keretek között tartja a működésüket. Nem hagyja kibontakozni a szabadrablás "eddig ti voltatok, most mi jövünk elvét", melynek valóságos veszélyére leginkább a kampány üres ígérgetési licitje figyelmeztet.
Nem áltathatunk senkit: erre (ti. a szocialisták kordában tartására) egyedül egy erős SZDSZ képes belülről. És egy, a jogainak teljes körébe visszahelyezett, hatalomgyakorlása közben felvett szokásaitól megszabadult ellenzék kívülről. Az elmúlt négy esztendő tapasztalatai szerint az utóbbira nincs sok esély. De figyelem! Nem azt mondjuk, hogy a szocialisták mellé az SZDSZ kell, azt már láttuk ´94-98 között. Hanem azt, hogy az erős SZDSZ, amelyik tényleges beleszólással bír, amelyik nem csupán demokratikus bokréta a szocialisták sipkáján.
Úgyhogy nincs más választásunk, csak szavazni. Csak szavazz!
