A szerk.

Csak szavazz!

A szerk.

Magyarország vasárnap - április 7-én - választ.

Magyarország vasárnap - április 7-én - választ. Megválasztja az országgyűlést, amely - remélhetőleg - a következő négy évben intézi a dolgait, törvényeket hoz és őrködik a törvényesség fölött. A szavazatok, a szavazók döntik el, hogy kikből áll majd ez az országgyűlés. E tény egyfelől roppant felelősséget, másfelől korántsem könnyű helyzetet takar, inkább nehezet. Nehezet, annál is inkább, mert az elmúlt négy esztendő történései semennyit sem könnyítettek rajta. De vállalni kell a felelősséget, és túl kell lépni a nehézségeken!

Mert nincs kibúvó. Nem elmenni választani annyit jelent, önként eldobni azt az egy, egyetlenegy lehetőséget, ami csak négyévente egyszer adatik meg arra, hogy beleszóljunk dolgaink alakulásába. Aki a lovak közé dobja a gyeplőt, az köszöni, nem kér a demokráciából, az is szavaz: a diktatúrára. Csinálják azok, akik csinálják, csinálják úgy, ahogy csinálják. Csináljanak velünk azt, amit akarnak. De ne csinálják!

Ám látszólag az is érthető, hogy ha valakinek már elvették a kedvét az egésztől. Akik magasból tettek arra, amire a felhatalmazásukat kapták, magasról tettek azokra, akik felhatalmazták őket. Őket pedig el kell zavarni. Ne hallgass a szívedre, ami hagyná az egészet, de hallgass az eszedre: a demokrácia, bárki, bárhogy is csúfolta meg, továbbra is az egyetlen lehetőségünk.

Az elmúlt négy esztendőben ezeken a hasábokon az ország 1998-as döntésének közvetlen következményeivel foglalkoztunk. Négy év, körülbelül kétszáz lapszám, négyszáz szerkesztőségi állásfoglalás, legtöbbször jogaink védelmében, felhívva a figyelmet a regnáló rezsim disznóságaira.

Ezek után, s pár nappal a választások előtt mi sem árulhatunk zsákbamacskát: ez most a nyílt beszéd ideje, a szavazófülkében csak fekete és fehér van.

400 csapás, 400 csalás, 400 érvet tudunk, amiért vasárnap le kell váltani a jelenlegi kormányt. Ám ez csak a dolog könnyebbik fele, bár ezt a "könnyebbiket" is nehezíti az az álságos és hazug propaganda, ami a mi pénzünkből, a mi megtévesztésünket célozva gyakorlatilag egészen a szavazófülkéig követ, körülharsog bennünket, és behallatszik oda is. Mégis ez a könnyebb, megvédeni a demokráciát.

A nehezebb az, hogy kivel, kikkel váltsuk le a kormányt. A magyar politikai közélet a rendszerváltozás óta sem hozott létre maradéktalanul elfogadható formációkat. Így szándékainkat mindenképpen alakítják lehetőségeink. Ám hiba lenne felülni azon sugallatoknak, hogy alapvetően két ellenérdekelt csoportosulás közül választhatunk. Szavazatunkkal igenis tudjuk biztosítani valamelyest a kormányváltáson túl a következő kormány esetleges belső kontrollját is. Így az első körben leadott szavazatoknak az irányított, a célzott protestálás jegyében kell foganniok.

E téren nincs titok, tisztán láthat az ország. Ha a Fidesz elveszti a választásokat, a szocialisták fognak kormányt alakítani. Egyszer már - 54 százalékos parlamenti többség birtokában - megtették, négy év után le is váltották őket, érdemeik szerint. Ezért mindennél fontosabb, hogy olyan körülmények között kerüljenek ismét kormányra, ami némileg, amennyire csak lehet, demokratikus keretek között tartja a működésüket. Nem hagyja kibontakozni a szabadrablás "eddig ti voltatok, most mi jövünk elvét", melynek valóságos veszélyére leginkább a kampány üres ígérgetési licitje figyelmeztet.

Nem áltathatunk senkit: erre (ti. a szocialisták kordában tartására) egyedül egy erős SZDSZ képes belülről. És egy, a jogainak teljes körébe visszahelyezett, hatalomgyakorlása közben felvett szokásaitól megszabadult ellenzék kívülről. Az elmúlt négy esztendő tapasztalatai szerint az utóbbira nincs sok esély. De figyelem! Nem azt mondjuk, hogy a szocialisták mellé az SZDSZ kell, azt már láttuk ´94-98 között. Hanem azt, hogy az erős SZDSZ, amelyik tényleges beleszólással bír, amelyik nem csupán demokratikus bokréta a szocialisták sipkáján.

Úgyhogy nincs más választásunk, csak szavazni. Csak szavazz!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.