A szerk.

Csak szavazz!

A szerk.

Magyarország vasárnap - április 7-én - választ.

Magyarország vasárnap - április 7-én - választ. Megválasztja az országgyűlést, amely - remélhetőleg - a következő négy évben intézi a dolgait, törvényeket hoz és őrködik a törvényesség fölött. A szavazatok, a szavazók döntik el, hogy kikből áll majd ez az országgyűlés. E tény egyfelől roppant felelősséget, másfelől korántsem könnyű helyzetet takar, inkább nehezet. Nehezet, annál is inkább, mert az elmúlt négy esztendő történései semennyit sem könnyítettek rajta. De vállalni kell a felelősséget, és túl kell lépni a nehézségeken!

Mert nincs kibúvó. Nem elmenni választani annyit jelent, önként eldobni azt az egy, egyetlenegy lehetőséget, ami csak négyévente egyszer adatik meg arra, hogy beleszóljunk dolgaink alakulásába. Aki a lovak közé dobja a gyeplőt, az köszöni, nem kér a demokráciából, az is szavaz: a diktatúrára. Csinálják azok, akik csinálják, csinálják úgy, ahogy csinálják. Csináljanak velünk azt, amit akarnak. De ne csinálják!

Ám látszólag az is érthető, hogy ha valakinek már elvették a kedvét az egésztől. Akik magasból tettek arra, amire a felhatalmazásukat kapták, magasról tettek azokra, akik felhatalmazták őket. Őket pedig el kell zavarni. Ne hallgass a szívedre, ami hagyná az egészet, de hallgass az eszedre: a demokrácia, bárki, bárhogy is csúfolta meg, továbbra is az egyetlen lehetőségünk.

Az elmúlt négy esztendőben ezeken a hasábokon az ország 1998-as döntésének közvetlen következményeivel foglalkoztunk. Négy év, körülbelül kétszáz lapszám, négyszáz szerkesztőségi állásfoglalás, legtöbbször jogaink védelmében, felhívva a figyelmet a regnáló rezsim disznóságaira.

Ezek után, s pár nappal a választások előtt mi sem árulhatunk zsákbamacskát: ez most a nyílt beszéd ideje, a szavazófülkében csak fekete és fehér van.

400 csapás, 400 csalás, 400 érvet tudunk, amiért vasárnap le kell váltani a jelenlegi kormányt. Ám ez csak a dolog könnyebbik fele, bár ezt a "könnyebbiket" is nehezíti az az álságos és hazug propaganda, ami a mi pénzünkből, a mi megtévesztésünket célozva gyakorlatilag egészen a szavazófülkéig követ, körülharsog bennünket, és behallatszik oda is. Mégis ez a könnyebb, megvédeni a demokráciát.

A nehezebb az, hogy kivel, kikkel váltsuk le a kormányt. A magyar politikai közélet a rendszerváltozás óta sem hozott létre maradéktalanul elfogadható formációkat. Így szándékainkat mindenképpen alakítják lehetőségeink. Ám hiba lenne felülni azon sugallatoknak, hogy alapvetően két ellenérdekelt csoportosulás közül választhatunk. Szavazatunkkal igenis tudjuk biztosítani valamelyest a kormányváltáson túl a következő kormány esetleges belső kontrollját is. Így az első körben leadott szavazatoknak az irányított, a célzott protestálás jegyében kell foganniok.

E téren nincs titok, tisztán láthat az ország. Ha a Fidesz elveszti a választásokat, a szocialisták fognak kormányt alakítani. Egyszer már - 54 százalékos parlamenti többség birtokában - megtették, négy év után le is váltották őket, érdemeik szerint. Ezért mindennél fontosabb, hogy olyan körülmények között kerüljenek ismét kormányra, ami némileg, amennyire csak lehet, demokratikus keretek között tartja a működésüket. Nem hagyja kibontakozni a szabadrablás "eddig ti voltatok, most mi jövünk elvét", melynek valóságos veszélyére leginkább a kampány üres ígérgetési licitje figyelmeztet.

Nem áltathatunk senkit: erre (ti. a szocialisták kordában tartására) egyedül egy erős SZDSZ képes belülről. És egy, a jogainak teljes körébe visszahelyezett, hatalomgyakorlása közben felvett szokásaitól megszabadult ellenzék kívülről. Az elmúlt négy esztendő tapasztalatai szerint az utóbbira nincs sok esély. De figyelem! Nem azt mondjuk, hogy a szocialisták mellé az SZDSZ kell, azt már láttuk ´94-98 között. Hanem azt, hogy az erős SZDSZ, amelyik tényleges beleszólással bír, amelyik nem csupán demokratikus bokréta a szocialisták sipkáján.

Úgyhogy nincs más választásunk, csak szavazni. Csak szavazz!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.