A gaz Tóbiás! A rettentő Ron! Hogy, de hogy kibújt a szög a zsákból, amikor a szemfüles újságíró kiderítette, milyen egy szörnyű, velejéig brutális kampányra készülnek a szocialisták! Azt se tudtuk, melyik sarokba kuporodjunk a rémülettől.
Ám most, hogy a sztori körül alábbhagyni látszik a cécó, csak nézünk bután: hol a fenében is van az a szög, ha már kibújt? Bár meglehet, csupán szemantikai kihívásokkal küzdenek a Maszop illetékesei, és azt hiszik, hogy a "negatív kampány" szóösszetétel mínuszos kampányt jelent - konkrétan semmilyet. Ki látott az elmúlt héten (hetekben) szocialista politikust bárhol is? Tán csak az egy szem Gurmai Zita küzd sívó oroszlánként a veres csillag felemelkedéséért - magunk közt szólva nem egészen biztos, hogy ezzel EU-választást lehet fölényesen nyerni.
Pedig az ellenfél már rég kifutott a pályára, s lendületesen melegít. Orbán és főemberei szünet nélkül hakniznak, szerte az országban egymást érik a Helmuth Kohllal, Fábry Sándorral és Philippel feljavított fellépéseik: ez olyan, amilyen, de kétségtelenül kampány. A balodali térfélen meg senki, hacsak a miniszterelnök - az utóbbi napokban persze némileg csituló - ötletelési kedve nem tekinthető szocialista kampánynak. Nem tekinthető, mert annak arról kéne szólnia, hogy szavazz rám, mert ha én képvisellek az Európai Unió megfelelő testületeiben, akkor ez lesz meg az lesz. A szocialisták feltehetően nem nézegetik a közvélemény-kutatási adatokat, vagy nagyon is elégedettek az eredményekkel - ebben is lehet valami, hiszen az mégis csodálatos, hogy a Fidesz csak húsz százalékkal vezet. Hogy csinálják ezt, ha egyszer nincs ellenfelük? Ilyen lehetőségek mellett száz-nullra kéne állnia a meccsnek. Alighanem arról lehet szó, hogy a nevezettek magasról tesznek a választókra. De akkor mivel töltik üres óráikat?
