Száguldás a semmibe

  • 2004. január 15.

A szerk.

Jaj! Bajok látszanak a magyar autóversenyző, Baumgartner Zsolt beugrójának összedobása körül. Az egyik főszponzor, a Mol Rt. mintha visszatáncolni igyekeznék a nagy üzlettől, mert nekik e nemzeti dicsőség már smafu, mert Jordan lett ígérve, nem szutykos Minardi, micsoda különbség! (Micsoda: konkrétan kétmillió dollár, a Jordannél tízet, a másiknál nyolcat mutat a taxaméter.)

A Mol ezért most csak kevesebbet adna (a benzin árát meg emelik megin), s így Gyurcsány közel milliárd forintjából nem futná a beszállókártyára. Viszont nincs veszve semmi, egy csomó reklámfelület még kiadó a verdán, továbbá a kísérőkamionokon és a mogyoródi férfimosdó falán (egy szó nem igaz abból a híresztelésből, hogy a Minardik idén nyolcszor akkorák lesznek, mint a többi kocsi, csak azért, hogy a Pomázi Petárda Művek hirdetése is elférjen rajtuk).

De álljunk már ki egy percre a bokszutcába!

Ki látott itt már autóversenyt? A Minardi (épp, mint a Jordan) a nettó lúzerek közé tartozik, az idei első teszteken köröket vert rájuk a mezőny és egy eltévedt Wartburg Tourist, meglehet ez utóbbival kéne javítani az országimázst, végtére is fiatalabb, mint Tony Curtis. Ki hiheti azt komolyan, hogy az ötödik körben a huszonharmadik helyről Palik László őszinte sajnálatára géphiba miatt kiállni kényszerülő B. Zs. majd öregbíti hírnevünk, s kamionszámra hozza haza a lóvét? Pillanatnyilag talán Gyurcsány egyedül. Bár ezek a szocik valahogy rá vannak gerjedve a Forma-1-re, hisz Horn Gyula annak idején a csillagot is lehozta az égről Ecclestonnak, hogy maradjál már minálunk, Bercikém, meglásd, nem bánod meg! A franc se tudja, honnan jön ez nekik, tán a hetvenes években, amikor fénykorukat élték (ők és a discofunky) státusszimbólumnak számított egy kiruccanás a zeltwegi futamra (hírlik, idén Kenyában is lesz verseny). Tessék mondani, láttak már egy női kajakdöntőt Szegeden? Pólót a harmadik kerületben?

Most mindenesetre olyas hírek szállingóznak a napisajtóban, hogy valami Mol-alvezér korábban üzleti versenytársa volt a Baumgartner családnak (hacsak nem mindketten a gyerekeikből akartak pénzt csinálni színes fénymásolóval), és ezért kekeckednek, vagy a Mol olajszíve inkább a Fideszhez kenyődik, amiért most keresztbe tennének a Gyurcsánynak - mit lehessen tudni. De nem is érdekes egyáltalán. Mindegy.

Inkább a metódus érdekes, megint.

Az adófizetők (állítólag csak kölcsönvett) forintjaiból már majdnem lett egy harmadrangú istállóban pilótánk, de a cél (rajt?) előtt bekavartak valakik valamiért, s így lehet, hogy nem lesz.

Ez a mi formánk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.