Ugyancsak szembetűnő, hogy az oktatási reformmal szemben minimum gyanakvó pedagógus-szakszervezetek milyen nyitott fülekre találnak a jobboldalon. Ha a kormány végül mégis belefog a MÁV átalakításába, biztos a vasutas-szakszervezetek lesznek a jó fiúk, és a Fidesz a vasutasmunkahelyek ezreit fogja védeni; ez nyilván így megy majd a végtelenségig, vagy legalábbis addig, amíg a kormány el nem unja ezt a reformosdit (nem mintha eddig túlzásba vitte volna). Miközben a szakszervezetek túlnyomó része legalább fél lábbal a szocialista pártba van belegyökerezve. Hisz a szakszervezetek épp attól szakszervezetek, mert a szocialistákkal ér egymásba az izéjük. Az ideológiájuk.
Mármost arra, hogy az egészségügyi reform jó reform-e, vagy olyan, amibe jobb nem belevágni, nemigen derült fény az elmúlt hetekben. Elég gyanús, hogy az úgynevezett alapellátást, ami majd mindenkinek, aki valami kis társadalombiztosítást fizet, járni fog, a mai napig nem sikerült pontosan meghatározni; pedig mielőtt a törvény propagátorai elkezdenek a kórházak eladásáról beszélni, nem ártott volna épp ezt precizírozni. Az ugyanis meglehetősen absztrakt vaker, hogy "tőkebevonás" meg "alaptőke-emelés" meg "szakmai befektető" vagy "pénzügyi befektető" - miközben a biztosítottnak gőze sincs arról, hogy azért a pénzért (mennyiért?) leveszik-e a szürke hályogot a szeméről vagy nem, és húzhat kifele a rendelőből (közben neki a falnak). Ez a kormány mulasztása: a miniszterelnök annyit biztosan megtehetett volna, hogy nem a végszavazáskor megy nyaralni, és arra sem emlékszünk, hogy az elmúlt hetekben drámai hangon elénk tárta volna az ellátórendszer csődjét.
Aggasztóbb viszont, hogy az ellenzék nem a reform egyik vagy másik részletét kifogásolja; netán azt, hogy a koncepció félkész, kidolgozatlan. A Fidesz a kórház-privatizációt klasszikus szocialista érvekkel támadta: a reform sértené a társadalmi egyenlőséget, a gazdagabbak jobb ellátást kapnak majd, mint a szegények, munkáselbocsátások lesznek, a közösségi tulajdonban lévő kórházakat magánosítani fogják. Ráteszik a kezüket a nyomorult, haszonleső, "profitérdekelt" kapitalisták. Ez az érvelés értékes elemeket merít a marxi munkaérték-elméletből, valamint Lenin államról szóló tanításából, és mindezt a Superman-képregények egyszerűségével tárja a közönség elé. Hogy nem valami egyszeri ideológiai félreértésről van szó, azt bizonyítja a Fidesz álláspontja a gázáremelés vagy a Mol és a Postabank privatizációja ügyében. Eközben a párttal megbonthatatlan egységbe forrt napilap a magánosítást (a már lezajlottat és a leendőt) mint a Nemzet katasztrófáját, elárulását, kisemmizését prezentálja. Ám a Nagy Forgatókönyv már eddig is ismert, ágas-bogas története - miszerint a volt ügynök- és pártnómenklatúra egykori politikai pozícióit csalárdul gazdasági előnyökre váltotta - nemcsak mennyiségileg gazdagodik (például Gyurcsány felfedezésével, akinek a leginkább megbocsáthatatlan bűne az, hogy túl sok pénze meg gyára van), hanem minőségileg is változik. Már nem ez a magyarországi, létező kapitalizmus a rossz, a fenti, történelmi okok miatt: maga a tőke, a profit és annak "hajhászása" való az ördögtől. A horizonton az általános állami tulajdon, a hatóságilag szavatolt gáz-, villany- és egyéb árak, az ingyenes oktatás, a garantáltan magas felvásárlási árak, a fékeveszetten tomboló tőke kiseprűzése sejlik fel.
A kulturális értelemben barnába hajló színezetre a legnagyobb ellenzéki párt most egy kis szociális vöröset vitt fel: ha nem ment a kapitalizmus nemzetiesítése (az Orbán-kormány szeretett a "nemzeti nagytőkésekről" prédikálni: az e csoportozat tagságát megpályázó jelöltek mostanában jelentős számban tűnnek fel különféle bíróságok és rendőrségi vizsgálatok idézési listáin), akkor most próbáljuk meg a munkásosztályt megnyerni a nemzet ügyének. Irány a lakótelepek népe: és ha ők mégsem felejtették el azt, hogy nemrég lettek lebüdösprolizva, akkor még mindig ott van az MSZP-n belül kelthető zavar mint politikai osztalék; a legjobb esetben a legalább félig-meddig és szándékaiban a piacot meg a szabadversenyt pártoló Medgyessy-kabinet elszigetelése a párt magát baloldalinak tekintő seregeitől. Hogy eközben értelmetlenségeket kell állítani, például azt, hogy ezután majd fizetni kell a műtétért, és hogy eddig bezzeg mindenki egyformán részesült az egészségügyi ellátásból, és hazudni is kell, és képmutatni, és uszítani a "gazdagok" ellen, csekély költség. Ha evvel és Cserrel eddig tuti szoci szavazókat lehet megnyerni a Fidesznek?
A Fidesz újabb fordulata az MSZP-mentes államszocializmus felé akár át is rendezheti a magyar politikai életet. Orbánék az esélyt erre a kormánytól kapták. De nem azért, mert a kormány végre elkezdett kormányozni.
Hanem mert túl későn tette ezt.
