Csak a tőkét

A szerk.

Az azért több mint feltűnő, amikor a kórháztörvényt vadul gyaluló Cser Ágnesnek, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete vezetőjének az örömtől félrészegen kontrázik nemhogy a konzervatív sajtó, de a jobboldali parlamenti ellenzék is.

Ugyancsak szembetűnő, hogy az oktatási reformmal szemben minimum gyanakvó pedagógus-szakszervezetek milyen nyitott fülekre találnak a jobboldalon. Ha a kormány végül mégis belefog a MÁV átalakításába, biztos a vasutas-szakszervezetek lesznek a jó fiúk, és a Fidesz a vasutasmunkahelyek ezreit fogja védeni; ez nyilván így megy majd a végtelenségig, vagy legalábbis addig, amíg a kormány el nem unja ezt a reformosdit (nem mintha eddig túlzásba vitte volna). Miközben a szakszervezetek túlnyomó része legalább fél lábbal a szocialista pártba van belegyökerezve. Hisz a szakszervezetek épp attól szakszervezetek, mert a szocialistákkal ér egymásba az izéjük. Az ideológiájuk.

Mármost arra, hogy az egészségügyi reform jó reform-e, vagy olyan, amibe jobb nem belevágni, nemigen derült fény az elmúlt hetekben. Elég gyanús, hogy az úgynevezett alapellátást, ami majd mindenkinek, aki valami kis társadalombiztosítást fizet, járni fog, a mai napig nem sikerült pontosan meghatározni; pedig mielőtt a törvény propagátorai elkezdenek a kórházak eladásáról beszélni, nem ártott volna épp ezt precizírozni. Az ugyanis meglehetősen absztrakt vaker, hogy "tőkebevonás" meg "alaptőke-emelés" meg "szakmai befektető" vagy "pénzügyi befektető" - miközben a biztosítottnak gőze sincs arról, hogy azért a pénzért (mennyiért?) leveszik-e a szürke hályogot a szeméről vagy nem, és húzhat kifele a rendelőből (közben neki a falnak). Ez a kormány mulasztása: a miniszterelnök annyit biztosan megtehetett volna, hogy nem a végszavazáskor megy nyaralni, és arra sem emlékszünk, hogy az elmúlt hetekben drámai hangon elénk tárta volna az ellátórendszer csődjét.

Aggasztóbb viszont, hogy az ellenzék nem a reform egyik vagy másik részletét kifogásolja; netán azt, hogy a koncepció félkész, kidolgozatlan. A Fidesz a kórház-privatizációt klasszikus szocialista érvekkel támadta: a reform sértené a társadalmi egyenlőséget, a gazdagabbak jobb ellátást kapnak majd, mint a szegények, munkáselbocsátások lesznek, a közösségi tulajdonban lévő kórházakat magánosítani fogják. Ráteszik a kezüket a nyomorult, haszonleső, "profitérdekelt" kapitalisták. Ez az érvelés értékes elemeket merít a marxi munkaérték-elméletből, valamint Lenin államról szóló tanításából, és mindezt a Superman-képregények egyszerűségével tárja a közönség elé. Hogy nem valami egyszeri ideológiai félreértésről van szó, azt bizonyítja a Fidesz álláspontja a gázáremelés vagy a Mol és a Postabank privatizációja ügyében. Eközben a párttal megbonthatatlan egységbe forrt napilap a magánosítást (a már lezajlottat és a leendőt) mint a Nemzet katasztrófáját, elárulását, kisemmizését prezentálja. Ám a Nagy Forgatókönyv már eddig is ismert, ágas-bogas története - miszerint a volt ügynök- és pártnómenklatúra egykori politikai pozícióit csalárdul gazdasági előnyökre váltotta - nemcsak mennyiségileg gazdagodik (például Gyurcsány felfedezésével, akinek a leginkább megbocsáthatatlan bűne az, hogy túl sok pénze meg gyára van), hanem minőségileg is változik. Már nem ez a magyarországi, létező kapitalizmus a rossz, a fenti, történelmi okok miatt: maga a tőke, a profit és annak "hajhászása" való az ördögtől. A horizonton az általános állami tulajdon, a hatóságilag szavatolt gáz-, villany- és egyéb árak, az ingyenes oktatás, a garantáltan magas felvásárlási árak, a fékeveszetten tomboló tőke kiseprűzése sejlik fel.

A kulturális értelemben barnába hajló színezetre a legnagyobb ellenzéki párt most egy kis szociális vöröset vitt fel: ha nem ment a kapitalizmus nemzetiesítése (az Orbán-kormány szeretett a "nemzeti nagytőkésekről" prédikálni: az e csoportozat tagságát megpályázó jelöltek mostanában jelentős számban tűnnek fel különféle bíróságok és rendőrségi vizsgálatok idézési listáin), akkor most próbáljuk meg a munkásosztályt megnyerni a nemzet ügyének. Irány a lakótelepek népe: és ha ők mégsem felejtették el azt, hogy nemrég lettek lebüdösprolizva, akkor még mindig ott van az MSZP-n belül kelthető zavar mint politikai osztalék; a legjobb esetben a legalább félig-meddig és szándékaiban a piacot meg a szabadversenyt pártoló Medgyessy-kabinet elszigetelése a párt magát baloldalinak tekintő seregeitől. Hogy eközben értelmetlenségeket kell állítani, például azt, hogy ezután majd fizetni kell a műtétért, és hogy eddig bezzeg mindenki egyformán részesült az egészségügyi ellátásból, és hazudni is kell, és képmutatni, és uszítani a "gazdagok" ellen, csekély költség. Ha evvel és Cserrel eddig tuti szoci szavazókat lehet megnyerni a Fidesznek?

A Fidesz újabb fordulata az MSZP-mentes államszocializmus felé akár át is rendezheti a magyar politikai életet. Orbánék az esélyt erre a kormánytól kapták. De nem azért, mert a kormány végre elkezdett kormányozni.

Hanem mert túl későn tette ezt.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.

Amíg felér a lift

„Amint kicsiben, úgy nagyban”, szól az ismert Hermész Triszmegisztosz-féle mondás, amely tökéletesen illik a Wirtz Ágnes és a férje által létrehozott Világszép Alapítvány létrejöttére és működésére.