Csak a tőkét

A szerk.

Az azért több mint feltűnő, amikor a kórháztörvényt vadul gyaluló Cser Ágnesnek, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete vezetőjének az örömtől félrészegen kontrázik nemhogy a konzervatív sajtó, de a jobboldali parlamenti ellenzék is.

Ugyancsak szembetűnő, hogy az oktatási reformmal szemben minimum gyanakvó pedagógus-szakszervezetek milyen nyitott fülekre találnak a jobboldalon. Ha a kormány végül mégis belefog a MÁV átalakításába, biztos a vasutas-szakszervezetek lesznek a jó fiúk, és a Fidesz a vasutasmunkahelyek ezreit fogja védeni; ez nyilván így megy majd a végtelenségig, vagy legalábbis addig, amíg a kormány el nem unja ezt a reformosdit (nem mintha eddig túlzásba vitte volna). Miközben a szakszervezetek túlnyomó része legalább fél lábbal a szocialista pártba van belegyökerezve. Hisz a szakszervezetek épp attól szakszervezetek, mert a szocialistákkal ér egymásba az izéjük. Az ideológiájuk.

Mármost arra, hogy az egészségügyi reform jó reform-e, vagy olyan, amibe jobb nem belevágni, nemigen derült fény az elmúlt hetekben. Elég gyanús, hogy az úgynevezett alapellátást, ami majd mindenkinek, aki valami kis társadalombiztosítást fizet, járni fog, a mai napig nem sikerült pontosan meghatározni; pedig mielőtt a törvény propagátorai elkezdenek a kórházak eladásáról beszélni, nem ártott volna épp ezt precizírozni. Az ugyanis meglehetősen absztrakt vaker, hogy "tőkebevonás" meg "alaptőke-emelés" meg "szakmai befektető" vagy "pénzügyi befektető" - miközben a biztosítottnak gőze sincs arról, hogy azért a pénzért (mennyiért?) leveszik-e a szürke hályogot a szeméről vagy nem, és húzhat kifele a rendelőből (közben neki a falnak). Ez a kormány mulasztása: a miniszterelnök annyit biztosan megtehetett volna, hogy nem a végszavazáskor megy nyaralni, és arra sem emlékszünk, hogy az elmúlt hetekben drámai hangon elénk tárta volna az ellátórendszer csődjét.

Aggasztóbb viszont, hogy az ellenzék nem a reform egyik vagy másik részletét kifogásolja; netán azt, hogy a koncepció félkész, kidolgozatlan. A Fidesz a kórház-privatizációt klasszikus szocialista érvekkel támadta: a reform sértené a társadalmi egyenlőséget, a gazdagabbak jobb ellátást kapnak majd, mint a szegények, munkáselbocsátások lesznek, a közösségi tulajdonban lévő kórházakat magánosítani fogják. Ráteszik a kezüket a nyomorult, haszonleső, "profitérdekelt" kapitalisták. Ez az érvelés értékes elemeket merít a marxi munkaérték-elméletből, valamint Lenin államról szóló tanításából, és mindezt a Superman-képregények egyszerűségével tárja a közönség elé. Hogy nem valami egyszeri ideológiai félreértésről van szó, azt bizonyítja a Fidesz álláspontja a gázáremelés vagy a Mol és a Postabank privatizációja ügyében. Eközben a párttal megbonthatatlan egységbe forrt napilap a magánosítást (a már lezajlottat és a leendőt) mint a Nemzet katasztrófáját, elárulását, kisemmizését prezentálja. Ám a Nagy Forgatókönyv már eddig is ismert, ágas-bogas története - miszerint a volt ügynök- és pártnómenklatúra egykori politikai pozícióit csalárdul gazdasági előnyökre váltotta - nemcsak mennyiségileg gazdagodik (például Gyurcsány felfedezésével, akinek a leginkább megbocsáthatatlan bűne az, hogy túl sok pénze meg gyára van), hanem minőségileg is változik. Már nem ez a magyarországi, létező kapitalizmus a rossz, a fenti, történelmi okok miatt: maga a tőke, a profit és annak "hajhászása" való az ördögtől. A horizonton az általános állami tulajdon, a hatóságilag szavatolt gáz-, villany- és egyéb árak, az ingyenes oktatás, a garantáltan magas felvásárlási árak, a fékeveszetten tomboló tőke kiseprűzése sejlik fel.

A kulturális értelemben barnába hajló színezetre a legnagyobb ellenzéki párt most egy kis szociális vöröset vitt fel: ha nem ment a kapitalizmus nemzetiesítése (az Orbán-kormány szeretett a "nemzeti nagytőkésekről" prédikálni: az e csoportozat tagságát megpályázó jelöltek mostanában jelentős számban tűnnek fel különféle bíróságok és rendőrségi vizsgálatok idézési listáin), akkor most próbáljuk meg a munkásosztályt megnyerni a nemzet ügyének. Irány a lakótelepek népe: és ha ők mégsem felejtették el azt, hogy nemrég lettek lebüdösprolizva, akkor még mindig ott van az MSZP-n belül kelthető zavar mint politikai osztalék; a legjobb esetben a legalább félig-meddig és szándékaiban a piacot meg a szabadversenyt pártoló Medgyessy-kabinet elszigetelése a párt magát baloldalinak tekintő seregeitől. Hogy eközben értelmetlenségeket kell állítani, például azt, hogy ezután majd fizetni kell a műtétért, és hogy eddig bezzeg mindenki egyformán részesült az egészségügyi ellátásból, és hazudni is kell, és képmutatni, és uszítani a "gazdagok" ellen, csekély költség. Ha evvel és Cserrel eddig tuti szoci szavazókat lehet megnyerni a Fidesznek?

A Fidesz újabb fordulata az MSZP-mentes államszocializmus felé akár át is rendezheti a magyar politikai életet. Orbánék az esélyt erre a kormánytól kapták. De nem azért, mert a kormány végre elkezdett kormányozni.

Hanem mert túl későn tette ezt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.