A szerk.

Csak szavazz!

A szerk.

Vasárnap, június 13-án az Európai Parlamentbe választ képviselõket Magyarország. Úgyszólván mögöttünk a választási kampány, hallottunk eleget harangozni a dologról. Szembesülhettünk mindenféle találgatásokkal: ki nyer, ki veszít, kinek jó az alacsony részvétel, kinek nem. Szögezzük le gyorsan, az országnak az a jó, ha mindenki elmegy, hiszen nagyon nem mindegy, kik képviselik hazánkat az Európai Unióban (nem beszélve a képviseleti demokrácia honi állapotáról).

Következésképp az alacsony részvétel senkinek sem jó. Ugyanakkor a választási kampány tapasztalatai azt mutatják, mégis vannak, akiknek nem az a legfontosabb, hogy mi lesz Strasbourgban, hanem az, hogy saját belpolitikai céljaikat mi módon tudják jobban érvényesíteni az európai választásokon. Nincs mit szépíteni, a történet eddig (és még kábé június 14-ig) tisztán a hazai politika némileg szûkös mezsgyéjén játszódott, ami alól - tetszik, nem tetszik - a szavazó sem vonhatta ki magát. Mivel a listák adottak, mégis el kell fogadnunk, hogy a pártok a legjobb (erre a célra legalkalmasabb) erõiket jelölték - ennyi tellett tõlük. Minthogy az efféle alkalmasságokról eddig mélységes csend volt, s még azt se tudjuk, hogy a listalakók közül ki hány nyelvet beszél, a döntés megmarad a pártszimpátiák, a belpolitikai következmények s a csatlakozási folyamat tapasztalatainak keretei közt: ebben kell szétszálazni választói lehetõségeinket. Mérlegelni kell, hogy adott esetben egy párt egy szem európai képviselõje mit tehet odakint a hazájáért, s ez hogyan aránylik ahhoz a politikai tõkéhez, amit általa a szervezete nyert. Magyarán: mi a fene lesz megint a kis pártokkal, hisz a nagyok úgyis túlteszik magukat a dolgon, alakuljon bárhogy is az eredmény (második lesz a Fidesz), gyõztesnek hirdetik magukat. Mióta nyilvánvaló azonban, hogy a magyar politikai élet ilyen ijesztõen - de nem menthetetlenül, nem visszafordíthatatlanul - kétosztatúvá vált, tudnunk kell, a további (európai szintû) demokratikus fejlõdés biztosítékaivá az épeszû kis pártok váltak. Nagyon kevés ilyet ismerünk. A distinkció megkerülhetetlen, hiszen attól még, hogy valamely formáció kicsi, lehet nyugodtan elmeháborodott, mint azt az esetek többsége igazolja. Mi körülbelül két elfogadható kis pártot ismerünk, a rendszerváltókat. Az MDF-et és az SZDSZ-t. Bár mind a kettejükkel szemben vannak bizonyos kifogásaink, mi az SZDSZ-re szavazunk.

S noha Dávid Ibolyáért nyilván nem rínánk teli a zsebkendõnket, nehezen tudunk olyan jobboldali szavazót elképzelni, aki önként mond le a választási lehetõségérõl: márpedig ha ezen utolsó szalmaszál is elúszik, vége a konzervatív alternatívának, mennek õk is a Fideszbe, és politikailag annyit érnek majd ott, mint a többi keresztény legényegylet.

A baloldalon június 13. után is marad választási lehetõség, a mi szempontjaink tehát egészen mások. Mi tekintettel lehetünk arra is, hogy szerintünk ki képviseli legmegfelelõbben hazánkat az Európai Unióban.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.