A szerk.

Nem két fillér

A szerk.

Ismét lelketlen demagógok támadják a magyar demokrácia alapintézményeit. Most például sokallják azt a rongyos háromszázmilliót, amennyiből az ország, különösen annak felelős pártjai, legfőképpen pedig a soraikból rekrutált delegáltak a külföldön szavazó pár ezer állampolgár voksának tisztaságát hivatottak ellenőrizni - természetesen pártközi keretekben, lehetőleg bizniszosztályon.

 

Pedig az igény érthető, elvégre a gonosz erők a legutóbbi országos voksoláson is elcsalták a választást. Pedig akkor még nem is szavazhattak a külföldön élő magyarok. A tét, mondanunk sem kell, óriási. A 732 európai parlamenti helyből 24-ről döntenek a választók - a külföldön szavazni kívánó 2415 ember akár 0,01 képviselői helyről is dönthet. Egyébként is: a demokrácia nem két fillér, jegyezte meg az ügyre reagálva Herényi Károly, sőt nem is két tallér, hogy vele együtt mintegy Tyukodi pajtást is zárójelbe tegyük.

Mondjuk ki végre: ha egyszer szavazni akarnak a szerencsétlenek, hát lelkük rajta, szám szerint mind a 2415.

Sokan pedzegetik: talán egyszerűbb és olcsóbb lett volna kifizetni a szavazni szándékozók repülőjegyét. Ők elfelejtik, hogy ezt a lakosság többsége sosem bocsátotta volna meg: nem elég, hogy külföldön él a rohadék, még a repülőjegyét is fizessük neki!

Ezzel szemben a honi pártdelegáltak helyébe bárki képzelheti magát - és Pomáz helyett ezúttal mehet Malajziába, s ehhez elég, ha belép a Magyar Nemzeti Szövetségbe, a Munkáspártba vagy az Emese Álma Polgári Körbe.

Nem az a kérdés tehát, hogy megúszhattuk volna-e olcsóbban - átvitt értelemben semmiképpen sem. Nem is az, hogy mennyi ideig kell még (egy kis ideig) elviselnünk a Bánk Attila, Hegedűs Lóránt-féle politikai hullák csekély értelmű locsogását a tévében (ez most tényleg mellékes, utána sem lesz különb) vagy hogy meddig látunk majd jelentősen ostoba pártreklámokat a tévében (már nem sokáig - legalábbis egyelőre). Hiába véli úgy a külső szemlélő: itt mindössze egy közepesen ismert, a külvilág számára nagymértékben jelentéktelen (ám szívünknek annál kedvesebb) k.-európai kisállam politikai erői vetélkednek néhány (mindenképpen törpe, kisebbségi) helyért, miközben nyilvánvaló, hogy megválasztott véreinknek vajmi csekély befolyása lesz az európai ügyek alakulására. Nem, kérem. Itt a dolgok mozgatóereje egész más - immáron mindkét nagy politikai erő ama tévképzet rabja, hogy a június 13-i választások eredménye komolyan (rövid távon is!) befolyásolja majd, hogy ki irányítja azután ez országot. Mondjuk, már ősszel. Mélyen hisznek abban is, hogy hitük már maga is társadalmi tényként, anyagi erőként fungál, a kimondott szó beteljesül, remény és para egyaránt valóra válik. Minden reggel felébrednek, s nem zavarja őket, hogy kezük a biliben.

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.