Pedig az igény érthető, elvégre a gonosz erők a legutóbbi országos voksoláson is elcsalták a választást. Pedig akkor még nem is szavazhattak a külföldön élő magyarok. A tét, mondanunk sem kell, óriási. A 732 európai parlamenti helyből 24-ről döntenek a választók - a külföldön szavazni kívánó 2415 ember akár 0,01 képviselői helyről is dönthet. Egyébként is: a demokrácia nem két fillér, jegyezte meg az ügyre reagálva Herényi Károly, sőt nem is két tallér, hogy vele együtt mintegy Tyukodi pajtást is zárójelbe tegyük.
Mondjuk ki végre: ha egyszer szavazni akarnak a szerencsétlenek, hát lelkük rajta, szám szerint mind a 2415.
Sokan pedzegetik: talán egyszerűbb és olcsóbb lett volna kifizetni a szavazni szándékozók repülőjegyét. Ők elfelejtik, hogy ezt a lakosság többsége sosem bocsátotta volna meg: nem elég, hogy külföldön él a rohadék, még a repülőjegyét is fizessük neki!
Ezzel szemben a honi pártdelegáltak helyébe bárki képzelheti magát - és Pomáz helyett ezúttal mehet Malajziába, s ehhez elég, ha belép a Magyar Nemzeti Szövetségbe, a Munkáspártba vagy az Emese Álma Polgári Körbe.
Nem az a kérdés tehát, hogy megúszhattuk volna-e olcsóbban - átvitt értelemben semmiképpen sem. Nem is az, hogy mennyi ideig kell még (egy kis ideig) elviselnünk a Bánk Attila, Hegedűs Lóránt-féle politikai hullák csekély értelmű locsogását a tévében (ez most tényleg mellékes, utána sem lesz különb) vagy hogy meddig látunk majd jelentősen ostoba pártreklámokat a tévében (már nem sokáig - legalábbis egyelőre). Hiába véli úgy a külső szemlélő: itt mindössze egy közepesen ismert, a külvilág számára nagymértékben jelentéktelen (ám szívünknek annál kedvesebb) k.-európai kisállam politikai erői vetélkednek néhány (mindenképpen törpe, kisebbségi) helyért, miközben nyilvánvaló, hogy megválasztott véreinknek vajmi csekély befolyása lesz az európai ügyek alakulására. Nem, kérem. Itt a dolgok mozgatóereje egész más - immáron mindkét nagy politikai erő ama tévképzet rabja, hogy a június 13-i választások eredménye komolyan (rövid távon is!) befolyásolja majd, hogy ki irányítja azután ez országot. Mondjuk, már ősszel. Mélyen hisznek abban is, hogy hitük már maga is társadalmi tényként, anyagi erőként fungál, a kimondott szó beteljesül, remény és para egyaránt valóra válik. Minden reggel felébrednek, s nem zavarja őket, hogy kezük a biliben.
