Ha fényes szombat este úgy tíz óra magasán átrobog az ország fővárosán húsz rendőrségi kisbusz állig felfegyverzett rendőrökkel meg egy páncélozott harci jármű bazi nagy TEK felirattal, nos, arra illik legalább annyit mondani az illetékeseknek, hogy bű vagy bá.
Kedves olvasónk, örömmel jelentjük, hogy önt munkahelyi vezetői – személyesen a vezér előterjesztésére! – évtizedes jó magaviseletének, áldozatos munkájának és általános erényeinek elismeréseként rövidesen előléptetik, és kinevezik címzetes főrevizornak a vállalatnál.
A hét elején előbb Gyurcsány Ferenc, majd Jakab Péter tartotta fontosnak, hogy Facebook-posztban hangsúlyozza az egyébként nyilvánvaló tényt: a kormány- és rendszerváltás elképzelhetetlen a hatpárti ellenzéki összefogás nélkül.
Csak az az áldott jó szívük ne lenne, akkor olyan könnyű lenne haragudni rájuk, hisz’ mégiscsak szétlopták az országot. Jaj, dehogy lopták, pusztán a nevüket adták „a Fidesz politikájának leglényegéhez”, a nemzeti arisztokrácia megteremtéséhez vagy valami hasonló szemenszedett hazugsághoz.
Ilyenkor év vége felé az ember szinte önkéntelen késztetést érez arra, hogy visszatekintsen az elmúlt esztendőre, s felidézze annak legemlékezetesebb, önmagukon s a percnyi fontosságon túlmutató, akár örök tanulságot hordozó momentumait. Idei utolsó lapszámunknál keresve sem tudnánk az effajta számvetésre jobb alkalmat biztosítani.
A napokban ünnepelte a honi sajtó Szájer József ereszes akrobatamutatványának egyéves születésnapját. Mi pedig egy éve hallgatjuk már, valahányszor ez az emlékezetes eresz szóba kerül, azt a Fidesz legtetejéről elhintett világmagyarázatot, hogy Szájer lebuktatása „titkosszolgálati akció” volt – mintha úgy nem érne.
Aki a legcsekélyebb mértékben is követi a honi bulvárhíreket, nagyszabású kísérlet tanúja lehet, mely kísérlet spiritus rectora alighanem maga a központi propagandahivatal (ha lenne becsületes neve, biztos így hívnák).
Megnyugodva dőlhetünk hátra, mint a 20. század eleje óta már annyiszor: ez a pártkongresszus sem volt hiábavaló, ismét nagyot lépett általa a haza, és a felszólalók számának tekintetében alighanem rekordot is állított fel.
Minden ellenkező híresztelés dacára – melyek kolportálásában éppenséggel lapunk sem teljesen ártatlan, de most kimagyarázzuk – a Zoran Zaev vezette macedón kormány nem bukott meg, legalábbis keddi lapzártánkkor még hivatalban volt.
Újabb határt lépett át az orbánizmus azzal, hogy bevezették a 480 forinton maximált üzemanyagárat. Persze, tudjuk, hogy másból sem állt az utóbbi immár 11 és fél év, mint újabb és újabb határok gátlástalan átlépéséből, de ez más eset. Ezúttal ugyanis alapvető világgazdasági és energiapiaci folyamatokat akarna megállítani a rezsim.
„Urunk, Jézus Krisztus, szeretett Mesterünk! Teljes szívünkből hálát adunk Neked, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egész folyamán különös erővel átélhettük jelenléted csodáját, szereteted szelíd és ellenállhatatlan erejét. Hittük eddig is, de most meg is érezhettük, hogy ami történt, nagyobb, mint mi vagyunk.”
