A szerk.

Gansicska és Simperger

A szerk.

Elszabadul az infláció, zuhanórepülésben a forint.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyre keményebben lép fel a kormánnyal szemben, késik az uniós pénz egy része. A magyar külügyminiszter minden tudományos eredménynek (köztük magyarnak is) fittyet hányva, ám büszkén jelenti be: igen, mi hülyék vagyunk, Magyarország dafke elavult technológiájú vakcinákat fog gyártani. A kormány a tavalyi ősz és az idei évkezdet után ismét képtelen kezelni a járvány soros hullámát, és részben emiatt egy hét alatt majd’ ezer honfitársunk hal meg.

Ekkor robban ki az ún. Városháza-ügy. Sőt, Városháza-gate! (És mielőtt szabadjára engednénk gondolataink tarka pillangóit, szögezzük le gyorsan: a „botránynak” még ez a minimális jelentősége se lenne, ha a megtámadott fővárosi városvezetés akár csak negyedannyira józanul, előre gondolkodva kezeli a hecckampányt, mint amekkora ambícióval és szaktudással a kormánypropaganda görgeti az „ügyet”.) De lássuk, mi az állítás.

Az összefoglalóan Városházának nevezett ingatlanegyüttes komoly felújításra, illetve egy szárnya – talán – lebontásra is szorul. Az, hogy valamit kell kezdeni vele, régóta nem kérdés, az előző, fideszes fővárosi adminisztráció is foglalkozott ezzel. A mostani is, ez nem titok; és a lehetőségek közül a Városháza a teljes vagy részleges eladását egy évvel ezelőtt elvetette – erről határozat is született. De ha a mostani vagy a következő önkormányzati többség komolyan fontolóra venné az értékesítést, önmagában az sem volna megbocsáthatatlan bűn, hiszen érvek éppenséggel emellett is felhozhatók. De egyelőre senki nem akar eladni semmit, és titokban nem is tudna.

Ehhez képest próbálja bemocskolni Karácsonyt és pár munkatársát a lejáratókampány. Eladnák! Titokban! Azt, amit nem akarnak eladni, titokban nem is tudnák, és amit akár el is adhatnának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.