A szerk.

Gansicska és Simperger

A szerk.

Elszabadul az infláció, zuhanórepülésben a forint.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyre keményebben lép fel a kormánnyal szemben, késik az uniós pénz egy része. A magyar külügyminiszter minden tudományos eredménynek (köztük magyarnak is) fittyet hányva, ám büszkén jelenti be: igen, mi hülyék vagyunk, Magyarország dafke elavult technológiájú vakcinákat fog gyártani. A kormány a tavalyi ősz és az idei évkezdet után ismét képtelen kezelni a járvány soros hullámát, és részben emiatt egy hét alatt majd’ ezer honfitársunk hal meg.

Ekkor robban ki az ún. Városháza-ügy. Sőt, Városháza-gate! (És mielőtt szabadjára engednénk gondolataink tarka pillangóit, szögezzük le gyorsan: a „botránynak” még ez a minimális jelentősége se lenne, ha a megtámadott fővárosi városvezetés akár csak negyedannyira józanul, előre gondolkodva kezeli a hecckampányt, mint amekkora ambícióval és szaktudással a kormánypropaganda görgeti az „ügyet”.) De lássuk, mi az állítás.

Az összefoglalóan Városházának nevezett ingatlanegyüttes komoly felújításra, illetve egy szárnya – talán – lebontásra is szorul. Az, hogy valamit kell kezdeni vele, régóta nem kérdés, az előző, fideszes fővárosi adminisztráció is foglalkozott ezzel. A mostani is, ez nem titok; és a lehetőségek közül a Városháza a teljes vagy részleges eladását egy évvel ezelőtt elvetette – erről határozat is született. De ha a mostani vagy a következő önkormányzati többség komolyan fontolóra venné az értékesítést, önmagában az sem volna megbocsáthatatlan bűn, hiszen érvek éppenséggel emellett is felhozhatók. De egyelőre senki nem akar eladni semmit, és titokban nem is tudna.

Ehhez képest próbálja bemocskolni Karácsonyt és pár munkatársát a lejáratókampány. Eladnák! Titokban! Azt, amit nem akarnak eladni, titokban nem is tudnák, és amit akár el is adhatnának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.