Gansicska és Simperger

Elszabadul az infláció, zuhanórepülésben a forint.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyre keményebben lép fel a kormánnyal szemben, késik az uniós pénz egy része. A magyar külügyminiszter minden tudományos eredménynek (köztük magyarnak is) fittyet hányva, ám büszkén jelenti be: igen, mi hülyék vagyunk, Magyarország dafke elavult technológiájú vakcinákat fog gyártani. A kormány a tavalyi ősz és az idei évkezdet után ismét képtelen kezelni a járvány soros hullámát, és részben emiatt egy hét alatt majd’ ezer honfitársunk hal meg.

Ekkor robban ki az ún. Városháza-ügy. Sőt, Városháza-gate! (És mielőtt szabadjára engednénk gondolataink tarka pillangóit, szögezzük le gyorsan: a „botránynak” még ez a minimális jelentősége se lenne, ha a megtámadott fővárosi városvezetés akár csak negyedannyira józanul, előre gondolkodva kezeli a hecckampányt, mint amekkora ambícióval és szaktudással a kormánypropaganda görgeti az „ügyet”.) De lássuk, mi az állítás.

Az összefoglalóan Városházának nevezett ingatlanegyüttes komoly felújításra, illetve egy szárnya – talán – lebontásra is szorul. Az, hogy valamit kell kezdeni vele, régóta nem kérdés, az előző, fideszes fővárosi adminisztráció is foglalkozott ezzel. A mostani is, ez nem titok; és a lehetőségek közül a Városháza a teljes vagy részleges eladását egy évvel ezelőtt elvetette – erről határozat is született. De ha a mostani vagy a következő önkormányzati többség komolyan fontolóra venné az értékesítést, önmagában az sem volna megbocsáthatatlan bűn, hiszen érvek éppenséggel emellett is felhozhatók. De egyelőre senki nem akar eladni semmit, és titokban nem is tudna.

Ehhez képest próbálja bemocskolni Karácsonyt és pár munkatársát a lejáratókampány. Eladnák! Titokban! Azt, amit nem akarnak eladni, titokban nem is tudnák, és amit akár el is adhatnának.