A szerk.

Gansicska és Simperger

A szerk.

Elszabadul az infláció, zuhanórepülésben a forint.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyre keményebben lép fel a kormánnyal szemben, késik az uniós pénz egy része. A magyar külügyminiszter minden tudományos eredménynek (köztük magyarnak is) fittyet hányva, ám büszkén jelenti be: igen, mi hülyék vagyunk, Magyarország dafke elavult technológiájú vakcinákat fog gyártani. A kormány a tavalyi ősz és az idei évkezdet után ismét képtelen kezelni a járvány soros hullámát, és részben emiatt egy hét alatt majd’ ezer honfitársunk hal meg.

Ekkor robban ki az ún. Városháza-ügy. Sőt, Városháza-gate! (És mielőtt szabadjára engednénk gondolataink tarka pillangóit, szögezzük le gyorsan: a „botránynak” még ez a minimális jelentősége se lenne, ha a megtámadott fővárosi városvezetés akár csak negyedannyira józanul, előre gondolkodva kezeli a hecckampányt, mint amekkora ambícióval és szaktudással a kormánypropaganda görgeti az „ügyet”.) De lássuk, mi az állítás.

Az összefoglalóan Városházának nevezett ingatlanegyüttes komoly felújításra, illetve egy szárnya – talán – lebontásra is szorul. Az, hogy valamit kell kezdeni vele, régóta nem kérdés, az előző, fideszes fővárosi adminisztráció is foglalkozott ezzel. A mostani is, ez nem titok; és a lehetőségek közül a Városháza a teljes vagy részleges eladását egy évvel ezelőtt elvetette – erről határozat is született. De ha a mostani vagy a következő önkormányzati többség komolyan fontolóra venné az értékesítést, önmagában az sem volna megbocsáthatatlan bűn, hiszen érvek éppenséggel emellett is felhozhatók. De egyelőre senki nem akar eladni semmit, és titokban nem is tudna.

Ehhez képest próbálja bemocskolni Karácsonyt és pár munkatársát a lejáratókampány. Eladnák! Titokban! Azt, amit nem akarnak eladni, titokban nem is tudnák, és amit akár el is adhatnának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.