A szerk.

Gansicska és Simperger

A szerk.

Elszabadul az infláció, zuhanórepülésben a forint.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyre keményebben lép fel a kormánnyal szemben, késik az uniós pénz egy része. A magyar külügyminiszter minden tudományos eredménynek (köztük magyarnak is) fittyet hányva, ám büszkén jelenti be: igen, mi hülyék vagyunk, Magyarország dafke elavult technológiájú vakcinákat fog gyártani. A kormány a tavalyi ősz és az idei évkezdet után ismét képtelen kezelni a járvány soros hullámát, és részben emiatt egy hét alatt majd’ ezer honfitársunk hal meg.

Ekkor robban ki az ún. Városháza-ügy. Sőt, Városháza-gate! (És mielőtt szabadjára engednénk gondolataink tarka pillangóit, szögezzük le gyorsan: a „botránynak” még ez a minimális jelentősége se lenne, ha a megtámadott fővárosi városvezetés akár csak negyedannyira józanul, előre gondolkodva kezeli a hecckampányt, mint amekkora ambícióval és szaktudással a kormánypropaganda görgeti az „ügyet”.) De lássuk, mi az állítás.

Az összefoglalóan Városházának nevezett ingatlanegyüttes komoly felújításra, illetve egy szárnya – talán – lebontásra is szorul. Az, hogy valamit kell kezdeni vele, régóta nem kérdés, az előző, fideszes fővárosi adminisztráció is foglalkozott ezzel. A mostani is, ez nem titok; és a lehetőségek közül a Városháza a teljes vagy részleges eladását egy évvel ezelőtt elvetette – erről határozat is született. De ha a mostani vagy a következő önkormányzati többség komolyan fontolóra venné az értékesítést, önmagában az sem volna megbocsáthatatlan bűn, hiszen érvek éppenséggel emellett is felhozhatók. De egyelőre senki nem akar eladni semmit, és titokban nem is tudna.

Ehhez képest próbálja bemocskolni Karácsonyt és pár munkatársát a lejáratókampány. Eladnák! Titokban! Azt, amit nem akarnak eladni, titokban nem is tudnák, és amit akár el is adhatnának.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.