Az új állás több fizetéssel és fringe benefittel, valamint magasabb nyugdíjjal és kevesebb munkával jár (bár persze a szimbolizálás is munka), talán több érdekes emberrel is találkozik majd, szóval éppenséggel lenne minek örülni (és persze bánkódni is egy kicsit a főosztályvezetői poszttal járó nyüzsgés és pörgés és hasznos tevés-vevés odahagyása miatt).
Vajon mit érezne ön akkor, ha ezek után jönne a vezér titkára, és a büfében arról számolna be a többi dolgozónak, hogy ön igazából csak azért kapta meg ezt az állást, mert akit először kiszemeltek rá, nem vállalta? Hogy ön csak a B megoldás volt?
Mindazonáltal a legkevésbé sem arról akarunk írni, hogy Novák Katalin hogyan dolgozza fel lelkileg ezt az aprócska megaláztatást (majd megoldja valahogy) – inkább Gulyás Gergely gesztusának az értelmén nehéz elmenni. Ha tényleg igaz, amit a kormányinfón állított, hogy tudniillik Novák akkor jött képbe, amikor Kövér László nemet mondott az államfői posztra szóló felkérésre, akkor minek pofázza ezt el mindenkinek? Miért fokozza le nyilvánosan a saját jelöltjét – persze nem Gulyás, hanem Orbán? Vagy nem is igaz az egész, és Kövér igazából vállalta volna? A házelnök tavaly nyáron a tárgyban tett megjegyzéséből („ha szembe kell nézni valamivel, nem térünk ki a feladat elől”) azt is ki lehetett olvasni, hogy bejelentkezett államfőnek, meg azt is, hogy nem – de mégis inkább az előbbit, elvégre ha nem akarja a posztot, azt egyértelműen ki is mondhatta volna, annyi bátorság csak szorult még belé. E spekuláció logikája szerint Kövér jelzi Orbánnak, hogy részéről oké, Orbán örül, biccent, és a végén kinevezi Novákot. Vajon arról, hogy nem ő a befutó, Kövér is csak december 20-án, Novák jelölésének nyilvános bejelentésekor értesült? Ahogy azt is most, Gulyástól tudta meg, hogy valójában ő, mármint Kövér mondott nemet?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
