A nemes cél pedig nem egyéb, mint a köz számára valamelyest elfogadhatóbb figurává, szalonképessé faragni az ország első számú strómanját, a közpénzek szisztematikus eltulajdonításának totemalakját, a miniszterelnök gyerekkori kenyeres pajtását, Mészáros Lőrincet.
Jó ideje ugyanis azzal van tele a bulvár, hogy ez a derék ember például mennyit adakozik; merő adakozás neki az éjjele és a nappala is, adott ő már a rászorulóknak használt fürdőszoba-felszerelést, kolbászt, tokaszalonnát… Az egyik lap leltárba szedte az elmúlt öt évének adakozásait, s arra jutott, hogy egy Széchenyivel adatik nekünk egy korban lopni a napot. Legutóbb ötvenmilliós mentőautót adott, de olyat, amilyenről mindenki álmodik, ha keze-lába törik. A hős maga is e csodamentővel érkezett az ünnepélyes átadásra – ünnepélyes átadás mindig van –, ahol fényképek is készültek róla, leginkább azt illusztrálandó, hogy milyen szépen lefogyott (mely örömteli fejleménnyel ugyancsak rég tele már a sajtó). Mészáros délceg és deli, meglehet, egy face-lifting is befigyelt. Mindent varrjon fel, doktor úr, csak ezeket a szép táskákat ne a szemem alatt, mert ezek Louis Vuitton. A bakancs is az volt, amit ez alkalomra húzott, sorszámozott példány az NBA-kollekcióból, rá is van írva szép nagy betűkkel a nyelvére – hova máshová.
Hisz igen, szerelmese ő a nyelvnek is! Az édes magyar anyanyelvnek, ami nyilvánvaló már abból is, hogy az előző hitvese is jó tollú költő („Jössz-e mond (…) Szeretve jössz-e mond” – halhatatlan sorok!), a jelenlegi pedig író és persze orvos is, orvosíró. Van ilyen, Németh László is az volt, csak neki – ellentétben Várkonyi Andreával – hétfőn nem jelent meg kötete. E mű bár arról szól, hogy Várkonyi milyen nagyszerű ember, hány nyelvből van vizsgája, hány diplomából diplomája, satöbbi, enged egy kis teret az embernek is, amikor például elmeséli, hogy e teljes nagyszerűségében is képes úgy aludni a Mészáros és Mészáros Kft. tulajdonosának boltozatos mellkasán, mint a bébibaba. Hát mennyire kell már nagyszerűnek lenni ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű valaki, mint Andrea, el bírjon szunnyadozni a tetején? Nagyon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
