A szerk.

Édes bakancsnyelvünk

A szerk.

Aki a legcsekélyebb mértékben is követi a honi bulvárhíreket, nagyszabású kísérlet tanúja lehet, mely kísérlet spiritus rectora alighanem maga a központi propagandahivatal (ha lenne becsületes neve, biztos így hívnák).

A nemes cél pedig nem egyéb, mint a köz számára valamelyest elfogadhatóbb figurává, szalonképessé faragni az ország első számú strómanját, a közpénzek szisztematikus eltulajdonításának totemalakját, a miniszterelnök gyerekkori kenyeres pajtását, Mészáros Lőrincet.

Jó ideje ugyanis azzal van tele a bulvár, hogy ez a derék ember például mennyit adakozik; merő adakozás neki az éjjele és a nappala is, adott ő már a rászorulóknak használt fürdőszoba-felszerelést, kolbászt, tokaszalonnát… Az egyik lap leltárba szedte az elmúlt öt évének adakozásait, s arra jutott, hogy egy Széchenyivel adatik nekünk egy korban lopni a napot. Legutóbb ötvenmilliós mentőautót adott, de olyat, amilyenről mindenki álmodik, ha keze-lába törik. A hős maga is e csodamentővel érkezett az ünnepélyes átadásra – ünnepélyes átadás mindig van –, ahol fényképek is készültek róla, leginkább azt illusztrálandó, hogy milyen szépen lefogyott (mely örömteli fejleménnyel ugyancsak rég tele már a sajtó). Mészáros délceg és deli, meglehet, egy face-lifting is befigyelt. Mindent varrjon fel, doktor úr, csak ezeket a szép táskákat ne a szemem alatt, mert ezek Louis Vuitton. A bakancs is az volt, amit ez alkalomra húzott, sorszámozott példány az NBA-kollekcióból, rá is van írva szép nagy betűkkel a nyelvére – hova máshová.

Hisz igen, szerelmese ő a nyelvnek is! Az édes magyar anyanyelvnek, ami nyilvánvaló már abból is, hogy az előző hitvese is jó tollú költő („Jössz-e mond (…) Szeretve jössz-e mond” – halhatatlan sorok!), a jelenlegi pedig író és persze orvos is, orvosíró. Van ilyen, Németh László is az volt, csak neki – ellentétben Várkonyi Andreával – hétfőn nem jelent meg kötete. E mű bár arról szól, hogy Várkonyi milyen nagyszerű ember, hány nyelvből van vizsgája, hány diplomából diplomája, satöbbi, enged egy kis teret az embernek is, amikor például elmeséli, hogy e teljes nagyszerűségében is képes úgy aludni a Mészáros és Mészáros Kft. tulajdonosának boltozatos mellkasán, mint a bébibaba. Hát mennyire kell már nagyszerűnek lenni ahhoz, hogy egy ilyen nagyszerű valaki, mint Andrea, el bírjon szunnyadozni a tetején? Nagyon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.