A szerk.

Ide az örökléttel!

A szerk.

Ilyenkor év vége felé az ember szinte önkéntelen késztetést érez arra, hogy visszatekintsen az elmúlt esztendőre, s felidézze annak legemlékezetesebb, önmagukon s a percnyi fontosságon túlmutató, akár örök tanulságot hordozó momentumait. Idei utolsó lapszámunknál keresve sem tudnánk az effajta számvetésre jobb alkalmat biztosítani.

Talán tévedünk, talán csak a fantáziánk ragadott el minket, de 2021 jeles pillanatai közül is kiemelkedik a Fidesz november közepén tartott, ünnepi, 33. kongresszusa, s annak is legmagvasabb beszéde.

A kongresszusra készülődés izgalmas napjaiban nyilván számos kérdés megfogalmazódott a küldöttekben. Gyanítjuk, ezek között lehetett az is, hogy – bár bizalmuk a pártvezetésben töretlen – vajon mennyi ideig tart még hazánk e kivételesen szerencsés korszaka, melyet épp a kongresszusát tartó párt fémjelez? Pőrén fogalmazva: meddig maradunk még? Meddig lesz még hatalmon a Fidesz, és meddig leszek én? A rendezvény fő szónoka pedig – talán a hallgatósága s őközötte rezgő politikai-lelki harmónia hullámain – megérezte ezeket a kételyeket. Orációjának bevezetőjét ugyanis a következő kérdésnek szentelte: „Miért vállaltam el mégis?” Már tudniillik az elnökséget, immár sokadszor is. Azért, mert „úgy látom, az első 33 év, minden, ami eddig történt, csak bemelegítés volt. …csak a kezdet, csak felkészülés az igazán nagy dolgokra, amelyek várnak ránk” – érkezett a kompromisszumot nem ismerő válasz.

Nos, a frappáns megfogalmazás kétségkívül tartalmaz bizonyos humoros felhangot, azon belül is a pártkongresszusi humor válfajából, de belső kacajunk elültével mégiscsak maradhatott a hallgatóban valami, ami nem hagyja nyugodni őt; egy kis továbbgondolni-való az amúgy is emelkedett ünnepi időszakra. Mint amikor a gyermeket a résre csukott ajtón kiszűrődő fényhez csalja a csengőszó, s a szobába lépvén, a csodálatosan feldíszített fa, a megannyi ajándék, s szülei boldog arca fogadja…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.