MaNcs 36. évf. 39. sz. (2024-09-25)
Tegyük föl, hogy politikusként Orbán Viktor legalább egyszer már mondott igazat, mégpedig 2008-ban, amikor – a Wikileaksen nyilvánosságra hozott iratok szerint – arról beszélt az amerikai nagykövetségen, hogy hagyják figyelmen kívül azt, amit a kampányban mond.
Ezen a héten is kiderült valami a fertelmes papról. A bukása óta minden héten, hovatovább minden másnap kiderül róla valami. Legtöbbször ugyanaz: nem volt rendes ember.
A legújabb közvélemény-kutatási eredmények szerint, ha most lennének a választások, jó eséllyel egyetlen baloldali párt sem jutna a parlamentbe; s arról is értesültünk, hogy Budapesten immár a Tisza Pártnak van a legtöbb szimpatizánsa. Ezek a változások, s még inkább azok a következtetések, amelyeket a Tisza Párt a jelek szerint levont belőlük, nem sok jót jósolnak Budapest közeles jövőjére nézve.
Az Orbán-rendszer tartós változásokat hozott a társadalomban, a politikában, a kultúrában, de a gazdaságban is. A bécsi CEU politikatudományi tanszékének professzorával az önállóan és társszerzőkkel írt tanulmányait összegyűjtő kötet apropóján beszélgetünk arról, hogy miért érzékelték sokan késve a rezsim valódi természetét, és mennyi tartalék van még a rendszerben.
Várakozás, kilépések, civilségre eszmélés: főleg ezek segíthetnek a felszínen maradásban az országosan már alig, az önkormányzatokban viszont komoly pozíciókhoz jutott Tiszán kívüli ellenzéknek.
Újabb konfliktust gerjesztett Magyarország és az Európai Bizottság között az oroszoknak és belaruszoknak is kedveskedő úgynevezett Nemzeti Kártya ügye, amely miatt egyes európai képviselők már Magyarország schengeni tagságát is megkérdőjeleznék.
A robbantások nehezen helyrehozható károkat okoztak a síita szervezet terroristaként számon tartott katonai szárnyának. De eszünkbe se jusson leírni a Hezbollahot, valódi erejét az évtizedek óta építgetett libanoni pozíciói adják.
A titkosszolgálati akció katonai sikere dacára a veszély nem múlt el Izrael feje fölül. A döntés a háború eszkalálásáról Irán kezében van, s valamiféle békét csak a tárgyalásos rendezés hozhat.
A két svájci szerző két évtizeden át dolgozott a könyvön, és végül egy kivételesen gazdag forrásanyagból építkező, meggyőzően tálalt és végig érdekfeszítő könyv született Európa klímatörténetéről.
Nevezték már nem fikciós regénynek, Wikipedia-regénynek, jelenben játszódó disztópiának, miközben az sem egészen világos, hogy valóban regényről van-e szó.
Pavel Vilikovský (1941–2020) a szlovák posztmodern próza nagymestere volt, igazi sztár, akit nálunk Esterházy Péter szlovák megfelelőjeként szokás emlegetni.
Goethe Wertherje a semmiből lépett elő, népszerűsége máig töretlen. Napóleon hétszer elolvasta, és harmincnégy évvel a megjelenése után Türingián átvonulva mindenképpen találkozni akart a szerzővel. A történet épp 250 éve kezdődött.
Édesanyjáról, Rácz Valiról szóló, Halálos körhinta című kötete után most A budai vár vagányai című ifjúsági regénnyel jelentkezik, amely az 1956-os forradalom és szabadságharcról szól. Beszélgettünk a gyerekkori élményeiről, tankokról és az amerikai menekülttáborról, de arról is, hogy végül miért nem lett színésznő.
A kizárólag új szövegeket tartalmazó, több mint kétszáz oldalas verseskötet nagy ívű koncepciót sejtet.
A napokban Budapesten parádézó veterán géniusz, Wim Wenders 1987-es remekművében, a Berlin felett az égben a gyerekek látják azt a szemükkel, amit a felnőttek el sem tudnak képzelni: az ég összes angyalait.
Mivel az Egyesült Államok börtöneiben nem mindenhol lehetséges a személyes látogatás, és csak fizetős videón keresztül érintkezhetnek büntetésüket töltő szeretteikkel, egy civil szervezet terápiás célzatú kezdeményezésének köszönhetően elítéltek és kiskorú lányaik találkozhatnak, és ha kedvük van, táncolhatnak is egymással egy afféle zsúr keretében.
Ha van bármi, ami megkülönbözteti az embert az állattól, az a történetmesélés, a képesség, hogy úgy mondjunk el valamit, ahogy… lehetett volna, kijavítva a valóságot, ahol az elbukott.
Az év egyik legnagyobb és legfontosabb visszatérése Matt Johnsonhoz és The The nevű, lényegében egyszemélyes zenekarához köthető.
Felvillanó fények, tíz ember fekszik a színpadon. A villódzásból felsejlő mozdulatok aztán közös hullámzásba torkollnak, miközben a világítás is megnyugszik. A tagok egyszerre mozognak, aztán szépen lassan, egyesével, ki-ki a saját ritmusában folytatja, hogy aztán újra egy ritmusban létezzenek.
Ha prostituáltak (escortok) meggyilkolásáról hallunk, talán még mindig Hasfelmetsző Jackre vagyunk hajlamosak gondolni.
A Sonic Youth alapítójának tavaly kiadott önéletrajzi könyvében van egy fénykép, amelyen a tinédzser Moore connecticuti gyerekszobájában széles mosollyal lemezt hallgat, Lou Reed Metal Machine Music című kaotikus zörejalbumát.
„Mi volt előbb, te vagy a tojás?” – kérdezi a csibe a tyúkot a képeskönyvben, a kis amerikai borz (Taxidea taxus) pedig azt akarja tudni az anyjától, hogy ők miért ilyen büdösek.
A Hírnök szava megrengeti a világot.
Vajon milyen zenék hatottak Johann Sebastian Bachra?
James Cameron múlt ködébe veszett zsenialitását bizonyítja, hogy a Terminátor második részével nem csak megcsinálta a tökéletes akciófilmet.
Hámori Máté karmester, a Danubia Zenekar művészeti vezetője
Az elmúlt három-négy évben ugrásszerűen megnőtt az ázsiai, vagyis a kínai és a vietnami vezetésű, tulajdonú vegyesboltok száma a városban. Mit mutat ez az ugrás? És számít valamit, ha kínai vagy vietnami?
„A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter köszönetét fejezte ki Hopp Ferenc műgyűjtőnek azért, hogy a VI. ker. Andrássy út 103. szám alatt levő villáját a benne elhelyezett művészeti, néprajzi és természetrajzi gyűjteményével a magyar államnak ajándékozta.”
