A szerk.

A benzinkút és az inga

A szerk.

Újabb határt lépett át az orbánizmus azzal, hogy bevezették a 480 forinton maximált üzemanyagárat. Persze, tudjuk, hogy másból sem állt az utóbbi immár 11 és fél év, mint újabb és újabb határok gátlástalan átlépésé­ből, de ez más eset. Ezúttal ugyanis alapvető világgazdasági és energiapiaci folyamatokat akarna megállítani a rezsim.

A benzin- és a gázolaj árának maximálása máskor, máshol is előfordult, zömmel különleges körülmények között, továbbá önellátásra berendezkedett és/vagy mérsékelten sikeres társadalmi kísérletekbe bonyolódó államokban. De most nincs háború, nem készül becsapódni üstökös, országunk pedig nem Venezuela, és ehhez nem csak a hosszú tengerpart hiányzik. A kormány mostani döntése látszólag másokkal fizettetné meg azt a különbséget, amelyik a reális piaci ár és a kutaknál fizetendő között keletkezik; szerintük ez a rés szűkülhet, sőt el is tűnhet hamarosan (ha az olajpiaci inga majd kileng a másik irányba is). Ám ezt a derűs léthazugságot kevéssé osztják az energiapiaci tényezők. Kormányunk szerint a veszteséget addig is a szolgáltatóknak kéne lenyelniük, és ha bedobnák a törülközőt vagy szüneteltetnék a szolgáltatást, akkor egyszerűen elvennék tőlük a kutakat és másoknak adnák. Persze ez a kiválasztottaknak is csak akkor érné meg, ha kompenzálnák számukra a veszteséget.

Az is elég nyilvánvaló, hogy már a mostani üzemanyagpiacon szereplő (khm, stratégiai jelentőségű) cégek egyikét sem hagyja az út szélén, magányos benzinkutasként ácsorogni a kormány. Bele sem merünk gondolni, mivel és kinek a rovására fogja őket (például a Molt?) kompenzálni az Orbán-rezsim.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.