A múlt héten közleményt adott ki Szájer József, a Fidesz volt európai vezérfigurája, amelyben tudatja mindenkivel, hogy ő mostantól magánember, mert becsengetett 250 eurót, cirka 93 ezer forintot, mely összeget most udvariasságból nem számolunk át semmire, úgyis csak hamburgerre lehetne.
Miután a kormány hónapokig elzárkózott a pedagógusok soron kívüli oltásától, a múlt héten bejelentették, hogy mégis előreveszik az iskolai, óvodai és bölcsődei dolgozókat az oltási tervben.
Talán nem túlzás, hogy az elmúlt 173 év legabszurdabb március 15-i megemlékezését hozta tető alá a Mi Hazánk Mozgalom, pedig erős a mezőny, gondoljunk csak a Kádár alatti ún. Forradalmi Ifjúsági Napokra.
A Tv2-csoporthoz tartozó Spíler Tv a múlt héten kirakta egyik labdarúgó-szakértője, Hrutka János szűrét.
Az elmúlt héten több egymást követő napon is az egész világot tekintve Magyarországon haltak meg lakosságarányosan a legtöbben koronavírusban, és az összesített listán is csak Csehország van már előttünk.
„A játszókerttel kiegészült Reformátorok tere olyan központi hely lett a kerület életében, ahol a legifjabbaktól a legidősebbekig mindenki találhat magának szórakozást” – mondotta Gulyás Gergely 2019. október 12-én, midőn az önkormányzati választás kampányfinisében átadott egy játszóteret a XVI. kerületben.
Érdekes dolog ez. Az utóbbi években, amikor az állam kiosztotta a maga művészeti díjait, az ember mindig a fejéhez kapott: ezt meg hogy? Pedig ezer esztendeje világos, mint a nap, hogy a Kossuth-díj és társai szinte teljes mértékben politikai kitüntetések.
Először 101 éve volt március első péntekjén az ima világnapja. Magyarország 1985-ben csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek hazai lebonyolításáért a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa felel.
De tényleg, minden egyes napon, kivétel, szünet, hibázás, kihagyás nélkül, minden órában, minden percben, minden lélegzetvételükkel. A Magyarországot immár tíz esztendeje fogva tartó hatalom – nevezzük akár NER-nek, Fidesznek, Orbán-rezsimnek, ideiglenesen hazánkban állomásozó gonoszságnak – csinálhat bármit, azonközben egyre mindig van gondja, jelesül arra, hogy kitagadjon valakit.
„Ma ott tartunk, hogy annyira sok a beteg a BKV-nál, hogy ha kidőlnek azok az emberek, akik a metrót irányítják, nem tudjuk őket máshogy pótolni. Annyira sok a beteg a 2-es metró vonalán, ha még kettő ember megbetegszik, akkor lehet, hogy le kell állítani a metrót.”
A csapás mértékét, abban az értelemben, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és kapcsolt részei közvetlen következményeképp hány kórházi osztály, szakrendelés szűnik meg és hol, mennyivel növekednek a várólisták és csökkennek az ellátás mennyiségi és minőségi mutatói, egyelőre lehetetlen felmérni.
Szögezzük le már az elején: semmi kifogásunk az ellen, hogy egy ország demokratikusan megválasztott vezetőjét akár hazájában elsőként is beoltanak járványhelyzetben.
