A szerk.

Szochazáért

A szerk.

Érdekes dolog ez. Az utóbbi években, amikor az állam kiosztotta a maga művészeti díjait, az ember mindig a fejéhez kapott: ezt meg hogy? Pedig ezer esztendeje világos, mint a nap, hogy a Kossuth-díj és társai szinte teljes mértékben politikai kitüntetések.

Rossz esetben nem elég hozzájuk a művészi teljesítmény, még rosszabb esetben viszont nem is kell hozzá, elég ha megbízható, jó elvtárs az illető, aki valami különös oknál fogva (mely még véletlenül sem például az énekhangja vagy valami ilyesmi) épp művészeti területen működik. Jó eset nincs, punktum. Hacsak azt a praxist nem tekintjük jónak, amelyet az érett szakaszába öregedő szocialista rezsim űzött (és persze az utánuk jövő demokratikus kormányok is), hogy tudniillik „egy népi, egy urbánus” alapon (volt erre egy durvább formula is, azt most elhagyjuk) osztogatták az elismeréseket. A NER mindenesetre azonnal véget vetett ennek a látszategyenlősdinek. Ők tényleg csak tévedésből vagy hozzá nem értésből (vö. ehhez is hülyék) adtak művészeti díjat olyannak, aki életében egyszer sem kukorékolt Orbán Viktor háta mögött valami zászlóerdőbe csomagolt dísztribünön. Éppenséggel az idén is beleszaladtak egy kiadós maflásba, melyet érdemeik szerint Rév Marcell osztott ki nekik. Az operatőr ugyanis a Freeszfe-nek adta az államtól kapott díját, s a vele járó összeget. Ne becsüljük le sose az esőcseppek kőharapó erejét. Ő pedig fogadja innen is az elismerésünket.

De politika ide, politika oda, idén mégsem azért vakarta a fejét az ember, mert Benkő Péter Érdemes Művész díjat kapott. Benkő már korábban is kapott – tán két évet, azt is felfüggesztve, adócsalásért. Jövőre nyilván a Kossuth-díjat kapja meg, legfeljebb azt is felfüggesztve. Ez már csak így megy. Azért sem hörögnénk túlságosan, hogy a Nagy Feró néven fellépő előadó hogyan részesülhetett Kossuth-díjban, és akkor például az Ismerős Arcok vagy a Rohadt Hagymák miért nem. Elvégre még jövőre is a NER osztja a díjakat, akkor is kellenek kitüntetettek, s látva az idei felhozatalt (meg a tavalyit, tavalyelőttit), nem lesz könnyű dolguk, hisz már egy ideje a padlást söprik le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.