Rossz esetben nem elég hozzájuk a művészi teljesítmény, még rosszabb esetben viszont nem is kell hozzá, elég ha megbízható, jó elvtárs az illető, aki valami különös oknál fogva (mely még véletlenül sem például az énekhangja vagy valami ilyesmi) épp művészeti területen működik. Jó eset nincs, punktum. Hacsak azt a praxist nem tekintjük jónak, amelyet az érett szakaszába öregedő szocialista rezsim űzött (és persze az utánuk jövő demokratikus kormányok is), hogy tudniillik „egy népi, egy urbánus” alapon (volt erre egy durvább formula is, azt most elhagyjuk) osztogatták az elismeréseket. A NER mindenesetre azonnal véget vetett ennek a látszategyenlősdinek. Ők tényleg csak tévedésből vagy hozzá nem értésből (vö. ehhez is hülyék) adtak művészeti díjat olyannak, aki életében egyszer sem kukorékolt Orbán Viktor háta mögött valami zászlóerdőbe csomagolt dísztribünön. Éppenséggel az idén is beleszaladtak egy kiadós maflásba, melyet érdemeik szerint Rév Marcell osztott ki nekik. Az operatőr ugyanis a Freeszfe-nek adta az államtól kapott díját, s a vele járó összeget. Ne becsüljük le sose az esőcseppek kőharapó erejét. Ő pedig fogadja innen is az elismerésünket.
De politika ide, politika oda, idén mégsem azért vakarta a fejét az ember, mert Benkő Péter Érdemes Művész díjat kapott. Benkő már korábban is kapott – tán két évet, azt is felfüggesztve, adócsalásért. Jövőre nyilván a Kossuth-díjat kapja meg, legfeljebb azt is felfüggesztve. Ez már csak így megy. Azért sem hörögnénk túlságosan, hogy a Nagy Feró néven fellépő előadó hogyan részesülhetett Kossuth-díjban, és akkor például az Ismerős Arcok vagy a Rohadt Hagymák miért nem. Elvégre még jövőre is a NER osztja a díjakat, akkor is kellenek kitüntetettek, s látva az idei felhozatalt (meg a tavalyit, tavalyelőttit), nem lesz könnyű dolguk, hisz már egy ideje a padlást söprik le.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
