A szerk.

A védett férfi

A szerk.

Szögezzük le már az elején: semmi kifogásunk az ellen, hogy egy ország demokratikusan megválasztott vezetőjét akár hazájában elsőként is beoltanak járványhelyzetben.

Ő a döntéshozó, kívánatos tehát, hogy a reá háruló döntéseket optimális körülmények között, a lehető legjobb egészségi állapotban, félelmek nélkül, a legnagyobb higgadtsággal hozhassa meg. Meggyőződésünk szerint teljesen rendben lévő lenne így Magyarországon is, noha hirtelen nem is tudjuk, hogy Orbán Viktor esetében a „demokratikusan megválasztott vezető” terminus technicusából melyik szó értendő idézőjelek között, alkalmasint mindegyik, egyenként is meg együtt is.

Ha tehát december végén Orbán megcsinálja ugyanazt a mutatványt, mint most, tudniillik, bevonul az orvoshoz egy kamerával, ott szépen beoltják, akkor még azt is elmondhattuk volna, hogy jó példával járt elöl az oltástól látszólag erősen ódzkodó polgártársainak. Nem véletlenül hangsúlyozzuk a látszólag kifejezést, hiszen ha lehetne rá fogadni, simán megkockáztatnánk egy szolidabb summát arra az opcióra, mely szerint az ódzkodók jelentősebb hányadának nem is annyira az oltás ellen van kifogása, hanem a védhetetlen – mert a propagandaminiszter Rogán hatáskörébe tartozó – kötelező regisztráció ellen. Mindezt pedig azért muszáj elmondani, mert ugyanolyan pontosan jeleníti meg a vezetés teljes inkompetenciáját, mint Orbán beoltása.

Mert hát Orbán Viktor december végén, amikor az „oltási program” elindult, nem oltatta be magát, hanem fullajtárján keresztül, foghegyről visszaüzent az oltását firtató kormánysajtónak (!), hogy őt majd akkor oltják be, ha sorra kerül.

Ha hihetünk az Orbán publikálta felvételeknek (miért is?), akkor a miniszterelnököt a múlt héten beoltották. De hol vannak még azok a hatvan év alatti regisztráltak, akiknek nincs ismert krónikus betegségük? A fasorban sincsenek. Orbánt tehát nem akkor oltották be, amikor sorra kellett volna kerülnie, s nem is akkor, amikor talán kellett volna, a legelején. Hanem akkor, amikor… valójában az isten tudja, hogy mikor. Akkor, amikor beszart a harmadik hullámtól? Akkor, amikor leszólt neki Kína, hogy kéne kis reklám a vakcinánknak, mert halljuk ám, hogy nemigen sikerül rátukmálnod a magyarokra. Vagy volt valami más oka?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.