A szerk.

Falhoz állította az egészségügyet

A szerk.

A csapás mértékét, abban az értelemben, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és kapcsolt részei közvetlen következményeképp hány kórházi osztály, szakrendelés szűnik meg és hol, mennyivel növekednek a várólisták és csökkennek az ellátás mennyiségi és minőségi mutatói, egyelőre lehetetlen felmérni.

De pár hét, egy-két hónap múlva ezt a lajstromot és ezt a munkát el kell végezni, azért, hogy tisztán lássunk. (Első reflexént egyébként az ellenzék ugrana be ilyenkor – és tényleg, nem is rossz gondolat, hogy tetszőleges országban a választásra készülő ellenzék érveket gyűjt arra és okadatolja, hogy miért akarja a kormánytól átvenni a hatalmat.)

Ám ez – hogy tudniillik hány egészségügyi dolgozó nem írta alá az új szolgálati jogviszonyról szóló szerződést, és ezzel összefüggésben hány ember fog meghalni – csak az egyik, és már önmagában is igen félelmetes vetülete a történteknek. A másik a törvénycsomag lényegének átültetése a valóságba. Vegyük át még egyszer. Az orvosoknak az lett ajánlva, hogy lemondanak a hálapénzről és a másodállásokról, cserébe rendes fizetést fognak kapni. A szakdolgozóknak meg az, hogy lemondanak a hálapénzről és a másodállásokról, és továbbra is megalázóan csekély mértékben fog emelkedni a fizetésük. Viszont börtönbe csukják őket, ha a zsebükbe csúsztatott pár ezer forint elfogadásáért lebuktatja őket az erre a célra felállt titkosrendőrbrigád. A má­sod­állások tiltása a törvényalkotó vélelmezhető szándéka szerint szintén a hálapénzellenes hadmozdulat része lett volna; ám mivel időközben átért a homokon, hogy ez aztán biztosan letérdelteti az ellátást, legalizálták azt, és bizonyos korlátok között az engedélyezését az intézményekre testálták.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.