A szerk.

Kinek épült?

A szerk.

„A játszókerttel kiegészült Reformátorok tere olyan központi hely lett a kerület életé­ben, ahol a legifjabbaktól a legidősebbekig mindenki találhat magának szórakozást” – mondotta Gulyás Gergely 2019. október 12-én, midőn az önkormányzati választás kampányfinisében átadott egy játszóteret a XVI. kerületben.

Gulyás a továbbiakban azt is a közönség tudtára adta, hogy ha továbbra is a fideszes polgármester, Kovács Péter élvezi a bizalmat, más csodák is várhatók, nem csak csúszdák, hinták meg trambulin. Kovács ezt azzal toldotta meg, hogy a projekt 398 millió forintot kóstált, de teljes egészében a kormány állta.

A csodálatos ajándék értékét aztán némileg megkérdőjelezte, hogy a „játszókertet” a Gulyás fellépése utáni napokban már le kellett zárni, mert annyi baleset történt. A kétségbeesett szülők kitört fogakról, kéz- és lábtörésekről számoltak be, meg arról, hogy sok kisgyereket félelemmel töltöttek el a csúszdának mondott sötét csövek. Ennek ellenére a polgármester a projektet továbbra is a kormányzat és az önkormányzat összefogásának sikertörténeteként kommentálta, és csak annyit jegyzett meg, hogy a „csúszdákkal van némi baj, valószínűleg túl gyorsak, úgyhogy most kértem a kivitelezőt, hogy próbálják meg lassítani ezeket”. Hogy ez mennyire sikerült, azt jól mutatja, hogy 2020 februárjában egy újabb sérülést követően újra át kellett építeni a veszélyes játékokat. Ekkor Kovács Péter polgármester jobbnak látta, ha meg sem szólal: újság­írói kérdésekre nem reagált. A szűkszavú önkormányzati közlemény szerint azért volt szükség a csúszdák átépítésére, hogy azok „még komfortosabbak legyenek”. Eddig is elég komfortosak voltak, de ha a magyar gyermekek javáról van szó, határ a csillagos ég! Különösen komfortban.

Ám nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy ezzel a méretes hazugsággal a hivatali cinizmus felért a csúcsra, és a játszótéri projekt sikerét továbbra is szajkózó Kovács Péternél gyávább és érzéketlenebb alakja már nem lesz e történetnek. Talán nem is lett volna, ha 2019 októberében (Tényi István menetrendszerű feljelentése után) nem kezd el nyomozni a rendőrség a balesetek ügyében, most pedig nem lát napvilágot e látványosan félvállról vett ügykezelés eredménye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.