A szerk.

Kinek épült?

A szerk.

„A játszókerttel kiegészült Reformátorok tere olyan központi hely lett a kerület életé­ben, ahol a legifjabbaktól a legidősebbekig mindenki találhat magának szórakozást” – mondotta Gulyás Gergely 2019. október 12-én, midőn az önkormányzati választás kampányfinisében átadott egy játszóteret a XVI. kerületben.

Gulyás a továbbiakban azt is a közönség tudtára adta, hogy ha továbbra is a fideszes polgármester, Kovács Péter élvezi a bizalmat, más csodák is várhatók, nem csak csúszdák, hinták meg trambulin. Kovács ezt azzal toldotta meg, hogy a projekt 398 millió forintot kóstált, de teljes egészében a kormány állta.

A csodálatos ajándék értékét aztán némileg megkérdőjelezte, hogy a „játszókertet” a Gulyás fellépése utáni napokban már le kellett zárni, mert annyi baleset történt. A kétségbeesett szülők kitört fogakról, kéz- és lábtörésekről számoltak be, meg arról, hogy sok kisgyereket félelemmel töltöttek el a csúszdának mondott sötét csövek. Ennek ellenére a polgármester a projektet továbbra is a kormányzat és az önkormányzat összefogásának sikertörténeteként kommentálta, és csak annyit jegyzett meg, hogy a „csúszdákkal van némi baj, valószínűleg túl gyorsak, úgyhogy most kértem a kivitelezőt, hogy próbálják meg lassítani ezeket”. Hogy ez mennyire sikerült, azt jól mutatja, hogy 2020 februárjában egy újabb sérülést követően újra át kellett építeni a veszélyes játékokat. Ekkor Kovács Péter polgármester jobbnak látta, ha meg sem szólal: újság­írói kérdésekre nem reagált. A szűkszavú önkormányzati közlemény szerint azért volt szükség a csúszdák átépítésére, hogy azok „még komfortosabbak legyenek”. Eddig is elég komfortosak voltak, de ha a magyar gyermekek javáról van szó, határ a csillagos ég! Különösen komfortban.

Ám nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy ezzel a méretes hazugsággal a hivatali cinizmus felért a csúcsra, és a játszótéri projekt sikerét továbbra is szajkózó Kovács Péternél gyávább és érzéketlenebb alakja már nem lesz e történetnek. Talán nem is lett volna, ha 2019 októberében (Tényi István menetrendszerű feljelentése után) nem kezd el nyomozni a rendőrség a balesetek ügyében, most pedig nem lát napvilágot e látványosan félvállról vett ügykezelés eredménye.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.