A szerk.

Nem az ima segít

A szerk.

Először 101 éve volt március első péntekjén az ima világnapja. Magyarország 1985-ben csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek hazai lebonyolításáért a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa felel.

„A résztvevők az ökumenikus tanács kiadványainak segítségével készülhetnek fel, hangolódhatnak rá az eseményre” – közölte ez alkalomból a tanács főtitkára, s az erről szóló tudósításokból azt is megtudhattuk, hogy ilyenkor „országszerte együtt imádkoznak a gyülekezetekben a gazdaságilag egyenlőtlen társadalmak legszegényebbjei­ért, a leginkább kiszolgáltatottakért”. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert naivan azt is gondolhatnánk, hogy egy ilyen felütéssel az imanap arra is alkalmas lehetett volna, hogy a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa – pótolva korábbi gyáva mulasztását –, egyúttal szolidaritásáról biztosítja a meghurcolt Iványi Gábort és munkatársait. Persze tudjuk, hogy a keresztény egyházak és a kormány „hagyományosan jó kapcsolatának” ismeretében ez csak ábránd, bár az is igaz, hogy az összfohász lebonyolítása nem érte el még az MTI ingerküszöbét sem.

Vélhetően azért nem, mert elhomályosította egy ugyancsak az imanaphoz kötődő, ám az egyházaktól független új „mozgalom”, amelyet úgy hívnak: Szívünk imája, és azt jelenti, hogy „imalánccal is segíti a szívbetegek gyógyulását a Gottsegen György Kardiovaszkuláris Intézet”. A helyzet komolyságát (vagy épp komolytalanságát) jelzi, hogy a kezdeményezés fővédnökének sikerült Áder Jánost és feleségét, Herczeg Anitát is megnyerniük.

„A Szívünk imája mozgalommal az intézet a jövőben lehetőséget biztosít majd közösségi média oldalán, hogy imalánc indulhasson azokért a betegekért, akik ezt maguk vagy hozzátartozóik kérik” – írják közleményükben, amivel nem is lenne baj, ha nem tennék hozzá, hogy „az ima gyógyító erejét az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás bizonyította: kimutatták, hogy hamarabb és kevesebb szövődménnyel gyógyulnak azok a szívbetegek, akikért imádkoznak”, mi több, „az Országos Kardiovaszkuláris Intézetben dolgozók ezt több alkalommal is tapasztalták, csodálatos gyógyulások történtek olyan szívbeteg gyermekek és felnőttek esetében, akikért imaláncot indítottak”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.