A szerk.

Nem az ima segít

A szerk.

Először 101 éve volt március első péntekjén az ima világnapja. Magyarország 1985-ben csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek hazai lebonyolításáért a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa felel.

„A résztvevők az ökumenikus tanács kiadványainak segítségével készülhetnek fel, hangolódhatnak rá az eseményre” – közölte ez alkalomból a tanács főtitkára, s az erről szóló tudósításokból azt is megtudhattuk, hogy ilyenkor „országszerte együtt imádkoznak a gyülekezetekben a gazdaságilag egyenlőtlen társadalmak legszegényebbjei­ért, a leginkább kiszolgáltatottakért”. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert naivan azt is gondolhatnánk, hogy egy ilyen felütéssel az imanap arra is alkalmas lehetett volna, hogy a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa – pótolva korábbi gyáva mulasztását –, egyúttal szolidaritásáról biztosítja a meghurcolt Iványi Gábort és munkatársait. Persze tudjuk, hogy a keresztény egyházak és a kormány „hagyományosan jó kapcsolatának” ismeretében ez csak ábránd, bár az is igaz, hogy az összfohász lebonyolítása nem érte el még az MTI ingerküszöbét sem.

Vélhetően azért nem, mert elhomályosította egy ugyancsak az imanaphoz kötődő, ám az egyházaktól független új „mozgalom”, amelyet úgy hívnak: Szívünk imája, és azt jelenti, hogy „imalánccal is segíti a szívbetegek gyógyulását a Gottsegen György Kardiovaszkuláris Intézet”. A helyzet komolyságát (vagy épp komolytalanságát) jelzi, hogy a kezdeményezés fővédnökének sikerült Áder Jánost és feleségét, Herczeg Anitát is megnyerniük.

„A Szívünk imája mozgalommal az intézet a jövőben lehetőséget biztosít majd közösségi média oldalán, hogy imalánc indulhasson azokért a betegekért, akik ezt maguk vagy hozzátartozóik kérik” – írják közleményükben, amivel nem is lenne baj, ha nem tennék hozzá, hogy „az ima gyógyító erejét az elmúlt évtizedekben több tudományos kutatás bizonyította: kimutatták, hogy hamarabb és kevesebb szövődménnyel gyógyulnak azok a szívbetegek, akikért imádkoznak”, mi több, „az Országos Kardiovaszkuláris Intézetben dolgozók ezt több alkalommal is tapasztalták, csodálatos gyógyulások történtek olyan szívbeteg gyermekek és felnőttek esetében, akikért imaláncot indítottak”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.