A szerk.

Minden áldott nap

A szerk.

De tényleg, minden egyes napon, kivétel, szünet, hibázás, kihagyás nélkül, minden órában, minden percben, minden lélegzetvételükkel. A Magyarországot immár tíz esztendeje fogva tartó hatalom – nevezzük akár NER-nek, Fidesznek, Orbán-rezsimnek, ideiglenesen hazánkban állomásozó gonoszságnak – csinálhat bármit, azonközben egyre mindig van gondja, jelesül arra, hogy kitagadjon valakit.

Kitagadjon a magyarságból, kitagadjon az emberi nemből, a becsületből, a beoltandók sorából, a tevékenységüket szabadon gyakorlók közül, egyáltalán az említésre érdemesek listájáról. Valakit mindig porig kell alázni, nekik, a hivatalaiknak, a szócsöveiknek, a híveiknek, a rendszer legtetejétől a legeslegaljáig mindegyiküknek. Aki nem így tesz, vagy nem elég lelkesen tesz így, azt is kitagadják. S teszik ezt aljas indokból – nem is feltétlenül azért, mert az ilyesmit nem is lehet másmilyen indokból csinálni, hanem inkább azért, hogy tudatosan ízekre szaggassák ezt a társadalmat.

Az elmúlt napokban két penetráns példájával is találkoztunk ennek a gyakorlatnak. Először egy húszéves diák rovására, másodszor pedig úgy en général került terítékre a női nem, hisz félreértés ne essék, amikor a nemzetközi nőnapon Varga Judit azt mondja, hogy ő csak a valódi nőket köszönti, azokat, akik mernek valódi nők lenni, akkor minden nőbe beletörli a koszos cipőjét, azokba is, akiket ő úgymond valódinak tart. Feltehetően azokra a nőkre gondolhatott valódiak alatt, akik a nyaralójukra vesznek fel lakhatási támogatást, vagy akik filléres önrész mellett húznak százmilliós bankhiteleket, ne adj’ isten, akik elválnak épp. Aki pedig nem ilyen, hanem a világban szerinte szédelgő százféle nem rangrejtett képviselőjeként, egy álnő vagy műnő képében szívja el a levegőt nálánál érdemesebbek elől, nos, azt e nyelvezetnél maradva, köszöntse fel az, akinek történetesen tényleg két anyja van – már ha meri. Mert itt csak az a nő, csak az érdemel évente egyszer pár jó szót, akiről mi úgy tartjuk, hogy kiérdemelte. (És hogy kik ezek, az sem titok, az ő definíciójukat nemrégiben a rezsim másik minisztere, Novák Katalin tette közzé egy emlékezetes kis rajzfilmen: akik nem pampognak, ha ugyanazért a munkáért kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és meleg pörkölttel meg hideg sörrel várják haza az urukat, illetve sokgyermekes anyaként csak a családjuknak élnek.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.