A szerk.

Minden áldott nap

A szerk.

De tényleg, minden egyes napon, kivétel, szünet, hibázás, kihagyás nélkül, minden órában, minden percben, minden lélegzetvételükkel. A Magyarországot immár tíz esztendeje fogva tartó hatalom – nevezzük akár NER-nek, Fidesznek, Orbán-rezsimnek, ideiglenesen hazánkban állomásozó gonoszságnak – csinálhat bármit, azonközben egyre mindig van gondja, jelesül arra, hogy kitagadjon valakit.

Kitagadjon a magyarságból, kitagadjon az emberi nemből, a becsületből, a beoltandók sorából, a tevékenységüket szabadon gyakorlók közül, egyáltalán az említésre érdemesek listájáról. Valakit mindig porig kell alázni, nekik, a hivatalaiknak, a szócsöveiknek, a híveiknek, a rendszer legtetejétől a legeslegaljáig mindegyiküknek. Aki nem így tesz, vagy nem elég lelkesen tesz így, azt is kitagadják. S teszik ezt aljas indokból – nem is feltétlenül azért, mert az ilyesmit nem is lehet másmilyen indokból csinálni, hanem inkább azért, hogy tudatosan ízekre szaggassák ezt a társadalmat.

Az elmúlt napokban két penetráns példájával is találkoztunk ennek a gyakorlatnak. Először egy húszéves diák rovására, másodszor pedig úgy en général került terítékre a női nem, hisz félreértés ne essék, amikor a nemzetközi nőnapon Varga Judit azt mondja, hogy ő csak a valódi nőket köszönti, azokat, akik mernek valódi nők lenni, akkor minden nőbe beletörli a koszos cipőjét, azokba is, akiket ő úgymond valódinak tart. Feltehetően azokra a nőkre gondolhatott valódiak alatt, akik a nyaralójukra vesznek fel lakhatási támogatást, vagy akik filléres önrész mellett húznak százmilliós bankhiteleket, ne adj’ isten, akik elválnak épp. Aki pedig nem ilyen, hanem a világban szerinte szédelgő százféle nem rangrejtett képviselőjeként, egy álnő vagy műnő képében szívja el a levegőt nálánál érdemesebbek elől, nos, azt e nyelvezetnél maradva, köszöntse fel az, akinek történetesen tényleg két anyja van – már ha meri. Mert itt csak az a nő, csak az érdemel évente egyszer pár jó szót, akiről mi úgy tartjuk, hogy kiérdemelte. (És hogy kik ezek, az sem titok, az ő definíciójukat nemrégiben a rezsim másik minisztere, Novák Katalin tette közzé egy emlékezetes kis rajzfilmen: akik nem pampognak, ha ugyanazért a munkáért kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és meleg pörkölttel meg hideg sörrel várják haza az urukat, illetve sokgyermekes anyaként csak a családjuknak élnek.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.