A szerk.

A prügelknabe

A szerk.

A Tv2-csoporthoz tartozó Spíler Tv a múlt héten kirakta egyik labdarúgó-szakértője, Hrutka János szűrét.

Az esetről a közönség Hrutka Facebook-posztjából értesülhetett, igaz, abban is csupán egy távoli utalás szintjén szerepelt az, amiből – az elmúlt időszak történéseinek ismeretében azért mégis jó okkal – az elválás valódi okaira lehetett következtetni. De akit érdekelt a dolog, levonta a kézenfekvő következtetéseket. Lapunkat például érdekli, hiszen Hrutka János nemrégiben interjút adott nekünk, s éppenséggel az az interjú is szerepelhetett az elküldött szakelem – amúgy nem is túl hosszú – bűnlajstromán.

A tévécsatorna közleményben sietett tudatosítani, hogy Hrutka Jánosnak nem azért kellett távoznia, amit gondol és véleményként nyilvánosan is megfogalmaz, hanem azért, mert új szereplők érkeznek a csatornához. Ennél még a lakájsajtó egyéb felületein is hallottunk alaposabb cáfolatokat más ügyekben – például: „csak” vagy „anyádért”. Ne is vesztegessük az időnket e cáfolat cáfolatára, próbáljuk inkább megérteni az egész helyzetet.

Amióta Hrutka János nyilvános szerepet vállalt, soha nem rejtette véka alá a véleményét, még akkor sem, ha a politikát is érintő kérdések kerültek elé. Ám az ilyen megnyilvánulásai távolról sem szakértői munkája során láttak napvilágot, inkább a közösségi médiában vagy a vele készült interjúkban. Tudott disztingválni, és disztingvált is. Elküldésének fő kiváltó oka az volt, hogy a magyar labdarúgás köreiből gyakorlatilag egyedüliként kiállt a válogatott kapusának ugyancsak a közösségi médiában közzétett, szivárványcsaládokkal szolidarizáló megjegyzése mellett. (Marco Rossi szövetségi kapitány óvatos megnyilatkozása a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kiállásnak a tárgyban, inkább arról tanúskodik, hogy a maestro imponáló gyorsasággal vette fel a lokálspecifikus mimikrit. Pedig elsőül nyilván neki kellett volna kapusa véleménynyilvánítási jogai mellé állni.)

Mármost, ha Hrutka a szakkomentáláson kívül nyilvánított rendszeresen véleményt, vajon mitől kellett tartania az akármennyire is becsatornázott tévécsatorna akármennyire is vonalas illetékeseinek? Attól, hogy Hrutka egyszer csak kilép a szerepéből, és azt üvölti egy gól után, hogy azért lett ilyen szép, mert a szerzőjének két anyja vagy két apja van? Nevetséges feltételezés. De ha nem ettől tartottak, akkor mitől? Csak nem a főnök őket érő bosszújától? És országnyian a főnök bosszújának voltunk a tanúi? Szorosan idetartozik: pár nappal Hrutka előtt eltűnt az állami sporttelevízióról Lukács Viktor kommentátor is, az ő bűne csupán egy lájk volt, amelyet Gulácsi citált bejegyzése alatt helyezett el.

Hrutka János lapunknak adott végzetes interjújában a labadrúgásban tapasztalható jelenségekről mesélt, egyebek mellett az öltözői hierarchiáról vagy a homoszexualitás elfogadottságáról, illetve nem elfogadottságáról. Nem szlogenekben beszélt, igyekezett hangosan végiggondolni a neki feltett kérdéseket, s összeszedetten közölni a tapasztalatait. Mondandója messze távol esett a hivatalos propaganda a focit tendenciózusan heroizáló, máshol meg homofóbb hangütésétől. Érvelni próbált; vagy inkább csak elmondta a magáét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.