A szerk.

A prügelknabe

A szerk.

A Tv2-csoporthoz tartozó Spíler Tv a múlt héten kirakta egyik labdarúgó-szakértője, Hrutka János szűrét.

Az esetről a közönség Hrutka Facebook-posztjából értesülhetett, igaz, abban is csupán egy távoli utalás szintjén szerepelt az, amiből – az elmúlt időszak történéseinek ismeretében azért mégis jó okkal – az elválás valódi okaira lehetett következtetni. De akit érdekelt a dolog, levonta a kézenfekvő következtetéseket. Lapunkat például érdekli, hiszen Hrutka János nemrégiben interjút adott nekünk, s éppenséggel az az interjú is szerepelhetett az elküldött szakelem – amúgy nem is túl hosszú – bűnlajstromán.

A tévécsatorna közleményben sietett tudatosítani, hogy Hrutka Jánosnak nem azért kellett távoznia, amit gondol és véleményként nyilvánosan is megfogalmaz, hanem azért, mert új szereplők érkeznek a csatornához. Ennél még a lakájsajtó egyéb felületein is hallottunk alaposabb cáfolatokat más ügyekben – például: „csak” vagy „anyádért”. Ne is vesztegessük az időnket e cáfolat cáfolatára, próbáljuk inkább megérteni az egész helyzetet.

Amióta Hrutka János nyilvános szerepet vállalt, soha nem rejtette véka alá a véleményét, még akkor sem, ha a politikát is érintő kérdések kerültek elé. Ám az ilyen megnyilvánulásai távolról sem szakértői munkája során láttak napvilágot, inkább a közösségi médiában vagy a vele készült interjúkban. Tudott disztingválni, és disztingvált is. Elküldésének fő kiváltó oka az volt, hogy a magyar labdarúgás köreiből gyakorlatilag egyedüliként kiállt a válogatott kapusának ugyancsak a közösségi médiában közzétett, szivárványcsaládokkal szolidarizáló megjegyzése mellett. (Marco Rossi szövetségi kapitány óvatos megnyilatkozása a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kiállásnak a tárgyban, inkább arról tanúskodik, hogy a maestro imponáló gyorsasággal vette fel a lokálspecifikus mimikrit. Pedig elsőül nyilván neki kellett volna kapusa véleménynyilvánítási jogai mellé állni.)

Mármost, ha Hrutka a szakkomentáláson kívül nyilvánított rendszeresen véleményt, vajon mitől kellett tartania az akármennyire is becsatornázott tévécsatorna akármennyire is vonalas illetékeseinek? Attól, hogy Hrutka egyszer csak kilép a szerepéből, és azt üvölti egy gól után, hogy azért lett ilyen szép, mert a szerzőjének két anyja vagy két apja van? Nevetséges feltételezés. De ha nem ettől tartottak, akkor mitől? Csak nem a főnök őket érő bosszújától? És országnyian a főnök bosszújának voltunk a tanúi? Szorosan idetartozik: pár nappal Hrutka előtt eltűnt az állami sporttelevízióról Lukács Viktor kommentátor is, az ő bűne csupán egy lájk volt, amelyet Gulácsi citált bejegyzése alatt helyezett el.

Hrutka János lapunknak adott végzetes interjújában a labadrúgásban tapasztalható jelenségekről mesélt, egyebek mellett az öltözői hierarchiáról vagy a homoszexualitás elfogadottságáról, illetve nem elfogadottságáról. Nem szlogenekben beszélt, igyekezett hangosan végiggondolni a neki feltett kérdéseket, s összeszedetten közölni a tapasztalatait. Mondandója messze távol esett a hivatalos propaganda a focit tendenciózusan heroizáló, máshol meg homofóbb hangütésétől. Érvelni próbált; vagy inkább csak elmondta a magáét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.