Az esetről a közönség Hrutka Facebook-posztjából értesülhetett, igaz, abban is csupán egy távoli utalás szintjén szerepelt az, amiből – az elmúlt időszak történéseinek ismeretében azért mégis jó okkal – az elválás valódi okaira lehetett következtetni. De akit érdekelt a dolog, levonta a kézenfekvő következtetéseket. Lapunkat például érdekli, hiszen Hrutka János nemrégiben interjút adott nekünk, s éppenséggel az az interjú is szerepelhetett az elküldött szakelem – amúgy nem is túl hosszú – bűnlajstromán.
A tévécsatorna közleményben sietett tudatosítani, hogy Hrutka Jánosnak nem azért kellett távoznia, amit gondol és véleményként nyilvánosan is megfogalmaz, hanem azért, mert új szereplők érkeznek a csatornához. Ennél még a lakájsajtó egyéb felületein is hallottunk alaposabb cáfolatokat más ügyekben – például: „csak” vagy „anyádért”. Ne is vesztegessük az időnket e cáfolat cáfolatára, próbáljuk inkább megérteni az egész helyzetet.
Amióta Hrutka János nyilvános szerepet vállalt, soha nem rejtette véka alá a véleményét, még akkor sem, ha a politikát is érintő kérdések kerültek elé. Ám az ilyen megnyilvánulásai távolról sem szakértői munkája során láttak napvilágot, inkább a közösségi médiában vagy a vele készült interjúkban. Tudott disztingválni, és disztingvált is. Elküldésének fő kiváltó oka az volt, hogy a magyar labdarúgás köreiből gyakorlatilag egyedüliként kiállt a válogatott kapusának ugyancsak a közösségi médiában közzétett, szivárványcsaládokkal szolidarizáló megjegyzése mellett. (Marco Rossi szövetségi kapitány óvatos megnyilatkozása a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kiállásnak a tárgyban, inkább arról tanúskodik, hogy a maestro imponáló gyorsasággal vette fel a lokálspecifikus mimikrit. Pedig elsőül nyilván neki kellett volna kapusa véleménynyilvánítási jogai mellé állni.)
Mármost, ha Hrutka a szakkomentáláson kívül nyilvánított rendszeresen véleményt, vajon mitől kellett tartania az akármennyire is becsatornázott tévécsatorna akármennyire is vonalas illetékeseinek? Attól, hogy Hrutka egyszer csak kilép a szerepéből, és azt üvölti egy gól után, hogy azért lett ilyen szép, mert a szerzőjének két anyja vagy két apja van? Nevetséges feltételezés. De ha nem ettől tartottak, akkor mitől? Csak nem a főnök őket érő bosszújától? És országnyian a főnök bosszújának voltunk a tanúi? Szorosan idetartozik: pár nappal Hrutka előtt eltűnt az állami sporttelevízióról Lukács Viktor kommentátor is, az ő bűne csupán egy lájk volt, amelyet Gulácsi citált bejegyzése alatt helyezett el.
Hrutka János lapunknak adott végzetes interjújában a labadrúgásban tapasztalható jelenségekről mesélt, egyebek mellett az öltözői hierarchiáról vagy a homoszexualitás elfogadottságáról, illetve nem elfogadottságáról. Nem szlogenekben beszélt, igyekezett hangosan végiggondolni a neki feltett kérdéseket, s összeszedetten közölni a tapasztalatait. Mondandója messze távol esett a hivatalos propaganda a focit tendenciózusan heroizáló, máshol meg homofóbb hangütésétől. Érvelni próbált; vagy inkább csak elmondta a magáét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
