A szerk.

Szakadékban

A szerk.

Az elmúlt héten több egymást követő napon is az egész világot tekintve Magyarországon haltak meg lakosságarányosan a legtöbben koronavírusban, és az összesített listán is csak Csehország van már előttünk.

A bekövetkezett katasztrófa dimenzióit egyelőre még sejteni is bajosan lehet, és azt sem tudjuk, hogy mikor lehet valamennyire kijönni ebből, hány hét után és mennyi – amúgy elkerülhető – haláleset árán. Egyes mértékadó becslések szerint a Covid magyarországi áldozatainak száma április 10-e körül fog tetőzni, napi 500 körül. (University of Washington, Institute of Health Metrics and Evaluation)

Az viszont jól látszik, hogy milyen hibás kormányzati döntések vezették az országot a szakadékba.

A kormány – de ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: Orbán Viktor számítása úgy január, február tájt az lehetett, hogy ha elég oltóanyagot szerez be, akkor rövid idő alatt, akár közepesen súlyos áldozatok árán is, de valahogy átevickél az ország a következő hullámokon, egészen a nyájimmunitásig. Az oltóanyag beszerzése logikus prioritásnak tűnhetett, sőt még az is érvelhető álláspont, hogy a semmilyennél a kínai meg az orosz vakcina is jobb; különösen, hogy az Európai Bizottság elég bénán alkudozott a nagy gyógyszergyárakkal, és valóban felelőssé tehető az európai ellátottság relatíve alacsony szintjéért. (Más kérdés, hogy az EU közös beszerzési stratégiája nélkül Magyarországnak messze nem lenne ennyi vakcinája: hisz a többség onnan érkezik.) Azt is jegyezzük meg már ezen a ponton, hogy az EU által be nem fogadott vakcinák itthoni alkalmazása kockázatos döntés volt, és nem is csak politikai, hanem praktikus, közegészségügyi okokból. Ha például valamelyik gyengén dokumentált kínai vagy orosz oltóanyagról bebizonyosodik, hogy a két dózis nem elég, vagy nem elég nagy százalékban elég a védettséghez, akkor az oltási kampány egy részét elölről lehet kezdeni, a védettség hamis tudata pedig éppenséggel a járvány terjedését segítheti.

De az igazi nagy kockázatot nem ezzel vállalta Orbán. Mármint nekünk kockázatot. Hanem azzal, hogy az oltóanyag-beszerzés felpörgetésén túl semmilyen, de semmilyen más intézkedést nem tett, csak vakon bízott abban, hogy valahogy megnyerjük a „versenyfutást az idővel” – azaz elég hamar elég sokan be lesznek oltva. De ezzel a hipotézissel nem csak az volt a baj, hogy a számok sem adták volna ki (hisz a vágyott 2,5 millió beoltott sem lenne elég a Covid eltűnéséhez).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.