A szerk.

Szakadékban

A szerk.

Az elmúlt héten több egymást követő napon is az egész világot tekintve Magyarországon haltak meg lakosságarányosan a legtöbben koronavírusban, és az összesített listán is csak Csehország van már előttünk.

A bekövetkezett katasztrófa dimenzióit egyelőre még sejteni is bajosan lehet, és azt sem tudjuk, hogy mikor lehet valamennyire kijönni ebből, hány hét után és mennyi – amúgy elkerülhető – haláleset árán. Egyes mértékadó becslések szerint a Covid magyarországi áldozatainak száma április 10-e körül fog tetőzni, napi 500 körül. (University of Washington, Institute of Health Metrics and Evaluation)

Az viszont jól látszik, hogy milyen hibás kormányzati döntések vezették az országot a szakadékba.

A kormány – de ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: Orbán Viktor számítása úgy január, február tájt az lehetett, hogy ha elég oltóanyagot szerez be, akkor rövid idő alatt, akár közepesen súlyos áldozatok árán is, de valahogy átevickél az ország a következő hullámokon, egészen a nyájimmunitásig. Az oltóanyag beszerzése logikus prioritásnak tűnhetett, sőt még az is érvelhető álláspont, hogy a semmilyennél a kínai meg az orosz vakcina is jobb; különösen, hogy az Európai Bizottság elég bénán alkudozott a nagy gyógyszergyárakkal, és valóban felelőssé tehető az európai ellátottság relatíve alacsony szintjéért. (Más kérdés, hogy az EU közös beszerzési stratégiája nélkül Magyarországnak messze nem lenne ennyi vakcinája: hisz a többség onnan érkezik.) Azt is jegyezzük meg már ezen a ponton, hogy az EU által be nem fogadott vakcinák itthoni alkalmazása kockázatos döntés volt, és nem is csak politikai, hanem praktikus, közegészségügyi okokból. Ha például valamelyik gyengén dokumentált kínai vagy orosz oltóanyagról bebizonyosodik, hogy a két dózis nem elég, vagy nem elég nagy százalékban elég a védettséghez, akkor az oltási kampány egy részét elölről lehet kezdeni, a védettség hamis tudata pedig éppenséggel a járvány terjedését segítheti.

De az igazi nagy kockázatot nem ezzel vállalta Orbán. Mármint nekünk kockázatot. Hanem azzal, hogy az oltóanyag-beszerzés felpörgetésén túl semmilyen, de semmilyen más intézkedést nem tett, csak vakon bízott abban, hogy valahogy megnyerjük a „versenyfutást az idővel” – azaz elég hamar elég sokan be lesznek oltva. De ezzel a hipotézissel nem csak az volt a baj, hogy a számok sem adták volna ki (hisz a vágyott 2,5 millió beoltott sem lenne elég a Covid eltűnéséhez).

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.