A szerk.

A sáp

A szerk.

Nyilvánosságra hozta a múlt héten az orosz és a kínai vakcinák beszerzésére vonatkozó szerződéseket Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.

A kontraktusok alapján a független sajtó, köztük online kiadásunk, a magyarnarancs.hu arra jutott, hogy a keleti vakcinák vásárlásakor Magyarország bármilyen, számára előnytelen feltételbe is belement. Olyannyira, hogy miközben a magyar kormány egynémely tagja, köztük Orbán Viktor az uniós vakcinatárgyalások idején közvetve vagy közvetlenül többször is utalt arra, hogy a Pfizer vagy a Moderna drágán kínálja a termékét, most a kínai vakcináért jóval többet fizet Magyarország, mint amennyibe az uniós beszerzések keretében e két – az eddigi tapasztalatok alapján a leghatékonyabbnak bizonyult – oltóanyag került. A kínai Sinopharm vakcinájához egységenként bruttó 31,5 euróért jutottunk, míg a legdrágább nyugati vakcina, a Moderna dózisonként 15 euróba került. (Mivel a kínai vakcinából is két oltásra van szükség, a hatékony immunizálás ára 63 euró/fő. A szintén kétdózisú orosz Szputnyik-V-nél ez az összeg 19,9 dollár/fő.) Persze, súlyos világjárvány idején a védőoltásgyártók igen kedvező alkupozícióból tárgyalhatnak. A magyar kormány is hasonló érveléssel magyarázza a Sinopharm magas árát. Mindez igaz is lehetne, ha nem tudnánk, hogy egy sor ország jóval előnyösebben boltolt a kínaiakkal, Szenegál például úgy feleannyiért jutott ugyanilyen vakcinákhoz, mint Magyarország.

Az igazi kérdés azonban az, hogy tényleg a kínai vakcina kerül-e nekünk bruttó 31,5 euróba?

A magyar emberek nemrég láthattak hasonlóan túlárazottnak tűnő egészségügyi üzletet: a tavaszi hullám idején vásárolt lélegeztetőgépek kilogrammonkénti egységáráért majd’ tízszer többet perkált a haza, mint Olaszország, és majd’ harmincszor többet, mint a smucig németek. Magyarország e beszerzésekre március és június között 170 milliárd forintot költött. A hazai illetékesek igen fura piaci logikával érveltek a botrányos üzlet mellett: azt mondták, minél több gépet vesz valaki, annál többet kell fizetnie kilogrammonként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.