A szerk.

A sáp

A szerk.

Nyilvánosságra hozta a múlt héten az orosz és a kínai vakcinák beszerzésére vonatkozó szerződéseket Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.

A kontraktusok alapján a független sajtó, köztük online kiadásunk, a magyarnarancs.hu arra jutott, hogy a keleti vakcinák vásárlásakor Magyarország bármilyen, számára előnytelen feltételbe is belement. Olyannyira, hogy miközben a magyar kormány egynémely tagja, köztük Orbán Viktor az uniós vakcinatárgyalások idején közvetve vagy közvetlenül többször is utalt arra, hogy a Pfizer vagy a Moderna drágán kínálja a termékét, most a kínai vakcináért jóval többet fizet Magyarország, mint amennyibe az uniós beszerzések keretében e két – az eddigi tapasztalatok alapján a leghatékonyabbnak bizonyult – oltóanyag került. A kínai Sinopharm vakcinájához egységenként bruttó 31,5 euróért jutottunk, míg a legdrágább nyugati vakcina, a Moderna dózisonként 15 euróba került. (Mivel a kínai vakcinából is két oltásra van szükség, a hatékony immunizálás ára 63 euró/fő. A szintén kétdózisú orosz Szputnyik-V-nél ez az összeg 19,9 dollár/fő.) Persze, súlyos világjárvány idején a védőoltásgyártók igen kedvező alkupozícióból tárgyalhatnak. A magyar kormány is hasonló érveléssel magyarázza a Sinopharm magas árát. Mindez igaz is lehetne, ha nem tudnánk, hogy egy sor ország jóval előnyösebben boltolt a kínaiakkal, Szenegál például úgy feleannyiért jutott ugyanilyen vakcinákhoz, mint Magyarország.

Az igazi kérdés azonban az, hogy tényleg a kínai vakcina kerül-e nekünk bruttó 31,5 euróba?

A magyar emberek nemrég láthattak hasonlóan túlárazottnak tűnő egészségügyi üzletet: a tavaszi hullám idején vásárolt lélegeztetőgépek kilogrammonkénti egységáráért majd’ tízszer többet perkált a haza, mint Olaszország, és majd’ harmincszor többet, mint a smucig németek. Magyarország e beszerzésekre március és június között 170 milliárd forintot költött. A hazai illetékesek igen fura piaci logikával érveltek a botrányos üzlet mellett: azt mondták, minél több gépet vesz valaki, annál többet kell fizetnie kilogrammonként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.