A szerk.

Esztelenül

A szerk.

„Ma ott tartunk, hogy annyira sok a beteg a BKV-nál, hogy ha kidőlnek azok az emberek, akik a metrót irányítják, nem tudjuk őket máshogy pótolni. Annyira sok a beteg a 2-es metró vonalán, ha még kettő ember megbetegszik, akkor lehet, hogy le kell állítani a metrót.”

Ezt hétfőn mondta Tüttő Kata főpolgármester-helyettes az ATV-n. Mit ad isten, másnap a kormányzat illetékese arról tájékoztatta a városházi politikust, hogy hamarosan megkezdik a metróvonalakon dolgozók oltását. Nyilván amúgy is most kerültek volna sorra az „oltási tervben”, vannak ilyen véletlenek. Vagy nincsenek, és tényleg azért sietett a „kormányzati forrás” postafordultával közölni a jó hírt, mert beijedtek a metró leállásától. Ez esetben az ún. „oltási tervet” célszerűbb volna a továbbiakban „tűzoltási tervként” emlegetni. Hiszen a jelek szerint a köz megannyi fontos szolgája nem tudatosan végiggondolt stratégia alapján, hanem végszükség esetén juthat hozzá a mindannyiunk érdekében végzett feladata további ellátásához minimálisan szükséges védőoltáshoz; például a kukások majd csak akkor, ha már fél Magyarországot elborította a sorozatos megbetegedések miatt el nem szállított lakossági szemét.

Ceterum censeo: a látványos nagyotmondás, a szemfényvesztő „kommunikáció” nem politika, és főleg nem kormányzás. Ha valamely államirányítási, bürokratikus probléma megoldása hosszú távú tudatos tervezést, átgondoltságot, szervezettséget igényel, vagy éppen rugalmasságot, alkalmazkodást, a káosz garantált.

Ha fázik, üljön át egy másik autóba!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.