A szerk.

„Egyszerre megszólal az én új ismerősöm. – Bocsánatot kérek – mondja szerényen –, önnek is ide a pincérhez kiszera méra nin, hozzám? – Pardon – mondom, és közelebb hajolok –, nem értem. Udvariasan megismétli: – Azt kérdezem, hogy a pincér önnek is kiszera méra, és mindig. Elpirulok egy keveset. Ejnye, mi van az én fülemmel, hogy nem hallom, mit mond ez az ember. Pedig nyilván egész értelmesen beszél.”

Az október 1-jén megtartott katalóniai népszavazást egyáltalán népszavazásnak nevezni már egyfajta politikai állásfoglalást tartalmaz, még akkor is, ha a szó használói nem is okvetlenül vannak ezzel tisztában. A népszavazás mögé ugyanis valamiféle legalitást képzelünk el, vagyis azt, hogy a kezdeményezők és a népszavazók is a vonatkozó, hatályos jogszabályoknak megfelelően járnak el, a nép rendezett körülmények között adja le szavazatát, melyeket ugyancsak rendezett körülmények között gyűjtenek össze és számolnak meg.

Orbán Viktor őcsényiekre vonatkozó kijelentéseiben az a jó, hogy nem kell őket megfejteni, lefordítani, de még értelmezni sem: minden teljesen egyértelmű. (Az is jó még persze Orbán kijelentéseiben, hogy szeptember 29-én, Farkas Mihály születésnapján hangzottak el, de ezzel sajnos most nem foglalkozunk.)

E heti lapszámunk számos oldalán nagy részletességgel számolunk be arról, hogy milyen folyamatok vezettek Bárczi-Botka László halva találásához, ezeket előre összefoglalva annyit árulunk csak most el, hogy nem a harc mezején omlott el ő, ellenberger gyilkos erőszak ölte meg László-Benőnket, a Radványi Sötét Erdő Demokratikus Pártjának jelöltjét a főagronómusi posztra.

Németország választott, s nem egészen úgy, ahogy az előzetes jóslatok, felmérések, elemzések ígérték, hogy tudniillik Angela Merkel újabb diadalmenete lefutott dolog.

Lássuk a lehetőségeket.

No, megvolt a nagyvizit; egyelőre nem tudjuk, hogy mekkora hátast dobott az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának tényfeltáró deszantja Orbán Viktor kisvasútjától, de annyi biztos, hogy kipróbálták, s működik.

Az ukrán parlament elnöke kedden aláírta a kijevi parlament által megszavazott új oktatási törvényt, és elküldte jóváhagyásra Petro Po­rosenko államfőnek.

A múlt csütörtökön az Európai Unió Bírósága Luxemburgban ítéletet hozott a kvótaper néven elhíresült izében, jelen, tisztázó jellegű felszólalásunk ezt fogja megvilágítani.

Mennyire más volt még öt évvel ezelőtt is Magyarország! Például a politikai vezetés, ha rajtakapták valami súlyosabb disznóságon, menten lázas hazudozásba kezdett, hogy mentse magát.

Az adózás rendjéről szóló, július végén megjelent törvénytervezet egyetlen mondata végleg megismerhetetlenné változtatná azt az információt, hogy a társasági adó terhére mekkora támogatás jut egyebek mellett a látványsportokra, különösen a focira, s azon belül, mondjuk, Felcsútra. A közpénzek minél átláthatatlanabb elherdálását tehát ismét a törvény erejével szentesítené a Fidesz-kormány, a hozzá méltó módon és eljárással: stikában, egy 130 oldalas salátatörvényben eldugva, mellékesen odavetve.

Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófelelős a kötcsei piknikezés után eljuttatott egy közleményt az MTI-nek arról, hogy miről beszélt Orbán Viktor a hívei előtt. E közlemény egyik részében azzal foglalkozott, hogy Orbán Viktor mit mondott Emmanuel Macron francia elnök Le Point-ben „kifejtett gondolatairól”.

Díszpolgári címet (Civis Honoris Causa) adományozott a Debreceni Egyetem (DE) Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnöknek.

A távozó holland nagykövet, Gajus Scheltema interjút adott a 168 Órának, és furcsa mód abból lett a legnagyobb felháborodás, hogy úgymond párhuzamot vont a magyar kormány és az iszlám nevében fellépő terroristák gondolkodásmódja közé. (Idézzük: „Itt egy csoport, amelynek tagjai a globalizáció vesztesei, ezért a szélsőségesség, a fanatikus vallásosság felé fordulnak, mert ez ad nekik biztonságérzetet. Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány.”)