A szerk.

Baltaár király kincse

A szerk.

Mennyire más volt még öt évvel ezelőtt is Magyarország! Például a politikai vezetés, ha rajtakapták valami súlyosabb disznóságon, menten lázas hazudozásba kezdett, hogy mentse magát.

Így volt ez szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt is, amikor Orbán Viktor kiadta Azerbajdzsánnak, közelebbről Ilham Alijevnek Ramil Safarovot, ismertebb nevén „az azeri baltás gyilkost”. Szijjártó Péter frissen kinevezett külügyi államtitkár és Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivő például teli szájjal harsogták, hogy „Alijev becsapott minket”, mert az azeri fél azt írta levélben (valójában nem írta), hogy Safarov a reá jogerősen (és főként jogszerűen) kiszabott börtönbüntetését a kiadatása után majd otthon leüli szépen. De még le sem szállt a gépe, Orbán Viktor személyes jó barátja – a bolygó nyilván legsötétebb despotáinak egyike – máris elnöki kegyelemben részesítette, s hősnek kijáró tisztelettel fogadta Bakuban. (Ha nem is önkezével gördítette elé a vörös szőnyeget, de a Facebook-profilképét menten kicserélte egy Safarov-portréra.)

Csak emlékeztetőül, Orbán a Safarov kiadásáról szóló döntést egy személyben – a komplett külügy, beleértve Martonyi János miniszter megkerülésével – hozta, egy szívélyes légkörű bakui látogatás tanulságaitól sarkallván. Safarov akkor már évek óta ette a rabok keserű kenyerét nálunk. Magyarország az azeri vezetés folyamatos politikai nyomása ellenére sem adta ki a baltás gyilkost. Ám a kormányváltás után Alijev taktikát váltott, a politikai nyomás forszírozása helyett földobott egy kis zsét, s hát, ahogy mondani szokták, mint gyöngytyúk a takonyra… Az akkor legelterjedtebb találgatások 3 milliárd dollárnyi magyar államkötvény azeri felvásárlásáról, illetve valami nagyszabású, ám annál is homályosabb olajbizniszről szóltak.

Hárommilliárd dollár? Röhej. Aprócska töredékéért, mint a napokban megtudhatta az egész világ, szutykos hétmillió dollárért köttetett meg a keleti nyitás e gyöngyszeme Magyarország nagyobb dicsőségére. Az azóta miniszterré növesztett Szijjártó persze ma is cáfol, de már nem hazudozik, nem keres mentségeket, csak minősít. „Visszautasítok minden olyan sejtetést, sumák találgatást, ami kapcsolatot feltételez bűnügyek és a magyar kormány között!”

Mindezt azért mondja az örökös magyar sértettség szóvivője, mert a múlt héten a nemzetközi sajtóban – csinos bankszámlakivonatokkal, s egyéb dokumentumokkal dúsan ok­adatolva – napvilágot látott, hogy a nagyszerű Azerbajdzsán külön pénzmosodát tartott fenn európai politikusok korrumpálására. A Berlingske című dán lap összesen 2,9 milliárd dollárnyi forrás mozgását bizonyító banki dokumentumhoz jutott hozzá. Ezt az OCCRP nemzetközi újságíró-szervezettel is megosztotta, amely médiapartnereivel – köztük Magyarországról az Átlátszóval – együtt utánajárt, honnan származott és hová került ez a jelentős összeg. Ezen utánjárás során derült ki az is, hogy közvetlenül az örmény katonatársát lemészároló baltás hóhér kiadatása után egy magyarországi bankszámlán is landolt hétmilliócska az azeriek kenőpénzéből, ami aztán a pénzmosás szokvány üzemmenetének legtipikusabb módozatai szerint fel is szívódott onnan – jellemzően abból a bankból (MKB), amelyet azóta már egy Mészáros Lőrinc nevű gázszerelő köre tulajdonol. Aki kíváncsi a pontos részletekre is, vagy csak fejlesztené pénzeltüntetési ismereteit, az Átlátszó háromrészes sorozatából tájékozódhat; ameddig csak lehet, követik a mocskos pénz útját.

Mi, magyarok meg most itt állunk Szijjártó kábé mit sem érő cáfolatával, és megnézhetjük magunkat. Áh, nem az azeri baltásért jött a suska, csak valamiért épp pont akkor. Áh, nem Orbán kapta, s nem is azért, mert kiadta a baltást, csak pont véletlenül ő adta ki, pont az azerieknek, s pont akkoriban, amikor jött az a pénz is. Megnézhetjük magunkat, mert ez az úgymond cáfolat épp ezekre nem tér ki. Legalább Szijjártó összeszedhetné magát, s mint pályája felívelő szakaszában, most is hazudhatna valamit, hogy mi lett ezzel a pénzzel. Mert amíg nem kap az ország egy elfogadható magyarázatot a történtekre, ezek a kétségtelen egybeesésekre alapozott feltételezések állva maradnak. S a szükséges információk híján könnyen úgy tűnhetik, hogy immár nem is arról van szó, hogy a világ leggonoszabb, legsötétebb gazembereivel seftelünk, s mindenféle obskúrus közös ügyeink vannak velük. Hanem arról, hogy nevezettek megvettek minket kilóra. Speciel szarért, húgyért.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.