No, megvolt a nagyvizit; egyelőre nem tudjuk, hogy mekkora hátast dobott az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának tényfeltáró deszantja Orbán Viktor kisvasútjától, de annyi biztos, hogy kipróbálták, s működik.

Mindezt maga az idelátogató tényfeltárók vezetője, Inge Grässle hellyel-közzel meg is erősítette, amikor annyit mondott a hvg.hu-nak: látjuk, hogy működik. Lapzártánkra úgyszólván tekintet nélkül, holnap tartanak valami sajtótájékoztatót, akkor majd biztos elmondják a nagy európai tutit Orbán Viktor kisvasútjáról, ami Orbán Viktor gázszerelőjének a szállodájától viszi az utasokat pöfögve az Orbán Viktor budija mögé felhúzott stadionig, s ez áldozatos küldetésének akkor is megfelel, ha történetesen nulla számú utassal kell leküzdenie a viszonylag rövid távot, mint ez eleddig mindgyakran megesett. De mit mondanak majd?

Nyilván mindenki jól emlékszik rá, hogy Magyarország kormánya mennyire nem akarta, hogy az Európai Parlament tényfeltárói megnézzék a főnök kisvasútját. Azon túl, hogy a brüsszeli folyosókon mást sem lehetett látni, mint kollégáik kabátujjába kapaszkodó fideszes képviselőket, akik tele torokból azt üvöltik, hogy dont lúk dö litl trén, dont lúk. Tú far, tú litl, tú trén, tú tú, tútútú… Nos, azon túl Lázár János levélben is megírta a költségvetési ellenőrző bizottságnak, hogy „különösen felháborítónak” tartja és „kategorikusan” elutasítja, hogy „több ezer társfinanszírozásból történetesen azt a projektet vizsgálják, amelyet a magyar miniszterelnök szülőfalujában valósítottak meg”. De a nagyvizit napján a kisvasút okozta „esztétikai” gyönyörűségtől többször is elomlón megnyilatkozó, s naphosszat a vizsgálók kíséretében hesszelő fideszes EP-képviselő, Deutsch Tamás is sorompóba állt korábban a vizsgálat választások utánra tolásáért. Akkor már biztosan nem árthatnak.

De mitől féltek/félnek ezek az emberek? Mitől retteg Magyarország kormánya? Mitől van beszarva Orbán Viktor?

Hogy majd holnap (szerdán, megjelenésünk tegnapján) Frau Grässle kiáll a világ sajtója elé, és azt mondja, hogy megnéztük a felcsúti kisvasutat, és miután legyűrtük a feltörő röhögési kényszert, s ténylegesen végiggondoltuk, hogy hol is jártunk, mit is láttunk, elfogott minket a mélységes undor? Hogy mi is szégyelltük magunkat azért, mert az európai polgárok közös pénzéből egy felnőni képtelen autokrata államvezető megvalósította feltehetően nehéz gyerekkora tulajdonképpen tökéletesen fantáziátlan álmainak egyikét-másikát? Hogy világ röheje a tök üresen hasító kis tovalöködönc? Hogy ilyet csak beteg lelkű embe­rek akarhatnak a saját szórakozásukra a mások pénzén? De tényleg, mi a fenét mondhat Inge Grässle Orbán Viktor kisvasútjáról, amit ne tudna kívülről ország-világ? Semmit, s ma megmondjuk, hogy még annyit sem mond holnap. Valójában nem is ettől féltek a vizitet olyannyira megúszni óhajtó gazfickók. Csak a puszta igazságtól.

A saját tudásuktól. Mert ők is pontosan tudják, hogy mi az igazság Orbán kisvasútjával, stadionjaival, Mészáros Lőrinc és a többi stróman nevére íratott egyéb javaival, s azok az öreg felcsútiak, bármilyen korú magyarok, akik azt mondják, hogy idejött Brüsszel piszkálódni, mert irigykedik, azok bizony totálisan hülyére vannak véve. Ők is pontosan tudják, hogy miért zakatol, hol zakatol az a kisvasút. Orbán Viktor földjén, Orbán Viktor fejében, az ő lidérces álmaiban, s tudják azt is pontosan, hogy nekik a stadion, a kisvasút után zakatoló következő, ma még esetleg meg sem álmodott lidérces álomhoz is jó képet kell majd vágniuk, s meg kell valósítaniuk tűzzel-vassal. Segíteniük kell azt is ellopni. S nekik kell majd megmagyarázni újra és újra az evezők fölött görnyedő gályaraboknak, hogy a főnök vízisízni akar. Mert bizonyosan akar előbb vagy utóbb. Igen, elég szar lehet ezzel a tudattal élni, ezzel a világ színe előtt szembesülni. Nem csoda, ha le akarják takarni az összes tükröt, s széttépnék az összes diliflepnit.