Erről augusztus 18-án elektronikus szavazáson, állítólag 90 százalék feletti többséggel döntött az intézmény 70 fős szenátusa. A plecsnit nyilván nagy csinnadrattával adták volna át, de Vlagyimirt kevéssé hatotta meg, hogy a türkmén, azeri, örmény, görög címei mellé egy magyart is besuvaszthat a vitrinbe, közvetlenül a mélabús porcelánhattyú mögé – végül el sem ment Debrecenbe. Budapesten, egy dzsúdómeccs és Orbán között vette át az elismerést.
A díszpolgárság viszonylag új módi Debrecenben, Putyin előtt csak ketten kaptak ilyet: 2014-ben Habsburg György, tavaly pedig Rudolf Schuster volt szlovák köztársasági elnök. Díszpolgárrá az válhat, aki „kimagasló művészeti, közéleti tevékenységet fejt ki”, vagy „munkásságával, erkölcsi, anyagi támogatásával” öregbíti az egyetem jó hírnevét. Putyin esetében Paks II.-t említi az indoklás, pontosabban azt, hogy az egyetem és a Roszatom között a nyáron kötött stratégiai szerződés szerepet szán a debreceni képzésnek a projekt „szakember-utánpótlásában”. A döntésről lapzártánkig egyedüliként nyilatkozó Körösparti Péter, a hallgatói és doktorandusz-képviselet elnöke szerint a kitüntetés nem Putyin politikai tevékenységének szól. Igény azért erre is volt, Körösparti például a hvg.hu-nak fejtette ki, hogy mélyen egyetért a Krím annektálásával, és elítéli az ukrán kormány támogatását.
A már nem is annyira ifjú HÖK-ös legalább nyíltan beleállt a dologba, ellentétben az intézmény vezetőivel, akik nemigen akarnak megalázott, petícióval és Facebook-kampánnyal tiltakozó hallgatóik szemébe nézni. Mellesleg nem ez az első alkalom, amikor a DE vezetősége kifogástalanul igazodik a kormány aktuális érdekeihez. 2015-ben a Fidesznél jól fekvő Mocsai Lajost dobták meg díszdoktori címmel (neveléstudományból!), ami pontokban is kifejezhető előnyt jelentett a kézilabdaedző professzori kinevezésénél. Látványosan a kormány mellé álltak CEU-ügyben is, „jelentős versenyelőnyként” értékelték a kettős diplomakiadási jogot, és egyenlő feltételeket követeltek. Bács Zoltán kancellár konkrétan az „I stand with UD” feliratot applikálta profilképére a botrány legforróbb óráiban.
Debrecenben biztosra mehet a kormány, ott nemcsak a kancellárt, hanem a rektort is ők választották ki. 2013-ban hiába kapta első körben a legkevesebb szenátusi voksot Szilvássy Zoltán, Balog miniszter, akkor még meglévő jogkörével élve, őt ültette a rektori székbe. Pályázatában Szilvássy halál komolyan a „Helyi Együttműködés Rendszerének” keresztelte az egyetem átalakítására vonatkozó elképzeléseit. Az idén egyedüli pályázóként kezdhette meg második ciklusát.
A szomorú igazság az, hogy a Debreceni Egyetem nem kivétel, inkább csak kirívó példa. A felsőoktatási törvény 2011-es elfogadása óta a kormány anyagi kivéreztetéssel, a pénzek önkényes osztogatásával, kancellárokkal, keretszámokkal, szakok, karok megszüntetésével tartja sakkban az egyetemeket. Az autonómia eltűnőben, a visszabeszélés ritkaságszámba megy. Egy nemzetközi hallgatóságra hajtó intézmény simán gesztust tesz Putyin nyugati szankciók alatt álló rezsimjének, ha azzal jó pontokat szerezhet Orbán Viktornál.
A debreceni gyalázattal a saját jelene és jövője vált világosan értelmezhetővé a magyar felsőoktatás minden szereplője számára; annak is, aki eddig szemérmesen inkább tudomást sem vett a 2010 óta tartó presszióról. Senki nem védekezhet azzal többé, hogy ő nem látta, nem tudta. Ez a magatartás többé nem naivitás, nem is elegáns elvonulás az elefántcsonttoronyba, hanem szimpla gyávaság.
