A szerk.

Megy Orbán Viktor Moszkvába, párat kell már csak aludni, hogy meglássuk, mi lesz! De mondhatnánk azt is, hogy hívták.

Hogy mikor indult romlásnak ez az egész?

Mindaz, ami a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének tavaly november 27-én kelt, de csak január 5-én nyilvánosságra hozott levele nyomán kibontakozott, túlnőtt önmagán.

Vona Gábor nagy lélegzetvételű beszédet tartott a hétvégén

Hétfőn rendkívüli elnökségi ülésen mondatták le Gaskó Istvánt a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája elnöki posztjáról. Húsz évig vezette a Liga szakszervezeti konföderációt, és negyedszázadig a Liga egyik legfontosabb tagszervezetét, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetét (VDSZSZ) – vagyis nem kispályás játékost léptettek le.

Múlt heti hozzászólásaink óta – melyekben helyesen azonosítottuk a kitűnő sportember és a szövetség közti konfliktus forrását (pénz) – a Hosszú Katinka-leves tovább rotyogott, s a kölcsönös szeretet és megbecsülés helyreállításától még mindig távol vannak a felek. Kérdés persze, hogy a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) múlt heti piruettjei hozzátettek-e bármit is a széles tömegek által oly hőn óhajtott béke beköszöntéhez!

Pedig pont úgy indult, ahogy szokott: Kövér László nem azt mondta, nem úgy mondta, félremagyarázták, bár alapjáraton is hülyeség volt, de ami kikerekedett belőle, az még nagyobb hülyeség lett. Nem túl nagy lendülettel, de azért mégis ráugrott a nyilvánosság, s valóban úgy tűnt, hogy ha túl hosszú időre nem is, de pár napra megteszi, elrágódunk rajta, s addig sem figyelünk a disznóságokra. Addig is a Fidesz uralja a pillanatot. Csakhogy ezúttal nem így történt. Megbicsaklott a szokott menetrend.

A hétfő óta tartó Uber-ellenes taxisdemonstráció, noha forgalmas fővárosi csomóponton akadályozza a közlekedést, eddig nem hozta lázba a közvéleményt, még Budapesten sem. Pedig nem tanulság nélküli, hogy ez a szakma miként került mostani szorult helyzetébe.

Cameron Dávid múlt heti pesti látogatása igen szívélyes légkörben zajlott, a két pajtás a túlcsorduló barátság hullámaitól magasra emelve a pillanat erejéig talán maga is elhitte, hogy van dolguk egymással, de mert okos emberekről beszélünk, ilyen messzire nem mennénk.

Kezdetben minden egyszerű volt és nemes, ugyanakkor drámai.

Emlékszik még valaki a Tárcaközi Földrajzinév-bizottságra? Ez a minisztériumokat segítő szaktestület az éppen csak formálódó nemzeti együttműködésbe rondított bele illetlen módon 2011 márciusában. Azt merték ugyanis mondani, méghozzá 20:1 arányban, hogy ha már muszáj átnevezni, akkor inkább Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy legyen a neve a sokat látott létesítménynek, ne a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér. Nem kellett volna.

Szokatlan dologgal szembesült a kormányzat a parlament decemberi, utolsó ülésén: nem ment át a kétharmados egyháztörvény immár sokadik módosítása. Egyetlen ellenzéki képviselő sem akadt, sem szocialista, sem jobbikos, aki a nevét adta volna a vallási közösségekkel szembeni kormányzati önkény fenntartásához.

Ez az év ugyanúgy kezdődik, mint az előző. Az Orbán–Simicska-háborúval. Akkor a nyilvánosságért ment a hirig, az MTVA nekiállt hírtévévé fabrikálni az addig nemzeti főadót, így akarván eltiporni Simicska hírtévéjét. Azóta a nemzeti hírtévé már valóság lett, s további tévék is becsatornázódtak Orbán megfelelő aljzataiba, lett bulvárlapja, nem bulvárlapja, rádiója, ilyesmije. Simicska is megtartotta a maga orgánumait, közvetít a Hír Tv, szól a Lánc­híd rádió.