A szerk.

Elnökké ütve

A szerk.

Pedig pont úgy indult, ahogy szokott: Kövér László nem azt mondta, nem úgy mondta, félremagyarázták, bár alapjáraton is hülyeség volt, de ami kikerekedett belőle, az még nagyobb hülyeség lett. Nem túl nagy lendülettel, de azért mégis ráugrott a nyilvánosság, s valóban úgy tűnt, hogy ha túl hosszú időre nem is, de pár napra megteszi, elrágódunk rajta, s addig sem figyelünk a disznóságokra. Addig is a Fidesz uralja a pillanatot. Csakhogy ezúttal nem így történt. Megbicsaklott a szokott menetrend.

Kövér doktor – most épp ismét lehasadni kívánván balsikerű unokás tripjéről – azt mondta, dehogy a Magyar Időknek, dehogy a Habony-csoport valamelyik másik zászlóshajójának, hanem a szolnoki Új Néplapnak, hogy „éppen tegnap reggel olvastam, hogy a baloldali cseh kormány védelmi minisztere nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy náluk visszaállítsák a sorkötelezettséget, melynek hazai eltörlését katasztrofális hibának tartom. Ennek orvoslása előbb-utóbb sokkal nagyobb energiákat fog felemészteni, mint amennyit a sorkötelezettség fenntartására kellett volna fordítanunk.” Most azt hagyjuk, hogy Kövér László pontosan úgy olvas, és úgy értelmezi, amit olvas, mint amit ő és hívei vetnek rendszeresen politikai ellenfeleik szemére – ennek tán legékesebb példája a köteles beszéd volt. Félremagyarázták akkor galádul a szegény doktort. De ez legyen egyelőre a cseh védelmi miniszter problémája. Annyi azonban szent, hogy a Kövér-nyilatkozatot felkapók egyként magyarázták úgy a házelnök közlését, hogy a Fidesz a sorkatonai szolgálat visszaállításán törné azt a szép, okos fejét.

Erre utalt már a lap kérdése is, s erre utaltak például Simicskó István nem sokkal korábbi megnyilatkozásai is. S nincs az a hülye vonat Magyarországon, amire rögtön ne szállna fel valaki: ezúttal Kósa Lajos, maga a legfőbb érintett, a magyar parlament honvédelmi bizottságának fejeként szólalt meg azonnal: kiszera méra bávatag, mondta az RTL Klub Híradójának. Ezt Fidesz-közeli körök segítségével úgy lehetett megfejteni, hogy igenis, „a párton belül foglalkoznak a gondolattal”. S ezzel már­is kezdődhetett volna e csinos politikai termék karrierje, amikor különös dolog történt.

Jött Deutsch Tamás, s azt mondta: ennyi. E megjegyzést egyáltalán nem kellett kiragadni a szövegkörnyezetéből ahhoz, hogy Kövér László elmeállapotának visszafordíthatatlan voltára vonatkoztassuk. Ezen értelmezést erősítette meg az a villámgyors pofon is, ami Orbán felől találta el Kövér Lászlót. Magyarország miniszterelnöke még betegállományból is szükségesnek látta belemondani a tévéjébe, hogy ez már micsoda marhaság, szó sincs semmiféle hadkötelezettségről, pláne gondolkodásról, s ő tudja, hogy Kövér nem is erre gondolt. Mondjuk, azon, hogy Orbán Viktor jobban tudja, mint Kövér László, hogy mit gondol Kövér László, sok csodálkoznivaló nincsen, csak eddig ezt nem mondták ki ennyire nyíltan.

Összegezzük tehát, hogy mi történt. Van egy évtizedek óta játéktéren kívülre szorított, valaha magát vezérkedésre szánó politikus, Kövér László, aki előtt mostanában nyílt egy lehetőség, amitől lázba jött, s nekivágott megvalósítani. De amint nekivágott, egy bunkóval fejbe vágták, s egyesek kicsit bele is törülték a lábukat. A lehetőség természetesen nem az volt, hogy Kövér esetleg, ha jól ragadja meg, visszatérhet a játékba, nem, ilyenről nincs és nem is lesz már szó soha. Áder János hirtelen kizöldülésével, mindenre elszánt bolygómentői, klímadoktori ambícióival arra nyílik lehetősége Kövérnek, hogy utólagosan polírozhasson valamicskét kudarcos politikai karrierjén. Magyarán államelnökként léphessen le majd a színről. Ennek eszmei megalapozását szolgálta már az unokás beszéd is, akkor a magyarok fogyatkozását megállítani s visszájára fordítani hivatott nemzetmentő szólalt meg belőle, most pedig a hadsereg, minden magyar seregek leendő főparancsnoka. Erre jött Orbán, s küldte előre Deutschot, hogy köpje le, s Deutsch kaján pofával meg is tette. Aztán sorompóba lépett maga is, s levert egy jó nagyot Kövérnek, jelezvén, hogy pofa bagót nem ér az, amit ő mond.

Aki viszont úgy látja, hogy ezáltal Kövér László esélyei romlottak volna a köztársasági elnöki poszt megszerzésére, az téved, vagy végzetesen félreérti Magyarország pillanatnyi közállapotait. Hisz ezek után szinte biztosra vehetjük, hogy a klimatikus űrbe elhúzó Áder Jánost Kövér László követi Magyarország államfői posztján. Hisz az Orbán-rendszer pont az ilyen elnököket szereti, akikkel már párszor feltörölték a padlót. Kövér Lászlónak is épp most jelölték ki a helyét.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.