A szerk.

A félelem törvénye

A szerk.

Szokatlan dologgal szembesült a kormányzat a parlament decemberi, utolsó ülésén: nem ment át a kétharmados egyháztörvény immár sokadik módosítása. Egyetlen ellenzéki képviselő sem akadt, sem szocialista, sem jobbikos, aki a nevét adta volna a vallási közösségekkel szembeni kormányzati önkény fenntartásához.

Egy ideig pedig úgy látszott, hogy bejöhet az a kormányzati számítás, amely számos részletben akceptálta volna az Alkotmánybíróság és a nemzetközi emberi jogi fórumok sarkos kritikáit, ám megőrizte volna a jogfosztások lényegét. Voltak látszategyeztetések az ellenzéki frakciókkal, és a kormányzat sok mindenben visszalépett volna a jelenlegi, sokszorosan elbukott szabályozástól. Bár a törvényjavaslat feleslegesen túlbonyolított, hat különböző szintű vallási jogállást létrehozó rendszert vezetett volna be, pozitív változás volt, hogy az egyházkénti elismerés az Országgyűléstől a bíróság hatáskörébe ment volna át, és objektívabbá váltak volna a különböző kategóriákba sorolás feltételei is. A módosított szabályozással voltaképpen 95 százalékban együtt is lehetett volna élni, mivel a legtöbb feltétel nem volt túlzó: évi 400 szja-felajánlással már „nyilvántartott egyházzá” lehetett volna válni, ami a legtöbb hazai kisegyház számára megfelelő jogokat biztosított volna.

Mindezért cserébe a kormányzat valójában egyetlen dolgot kért: fogadja el az ellenzék, hogy az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség még véletlenül se lehessen teljes jogú egyház. A legmagasabb szintű, „bejegyzett egyházi” státusz eléréséhez szükséges feltételeket a Fidesz-kormány úgy határozta volna meg, hogy annak semmiképp ne feleljen meg a Testvérközösség. Igaz, hogy e szigorított feltételnek (évi 4000 szja-felajánló, miközben az 1 százalékok gyűjtésére évek óta nem volt lehetősége Iványiéknak) a többi „bejegyzett egyház” kétharmada sem felelne meg, de ez nem zavarta a jogszabály előkészítőit. Mintha nem lett volna elég a sorozatos alkotmánybírósági és strasbourgi bukta annak megértéséhez, hogy az állam nem válogathat önkényesen a különböző vallási közösségek elismerésében és támogatásában.

A dolog nem a pénzről szól – a kormány számára sem. A Testvérközösségnek pedig voltaképpen mindegy, hogy strasbourgi kártérítésként kapja-e meg az oktatási és szociális intézményei után járó normatívát vagy a magyar jogszabályok alapján. Inkább az van, hogy a Fidesz véletlenül sem akar olyan helyzetbe kerülni, amikor egy gerinces, a hatalommal szembeszálló közösség végül látványosan megtalálja az igazát. Mert ha ez egyszer bekövetkezik, attól kezdve annyi a félelemre építő kormányzásnak.

Figyelmébe ajánljuk