A szerk.

Odamentek a pénzünkkel, és szétrontották az egészet

A szerk.

Hogy mikor indult romlásnak ez az egész?

Talán akkor, amikor máig ismeretlen eredetű, ám ijesztően temérdek pénzből hazahozták Nagy Lászlót Barcelonából? Vagy amikor Mocsai Lajos egyetemi tótumfaktummá nyilvánításához úgy módosították a törvényt, hogy ezentúl faiskolai végzettséggel is lehessen valaki a rektorok rektora? Netán akkor, amikor Kocsis Máté úgy lett a kézilabdázó-szövetség elnöke, hogy az ellene ringbe szállni készülő, nagy múltú sportolónő össze sem bírta szedni a jelöltséghez szükséges támogatókat? Amikor Simicska bevásárolta magát a Veszprémbe? Amikor kitört az Orbán–Simicska-háború? Amikor elfajult. Vagy amikor leszerződtettek egy méregdrága zsenit a férfiválogatott irányítására, de valami nem stimmelt vele (nem jók szerződtették, nem jól szerződtették, nem is zseni, bármi)?

Most mindenesetre itt állunk, épp véget ért a szövetségi sajtótájékoztató, ahol elsikáltak mindent. Kézilabdacsapataink nem jutottak ki az olimpiára, egyik sem, ilyen nem volt még sohasem a történelemben, történtek hibák, de arról a külföldi edző tehet, meg a sok fiatal játékos, akiket nem a mostani kvalifikáció szempontjából oly döntő fontosságú megmérettetésen kellett volna bevetni.

Véget ért hát a vésztanács, ahol mindenki előre tudta a választ minden kérdésre. Dehogy mond le Kocsis Máté, hisz tudja ő, hogy ki híresztelte, hogy le kéne mondania, de ő megkérdezte a vidéki szakági vezetőket, meg minden élő embert, aki látott már kezet és labdát, s egy sem akadt köztük, aki azt mondta volna, hogy ő tehet a szánalmas szereplésről, sokkal inkább mindenki nagyon kérlelte, hogy maradjon. Azt is mondta még e vésztanácson Kocsis, hogy „árnyalni fogjuk majd azt a véleményt, hogy kiváló kondíciók közepette vettük át a szövetséget”. Hát, persze.

Mocsai Lajos meg azt mondotta ugyanott, hogy „a szövetségben komoly pénzügyi terhek is jelentkeztek az előző vezetés távozásával”. Ennyi erővel azt is mondhatta volna, hogy az emútnyócév… áh, csak viccelünk, dehogy mondhatta volna, hiszen mondta: „kiesett nyolc év”. Persze, meg a csapatok is kiestek.

Nagy Lászlónak is fáj a kiesés, így ő azt mondta e vésztanácson, hogy „9 fiatal játékos kapott szerepet újoncként, a realitás az volt, hogy ennyi új emberrel nem sikerül kijutni”. Mit lehet ehhez hozzátenni? Isteni szerencse, hogy rajta, a csapatkapitányon nem múlt semmi.

Mi történt tehát a magyar kézilabdával? Az előző szövetség hagyta tönkremenni a sportágat, tojt az utánpótlásra, s most szüreteljük alkalmatlanságuk, rosszakaratuk gyümölcseit. Aha. Ennek a szcenáriónak a szépségéből nyilván nem von le semmit, hogy már az előző szövetség is ugyanez a szövetség volt, vagy­is ugyanilyen módon állt fel, s ugyanazt tekintette – cca. fél kiló paszulyért vagy a hosszú élet titkaként – a legfontosabb küldetésének. Az előző szövetség ugyanis 2011 nyarától regnált tavaly tavaszig, amikor is Vetési Iván elnök családi okokból lemondani kényszerült, de jó szívvel ajánlotta maga helyett Kocsis Mátét, meg a vele szoros szövetségben fellépő Mocsai Lajost, s nyugodtan sorolhatjuk tovább is a Kocsis mögött fel­álló elnökséget: Tállay András, Szabó László Zsolt vagy éppen a tao-pénzekért felelős Bardóczy Gábor…

Ekkor mondta Kocsis, hogy az előző elnökség kiváló kondíciókkal adta át a stafétát. Ugyan, hagyjuk már! Semmi egyéb nem történt a magyar kézilabdában, mint bárhol máshol: odamentek a pénzünkkel, s szétrontották az egészet, hogy olyan legyen, amilyennek a főnök elképzelte. Hogy a főnök mindehhez eredményeket is képzelt, nos, az csupán csak a magas szintű hozzáértéséről tanúskodik. A nyáron azt írtuk a magyar labdarúgásról, hogy úgy épül föl, ahogy „a miniszterelnök elképzelte, a politika, az ő politikájának kivetüléseként. Oligarcha- és politikusfutballként, amelyben persze sem az oligarchák, sem a politikusok nem valódiak, nem önálló aktorok, hanem a miniszterelnök körül táncikáló pojácák, akik fő feladatukat (okkal) abban látják, hogy a főnök felhőtlen szórakozásáról gondoskodjanak (és hogy az ezért járó ellentételezést maradéktalanul behajtsák). A magyar futballt ma megzsarolt vagy a politikai-gazdasági természetű szívességek reményében önként jelentkező nagyvállalkozók, állami vállalatok menedzserei, fehérgalléros bűnözők és a Fidesz tágabb vezetésének a feladatra alkalmasnak mutatkozó tagjai népesítik be, akik valódi motivációinak köze sincs a sporthoz”.

Aki látja a magyar futball és a magyar kézilabda közti különbséget, most szólhat. S szólhat az is, aki a magyar kézilabda és a magyar akármi közt látja a különbséget.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.