A főnök átveszi a funkciót

Ül Lázár, Rogán és Orbán, dolgoznak, csökkentik a bürokráciát. Süt a nap, vagy esik az eső, hőség van vagy hűvös idő, minden­esetre július. Azért írjuk, hogy így lesz, hogy hárman ülnek, mert meg lett mondva, hogy Lázár előterjeszt, aztán Orbán dönt. Rogánt meg szerintünk nagy hülyeség lenne kihagyni. (Ha már Lázár ott van.) Kezdjük a bányabogarakkal, oké, főnök? Oké. Lázár a szeme sarkából látja, hogy a főnök már most unja, szóval ennek se lesz jó vége, de mindegy. Előveszi a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet 2015. évi munkatervét, durván 250 oldal, elkezdi a tartalomjegyzéket darálni. A főnöknek már ott felszalad a szemöldöke, hogy Papszigeti Talajhőáram-meg­figyelő állomás. Talajhőáramot megfigyelni? Állomáson? Mi az istennyilának? – kérdi a szemöldök. Mikor Lázár odaér, hogy Magyarországi magmás és metamorf gránátok nyom­elemeloszlás-vizsgálata LA-ICP-MS-sel, azt a szót, hogy nyomelemeloszlás, csak másodszorra tudja kimondani. (Először úgy mondta, hogy nyomelomszlomálás, de a főnök figyelt, és visszakérdezett, hogy hogy kell a nyomelomok szlomálását vizsgálni, és nem tudná-e a Garancsi vizsgálni inkább.)

A főnök egyre komorabb.

Rogán a cipőjét nézi, hallgat, csak a fejét csóválja.

Munkában

Fotó: MTI

A múlt alkalommal, amikor az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetet világították át így hármasban, valahogy vidámabb volt a hangulat. Annál a pontnál, hogy Véleményezi az új élelmiszereket (az OGYÉI alaptevékenységének 21. pontja – a szerk.) hangosan kacagtak, na, ezentúl majd a Tarlós kóstol helyettük, ha megfekszi a gyomrát, hát, úgy járt – mondta a főnök szigorú-viccesen. Előtte meg ott volt a poén, hogy a főnök átveszi a funkciót, és személyesen kíséri figyelemmel és vizsgálja a lakosság élelmezéssel és táplálkozással összefüggő egészségi állapotát. (Uo., 12. pont – a szerk.) A tábornoki pocakokkal már bizonyított, hogy jó a monitoringrendszere! (Ilyen viccet is csak Rogán engedhet meg magának.) A végén, mikor az jött, hogy na, akkor menjen a sok ingyenélő az OGYÉI-ből is a picsába, a hatósági funkciói, már ami marad ezekből, pedig a Balog alá, szinte már fuldokoltak a jókedvtől.

De a főnök ma nincs hangulatban. Ott még felkapja a fejét, hogy külfejtéses bányák geodéziai felmérése, ezt az információt elraktározza valahová, egyszer még otthon, a tudjuk-kinek-a-bányájánál jól jöhet egy ilyen felmérés, de Lázár be sem fejezi a felolvasást – a földtani intézetnek is annyi. Pláne, hogy pár éve már majdnem kinyírták őket, és különben is, az újjáépülő Puskás stadion mellett pont kapóra fog jönni az a szép szecessziós épület. Az egyik felét vigye Garancsi, a másikból meg legyen antik öltöző a sporttársaknak!

Hogy mindennek a bürokráciaellenes dühnek – és biztos rájöttek már: bizonyos országos illetékességű központi hivatalok és minisztériumi háttérintézmények lapunk távolabbi oldalain bőséggel tárgyalt megszüntetéséről, illetve átszervezéséről beszélünk – a kiváltó oka a córesz lenne, az csak az egyik lehetséges magyarázat. Merthogy córesz van, vagy az lesz, hiába a csodálatos makrogazdasági mutatók, a magyar gazdaság növekedési kilátásai az elkövetkezendő pár évre siralmasak. Ezért kell az uniós forrásokat rohamtempóban szétszórni, és erre kellhet a CSOK is. Az élénkítésre! De mi lesz, ha nem lesz élénkülés mégse? Ha a Matolcsy-féle csodatévő multiplikátorhatás most sem köszön be? Márpedig ha a GDP nem nő, és nem nőnek a bevételek, akkor a kiadásokon kell faragni. Ezt értenénk – de az effajta racionalitásnak ellentmond az ügyintézés módja. Legalább azt tudnák, hogy hány embert és honnan, és az mennyibe fog kerülni, és mit lehet vele spórolni, és milyen áron. Mennyi lesz az elmaradt haszon, nem lesz-e drágább a leves, mint a hús? De nem tudják, mert ha tudnák, talán nem beszélnének összevissza hol száz­ezer megszűnő állásról (ennyien dolgoznak összesen a magyar államigazgatásban), hol ennek a feléről, és akkor talán el is mondanák, amit kiszámoltak. Vagy tudják, de nem mondják…?

A másik magyarázat politikai, hatalmi természetű. E szerint ezeket az államapparátuson belül relatív függetlenséget élvező, tör­vények által rájuk ruházott jogkörökkel bíró, és törvények, rendeletek által pontosan behatárolt feladatokat végző hivatalokat, hatóságokat, pénzosztó helyeket, ezerféle közösségi funkciót ellátó, szakmai visszacsatolásokat, elemzéseket, engedélyeztetéseket végző, a jó kormányzáshoz szükséges intellektuális szakmunkát szakmai protokollok szerint ellátó intézményeket épp azért kell megfosztani az autonómiájuktól, a jogköreiktől, a felhatalmazásaiktól, mert van nekik ilyenjük. Orbán nem hisz az intézményekben, ezt tőle tudjuk jól, ő a személyi irányításban hisz, a jogot pedig a személyi irányítás eszközének tartja. Ezzel nemcsak az a gond, hogy – például – a minisztériumok és a hatóságok szétválasztása a hatalmi ágak szétválasztásának a része, az összetolásuk meg, amikor a jogalkotó és a jogalkalmazó ugyanaz az instancia, az önkénynek és a korrupciónak nyit teret, hanem az is, hogy ez az egész a modern kor előtti állam képe, és az állam a modern kor előtt elég szar volt.

Lázár János december 23-án öthetes határidővel parancsba kapja, hogy dolgozza ki a magyar állam működését és annak jogszabályi környezetét gyökeresen felforgató javaslatát. Számítások nyista, modellek nimolé, a hatástanulmányok leszophatnak. Az excel az ellenség aknamunkája. A miniszterek pár hétig pampoghatnak (véleményezési joguk van), de a döntéshez nincs közük, hisz a végén dönteni Orbán fog. Egy személyben. Átlátja, kiszámolja és eldönti. Az egészet.

Lássuk be, az akadékoskodó bürokraták folyamatos baszakodása közepette tényleg nem lehet rendesen kormányozni! A másik, hogy lopni is könnyebb nélkülük. És ezen a ponton értünk vissza jelen cikkünk elejére, amely egyre kevésbé tűnik beteges fikciónak. Mintha egyetlen gonosz, a pusztításban ­él­­vezetet lelő elme lakói lennénk mindannyian. Ez az elme most a magyar államot vette célba.