A szerk.

Lajos, te Hadriánusz!

  • A szerk.
  • 2016.02.07 11:01

A szerk.

Ez az év ugyanúgy kezdődik, mint az előző. Az Orbán–Simicska-háborúval. Akkor a nyilvánosságért ment a hirig, az MTVA nekiállt hírtévévé fabrikálni az addig nemzeti főadót, így akarván eltiporni Simicska hírtévéjét. Azóta a nemzeti hírtévé már valóság lett, s további tévék is becsatornázódtak Orbán megfelelő aljzataiba, lett bulvárlapja, nem bulvárlapja, rádiója, ilyesmije. Simicska is megtartotta a maga orgánumait, közvetít a Hír Tv, szól a Lánc­híd rádió.

Most is a nyilvánosságért megy a hirig, csak a küzdő felek már kijöttek a kultúr elé, s az utcán gyepálják egymást, ekképpen is erősítendő a fővárosi magyar emberek biztonságérzetét. A hirdetőoszlopok ostroma zajlik, ami nyilvánvalóan kisebb elszámolási tétel, mint a tévé vagy a rádió, de ebből csak annyi következik, hogy jövőre alighanem a székekért meg a hűtőben felejtett vastagkolbász végéért fogja az utcán agyba-főbe verni vagy veretni egymást Orbán és Simicska. Az idő múlása csak abból olvasható ki, hogy tavaly szánkózni ment Simicska, idén meg Dubajba. Jövőre biztos a Hold kerül sorra, hisz’ fussa.

Megszakítjuk adásunkat, most futott be a legfrissebb jelentés az oszlopharc frontvonalából. Simicska Lajos hős védői elkergették a Szent István-bazilika alól az ellenséges hordákat.

A történet szintúgy nem tartalmaz semmi újdonságot, mint az évstart. Valamikor megszerezte Simicska Lajos a Mahir nevű egykori állami céget, s vele a hirdetőoszlopait. Első kérdés: hogy jutott hozzá nevezett a Magyar Hirdetőhöz? Igen, úgy. Szemfüles volt, megelőzte vetélytársait? Ő tette a legjobb ajánlatot? Tudunk még egy csomó ilyet mondani, de a legpontosabb akkor is az „úgy” marad. Az oszlopok ekkor szépek voltak és délcegek, úgy álltak, mint a cövek, öröm volt rájuk néznie a fővárosi magyar embernek, de még a vidéki atyafiaknak is.

Aztán kitört az Orbán–Simicska-háború. Ütötték egymást, mint a répát, de senki sem figyelt az oszlopokra. Aki mégis vetett egy futó pillantást rájuk, azt tapasztalhatta, hogy csúnyulnak. Először csak egy árnyalatnyit, aztán hirtelen rohamossá vált ez a szomorú folyamat. Hamarosan olyan rondák lettek az oszlopok, hogy az már a fővárosi magyar emberek testi épségét fenyegette. Ezt már a városháza sem szemlélhette ölbe tett kézzel, s hozott menten egy rendeletet, ami ugyan csupa töltelékmondatból állt, de azt lehetett kihüvelyezni belőle, hogy Simicska takarítsa el a közérdekeket és a nemzeti stabilitást durván sértő, s különben is ocsmány oszlopait.

De Simicska Lajos nem takarítónő, inkább híres harcos, ezért a független magyar bírósághoz fordult, aki azt mondta neki, hogy januárban (11-én pontosan) megdumáljuk. Tarlós István azonban csak a főváros biztonságát durván fenyegető oszlopok miatt hívott össze egy rendkívüli ülést, ahol felkiáltott a tekintetes tanács: meg kell védeni a keményen dolgozó embereket az oszlopoktól! Rá is küldték a közterület fenntartóit az oszlopokra, Simicskáék meg ahol tudták, őrző-védőik testével védelmezték azokat. Ez megy napok óta Pesten.

Mondja valaki, hogy ez csak a hirdetőoszlopokkal van így!

És mondja azt valaki, hogy ez csak Simicskával van így! Mondja azt valaki, hogy csak fővárosi rendeletecskék születnek és módosulnak így Magyarországon, az épp aktuális széljárás szerint. Tegnap a Simicska, ma a Mészáros. Holnap János, holnapután az egész város. Minden változhat, ember, törvény, szövetségi rendszer, új barátok jönnek, régiek mennek, csak a trón stabil.

S amíg az tök okés, hogy ezek az utcán cibálják össze-vissza az oszlopaikat, ott lökdösődnek mellettünk, közöttünk, addig nincs is szükség törvényre. A rendeletek, határozatok, a rendőrök, a közterületesek, az őrző-védők simán elegendőek ide.

Neked ajánljuk