A szerk.

George Clooney tiszteletre méltó férfiú, kétségkívül. Érdemei választott és módfelett magas szinten művelt hivatásán, a színművészeten túl is számosak, hogy mást ne is említsünk, az ENSZ jószolgálati nagykövete, jó ügyek önzetlen pártfogója, szóval derék ember, aki alkalomadtán igyekszik felhasználni a hírnevét, vagyonát, tehetségét, hogy valamivel jobbá tegye maga körül a világot. Történetesen a demokratikus elkötelezettségét sem titkolta soha és az is igaz róla, hogy baloldali figuraként tartja számon a világ.

Úgy alakult idén az élet, hogy egyszerre ünnepelhetjük az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját, s lehetünk tanúi a harcnak, melyet korunk egyetemi ifjúsága – jelesül a színiiskolások és a velük szolidarizáló egyetemek hallgatósága – vív (oktatóik jelentős hányadának kétségtelen segedelmével) a tanulmányai szabad lefolytatásáért.

Vélt melegsége miatt nem kapja meg az anyakönyvvezetői állást az a jelentkező, akit az interjú során szakmailag alkalmasnak talált, és akivel szóban meg is egyezett a budakalászi önkormányzat.

„Nem örülök annak, ha a kamarát megpróbálják berángatni az aktuálpolitikai harcmezőre. A kamara a legkülönfélébb politikai érzületű vállalkozókat tömöríti, nem szerencsés bármelyik politikai erőhöz túl közel kerülni” – mondta két évvel ezelőtt lapunknak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, és ha ehhez még hozzátesszük, hogy immár húsz éve ő az elnök, még azt is gondolhatnánk, hogy súlya van a szavai­nak, az MKIK pedig a hazai vállalkozások érdek­érvényesítésének legfontosabb fóruma.

Az alapprobléma egyszerűen összegezhető: míg az EU-nak számos eszköze van az uniós értékek (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok) érvényesítésére a csatlakozás előtt álló országokban, mindeddig nagyon keveset tehetett akkor, ha egy olyan állam vágta sutba ezeket az értékeket, amely már belépett a klubba.

A lapzártánkkor az Országgyűlésben megszavazott korlátozó intézkedések egyike a közoktatást is érinti: a hagyományos, négyosztá­lyos középiskolákban és az ún. szerkezetváltó, azaz hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban 8. osztály fölött digitális oktatásra kell áttérni.

Egy több mint hét évvel ezelőtti vezércikkünkben (lásd: Ne küldjetek!, Magyar Narancs, 2013. július 18.) vetettük fel először, hogy az EU-nak el kellene gondolkodnia Magyarországra irányuló pénzcsapjai elzárásán, lévén a temérdek uniós forrás nem elhanyagolható része haszontalan beruházásokra megy el, a miniszterelnökhöz közel álló „vállalkozói kört” gazdagítja vagy amolyan alkotmányos költségként visszafolyik a politikai alvilágba, s ily módon az Orbán-rendszer antidemokratikus fenntartásához járul hozzá.

A nemzet géniusza tévedett. Ilyen a magyar történelem során nem fordult még elő, még a nemzet géniuszának megszületése előtt sem, de arról is pontos információk állnak a rendelkezésünkre, hogy a jövőben sem esedékes ilyesmi.

Így néz ki ma Magyarországon a politizálás: Dúró Dóra bedobja, Orbán Viktor felpörgeti, Budaházy Edda lyukra teszi, a kormány napilapja szökteti magát, s végül a Hatvannégy Vármegye ifi tagozata lekészíti lövésre.