A szerk.

Judapest

A szerk.

„Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár és tősgyökeres budapesti vagyok, közszolgálatban vagy a magánszektorban húsz éve építhetem a várost, szenvedélyem Budapest. Természetesen elsősorban a főváros sorsát viselem a szívemen” – nyilatkozta nemrégiben az új Indexnek Fürjes Balázs, amikor megkérdezték tőle, hogy Budapest érdekeit képviseli-e a kormányban, vagy pedig a kormány érdekeit képviseli Budapesten.

Mi mást mondhatott volna? Talán azt, hogy már régen nem lenne államtitkár, ha nem Orbán Viktor érdekeit képviselné? Vagy diplomatikusan kitért volna a kérdés elől azzal, hogy a kormány és Budapest érdekei azonosak? Lehetetlen, hiszen Fürjes már csak a rangjánál fogva sem mondhat ilyet. Igaz, hogy 2011-től, a kiemelt budapesti fejlesztések kormánybiztosaként ő volt a Jézuska postása, aki aranytálcán szállította mindazon (elsősorban sport-) beruházásokat a városházára, amelyeket Orbán jóváhagyott, és mutogatni lehetett kampány idején, de amióta Karácsony Gergely a főpolgármester, más figurát kell megformálnia, mint Tarlós alatt. Ő lett az ellen-főpolgármester, és így már nemcsak az a dolga, hogy aranykulcsokkal és nemzetiszínű szalagokra hitelesített ollókkal reprezentáljon, hanem az – főleg az –, hogy minél több borsot törjön a városvezetés orra alá. Ráadásul úgy, hogy mindenki azt higgye, ő csak jót akar. „A vitáktól nem félni kell, hanem le kell folytatni azokat, és a megoldásokat kell keresni. Nyíltan, őszintén, szakszerűen, mindig megadva egymásnak az illő tiszteletet” – mondta mostani nyilatkozatában is, hozzátéve persze, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a jelenlegi városvezetésben „van készség az együttműködésre”. De Fürjes, a párbeszéd őszinte barátja sajnos azt is kénytelen belátni, hogy e vállalkozás reménytelen – még ha Karácsony Gergelyről alkotott lesújtó véleményének nem is a budapesti fejlesztésekhez van köze.

Az államtitkár ugyanis – aki hangsúlyozza, hogy nem szokott politikai nyilatkozatokat tenni – pár napja konkrét megvetéssel viseltetik a főpolgármester iránt. „A mindenkit kioktató ellenzék egy nácit indít az időközin. Budapesttől 200 kilométerre, Szerencsen. Aki Budapestet judapestezve zsidózik. Elfogadhatatlan, gyomorforgató. A főpolgármester meg ahelyett, hogy megvédené legalább a budapestieket, külön kampányvideóban áll ki az antiszemita, rasszista, cigánygyűlölő jelölt mellett” – jelentette ki Fürjes, aki szerint „a borsodi voksoláson az ellenzék ajánlata a főpolgármester támogatásával az antiszemitizmus, a rasszizmus, a kirekesztés”. Fürjes családi példát is felhozott azzal kapcsolatban, hogy miért tartja „gyomorforgatónak” a szerencsi képviselőjelölt körül kialakult helyzetet: nagyapját majdnem halálra ítélték a nyilasok, mert zsidókat bújtatott. Kár, hogy véletlenül pont akkor jutott mindez az eszébe, amikor az összes kormánypropagandista kiadványt elárasztották az „antiszemita” Karácsonyról szóló közlések. Ezek szerint ugyanis az államtitkár szerint korábban soha nem esett akkora szégyen a budapestiekkel, hogy publikálni kellett volna a családi legendárium e valóban szép epizódját. Ezek szerint a Magyar Nemzetben, a Demokratában, a Pesti Srácokon, az Origón vagy a 888-on megjelent írások, a Soros-plakátok, a libernyákozás, a kultúrharc, Toroczkaiék fellépései, a több mint egy évtizede tartó mindenféle gyűlöletkampányok nem érték el Fürjes Balázs ingerküszöbét, ami annak fényében különösen hiteltelenné teszi őt, hogy mostanában a Fidesz egyre gyakrabban próbálja antiszemitának beállítani az ellenzéket.

Csakhogy ez – a nagy mellény és a nyomasztó médiafölény ellenére is – annak a jele, hogy fogytán az önbizalom, hogy megkezdődött a kapkodás. És mindenkinek megvan a maga dolga. A „nem politizáló” Fürjesnek például azt kell tolmácsolnia, hogy a kormánypropaganda irányítói amellett, hogy az antiszemita Karácsonnyal riogatva teljesen hülyének nézik a fővárosiakat, maguk is azt hiszik, hogy valóban „Judapest” dönti el, hogy ki lesz a következő főpolgármester. A kapkodás jele ez is, hogy míg Fürjes az Indexen szörnyülködik, addig Tarlós István a Magyar Nemzetnek arról beszél, hogy ha az ellenzék nyer 2022-ben, akkor „könnyen számítani lehet egy tanácsköztársaság típusú vendettára”. Ami nagyjából ugyanazt jelenti, mint a judapestezés.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.