A szerk.

Vétó után

A szerk.

Az alapprobléma egyszerűen összegezhető: míg az EU-nak számos eszköze van az uniós értékek (demokrácia, jogállamiság, emberi jogok) érvényesítésére a csatlakozás előtt álló országokban, mindeddig nagyon keveset tehetett akkor, ha egy olyan állam vágta sutba ezeket az értékeket, amely már belépett a klubba.

Abból még nem lett volna katasztrófa, ha csak egy tagállam indul el az autokratizálódás útján, hiszen az úgynevezett 7-es cikk szerinti eljárásban a többi kormány megfoszthatta volna a renitens tagot szavazati jogától vagy elvághatta volna az uniós pénzektől. Ehhez a döntéshez azonban egyhangú szavazást ír elő az alapszerződés, így ha egynél több tagállam megy szembe az EU-val, a nukleáris opcióként emlegetett szankció alkalmazhatatlanná válik. Ezt a gyakorlatban is láttuk: hiába vetették be különböző uniós intézmények a 7-es cikket Lengyelország és Magyarország ellen, az eljárások sorra megakadtak.

Ebben a helyzetben nyúltak az illetékesek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 322. paragrafusához, amely lehetővé teszi, hogy az Európai Parlament és a tagállamokat tömörítő Tanács szabályokat alkosson az uniós költségvetés végrehajtásáról. Az Európai Bizottság még 2018-ban terjesztett elő egy jogállamisági feltételrendszert, amely pénzügyi szankciókat helyezett kilátásba arra az esetre, ha egy tagállamban rendszerszinten sérül a jogállamiság. E javaslat alapján és sok-sok tárgyalási kör után két hete a Parlament és a Tanács delegációi megállapodtak a jogállamisági mechanizmusról. A mechanizmus persze csak azokat a jogsértéseket tudja lefedni, amelyek kapcsolatba hozhatók az uniós büdzsével; leginkább a pénz ellopását és a lopások felderítetlenül hagyását. Belekerültek a szövegbe olyan általánosabb megfogalmazások is, mint a bírói függetlenség veszélyeztetése vagy az ügyészség nem megfelelő működése, hisz érthető módon sértené az unió pénzügyi érdekeit, ha mondjuk x tagállamban a miniszter­elnökkel összebalhézó nagyvállalkozó cégét három évre kizárnák a közbeszerzésekből, és ezt a döntést nem tudná független bíróságon megtámadni, vagy ha a miniszterelnök veje előre lezsírozott uniós projekteket nyerne, mégis futni hagyná az ügyészség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.