„…lehet, hogy az uniónak momentán nincs jogi eszköze Magyarország kizárására a támogatási alapokból: de találják ki! Holnap. Ma.” – írtuk akkor, és bár sokáig tartott, úgy tűnik, az uniós intézmények végre kitalálták, vagy legalábbis kitaláltak valamit, ami feltűnő idegességet okozott a magyar államigazgatás legfelsőbb szintjein.
Miután az Európai Parlament és a tagállamokat képviselő Tanács tárgyalódelegációi november 5-én megállapodtak a következő hétéves uniós költségvetéshez (és a koronavírus-járvány gazdasági hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alaphoz) kapcsolt jogállamisági feltételrendszerről, Varga Judit rögvest klaviatúrát ragadott, és Magyarország „ideológiai zsarolásával” vádolta meg az EP-t. Hétvégi rádiónyilatkozatában Kövér László már az EU „felbomlásának” kezdetét látta bele a jogállami alkuba, és azt ígérte, a kormánytöbbség „az utolsó pillanatig harcolni fog az ország szuverenitásáért”. Orbán Viktor a maga részéről az uniós intézmények vezetőinek írt levelében fenyegetett azzal, hogy a közös költségvetés elfogadását is kész megakadályozni, ha a jogállamisági mechanizmus nem ölt számára is megnyugtató formát.
Mi találhatott be ennyire a magyar kormánynál? A megállapodásból eddig kiszivárgott részletek alapján az EP több ponton keményíteni tudott azon a javaslaton, amelyet a Tanács soros elnökségét betöltő Németország tett le az asztalra szeptember végén. A német megoldás szerint az uniós kifizetések részleges vagy teljes felfüggesztésére akkor nyílt volna lehetőség, ha egy tagállamban a jogállami alapelvek sérelme kellőképpen közvetlenül befolyásolja az uniós pénzek felhasználását. Az EP-vel kötött alkuban ugyanakkor az szerepel, hogy a szankcióra elegendő indok már az is, ha az alapelvek sérelme azzal fenyeget, hogy veszélyezteti az unió pénzügyi érdekeit. Az EP elérte továbbá, hogy a lehetséges jogállamisági problémákról visszakerüljön a szövegbe egy felsorolás, amelyben szerepel a bírói függetlenség veszélyeztetése vagy éppen az önkényes hatósági döntések megtűrése.
Egy fontos eljárási kérdésben viszont nem engedett a Tanács: a megállapodás szerint a pénzek felfüggesztéséről az Európai Bizottság javaslatára a tagállami miniszterek dönthetnek minősített többséggel, míg a Parlament azt szerette volna, hogy a szankciókat maga a Bizottság vesse ki, és ahhoz kelljen minősített többség a Tanácsban, hogy ezek mégse lépjenek érvénybe (ez lett volna az úgynevezett fordított minősített többségi eljárás). Nem lényegtelen a különbség, nyilván nehezebb lesz így élesben bevetni a mechanizmust, de látni kell, hogy Orbán és szövetségesei önmagukban kevesek a blokkoló kisebbséghez, így még mindig sokkal reálisabb lehetőség a pénzek felfüggesztése ezen az ágon, mint mondjuk a 7-es cikk szerinti eljárásban, ahol Kaczyński egyedül is képes megvédeni Orbánt (és vice versa).
Hogy a jogállami feltételrendszerből valóban jogszabály legyen, ahhoz az intézményközi tárgyalások után a Parlamentben és a Tanácsban formálisan is meg kell szavazni a tárgyalt szövegváltozatot. Ez a szavazás a Tanácsban minősített többséggel történik, Orbán tehát a jogállamisági mechanizmus elfogadását elvben nem tudja megakadályozni. Megakadályozhatja viszont a hétéves költségvetés és a helyreállítási alap elfogadását, ezekhez ugyanis egyhangúság szükséges (sőt, utóbbihoz még a magyar parlamentnek is ratifikálnia kell az unió saját forrásairól szóló határozatot). A miniszterelnök (hasonlóan lengyel szövetségeseihez) nyilván azért fenyeget előre vétóval, mert azt reméli, így még lehet esélye a jogállami dosszié újranyitására. A Tanács német elnöksége azonban megteheti, hogy még a költségvetés és a helyreállítási alap elfogadása előtt szavazásra bocsátja a jogállami feltételesség kérdését, és megüzeni Orbánnak, hogy vagy ezzel együtt lesz költségvetés, vagy sehogy.
Ez meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozná Európa önjelölt erős emberét. Bár az alapvetően korrupcióellenes élű jogállamisági mechanizmus az Orbán-rezsim természetét aligha változtatná meg, legalább a bíróságok további cseszegetése és a haverok látványos helyzetbe hozása az eddigieknél jóval kockázatosabbá válna a következő választásig hátralévő másfél évben. Nem sokkal csábítóbb a vétó lehetősége sem. Ha Orbán ezt komolyan gondolja, akkor a többi tagállam a helyreállítási alapot kormányközi szerződéssel, Magyarország kizárásával is létrehozhatja, a költségvetés pedig… hát, hogy avval mi történne egy ilyen forgatókönyvben, azt pontosan még a beavatottak sem tudják megmondani. Orbánnak mindenesetre azt kellene elmagyaráznia a magyaroknak, hogy megéri lemondani több tízmilliárd euróról és még inkább partvonalra kerülni az EU-ban akkor, amikor a gazdaság épp beleáll a földbe, a koronavírus elleni vakcina beszerzését pedig elsősorban Brüsszeltől remélhetjük. Nem véletlenül ideges.
