A szerk.

A főszakértő

A szerk.

Ellenzéki képviselők hétfőn arról kérdezték Orbán Viktort a parlamentben, miért nem végeznek több koronavírustesztet Magyarországon.

Egy kicsit hosszabban idézzük a miniszterelnök válaszát: „Amikor önök megkérdőjelezik annak a járványügyi döntésnek a helyességét, hogy hogyan és miképpen tesztelünk, akkor nem a kormányt támadják, mert erről nem a kormány dönt. Azokat a járványügyi szakembereket és orvosokat támadják, akik elemzik az adatokat, kidolgozzák az eljárásrendeket és javaslatot tesznek a döntésekre. A tesztek támadása, a tesztekre vonatkozó megjegyzések valójában a járványügyi szakemberekkel szembeni támadásnak minősülnek.”

Ilyen esetekben eddig a „WHO-sztenderdekre” való mutogatás volt a bevett kormányzati válasz, de ezt talán már Orbán is kínosnak érezte volna. A WHO szerint a tesztelési stratégiát úgy kell megtervezni, hogy a pozitív tesztek aránya 5 százalék alatt maradjon, ekkor mondhatjuk, hogy egy ország ellenőrzés alatt tartja a járványt. Ehhez képest Magyarországon keddi lapzártánk napján 15,6 százalék volt a pozitív tesztek aránya, az egész októbert 10 százalék feletti értékek jellemzik, az 5 százalékot pedig már szeptember elején elhagytuk. A legkevesebbet tesztelő európai államok között vagyunk, nálunk az elmúlt hét átlagában napi 1000 teszt jutott egymillió főre, Romániában 1300, Horvátországban 1400, Szlovákiában 1800, Ausztriában 2000, Szlovéniában 2200. Ilyen kevés teszttel képtelenség megtalálni annyi fertőzöttet, amennyi a járvány kontroll alatt tartásához szükséges lenne, s ez jól tükröződik az Európai Járványügyi Központ adatain is. Az elmúlt két hétben Magyarország a fertőzöttek számát tekintve az európai középmezőnyhöz tartozott, viszont csak Csehországban, Romániában és Spanyolországban halt meg (lakosságarányosan) több beteg Covid-fertőzésben, mint nálunk.

A tesztelés elégtelenségére az Orbán által emlegetett kormányzati szakértők is felhívták már a figyelmet, és nem is tegnap kezdték. Röst Gergely, az Innovációs és Technológiai Minisztérium járványmatematikai és epidemiológiai munkacsoportjának vezetője augusztus végén nyilatkozta, hogy „a tesztelés és a kontaktuskövetés hatékonyságát sürgősen javítani kell”. Október 8-án az Inforádió műsorában arról beszélt, hogy mivel a megnövekedett esetszámmal nem tartott lépést a tesztek száma, „a naponta jelentett esetszámok már nem tudnak iránymutatást adni a járvány valós trendjéről”, sőt a járvány terjedési sebességét kifejező R értéket sem igazán tudják megbecsülni. Oroszi Beatrix, a munkacsoport másik tagja azt mondta, „menne még feljebb a járványgörbe, de nem tud, mert a tesztelési kapacitásunk elérte a felső határát”. A tesztkapacitások kimerülését szeptember végén Jakab Ferenc virológus, a koronavírus-kutatócsoport vezetője is megemlítette egy előadásában (ugyanitt szakmailag értelmetlen intézkedésnek nevezte az iskolákban bevezetett lázmérést). Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora még szeptember elején javasolta a pedagógusok tesztelését, de ettől a kormány mereven elzárkózott.

A megfelelő tesztelésnek kettős funkciója lenne: reálisabb képet adna a járványról, és a védekezést is segítené, hiszen az igazoltan fertőzöttek és az ő szoros kontaktjaik gyors elkülönítése meg tudja törni a fertőzési láncokat, lassítani tudja a járvány terjedését. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a magyarországi kontaktuskutatás még a jelenlegi elégtelen teszteléssel sem bír lépést tartani. A hivatalos adatok szerint jelen cikkünk írásakor 32 909 aktív fertőzött van az országban, közülük 1960-at ápolnak kórházban, a maradék 30 949-nek és az ő szoros kontaktjaiknak tehát hatóságilag elrendelt házi karanténban kellene lenniük. Ilyenben viszont mindössze 24 780-an tartózkodnak. Vagyis nemhogy a kontaktok felkutatása nem működik, még a kimutatott fertőzöttek közül is 6 ezernél többen nem kaptak hivatalos határozatot a karanténról – így pusztán ezen honfitársaink felelősségérzetén múlik, otthon maradnak-e. Íme a sikeres védekezés biztos receptje: tök feleslegesen elköltünk 300 milliárdot lélegeztetőgépekre, de nincs, aki kiállítana egy karanténhatározatot vagy felemelné a telefont, hogy kiderítse, kikkel találkoztak a fertőzöttek.

(Még egy szó a szakértőkről: 2010 óta nem nagyon volt rá példa, hogy a kormány megbízásából dolgozó emberek valós időben ilyen élesen, ráadásul csoportosan kritizálják a kormányzati intézkedéseket. Nyilván átérzik a tájékoztatás felelősségét, de az is motiválhatja őket, hogy ha nagy baj lesz, ne bújhasson mögéjük a tanácsaikat amúgy ignoráló politikai vezetés. Pont azt szeretnék megelőzni, amivel Orbán gyáván megpróbálkozott a parlamentben.)

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.