Egy kicsit hosszabban idézzük a miniszterelnök válaszát: „Amikor önök megkérdőjelezik annak a járványügyi döntésnek a helyességét, hogy hogyan és miképpen tesztelünk, akkor nem a kormányt támadják, mert erről nem a kormány dönt. Azokat a járványügyi szakembereket és orvosokat támadják, akik elemzik az adatokat, kidolgozzák az eljárásrendeket és javaslatot tesznek a döntésekre. A tesztek támadása, a tesztekre vonatkozó megjegyzések valójában a járványügyi szakemberekkel szembeni támadásnak minősülnek.”
Ilyen esetekben eddig a „WHO-sztenderdekre” való mutogatás volt a bevett kormányzati válasz, de ezt talán már Orbán is kínosnak érezte volna. A WHO szerint a tesztelési stratégiát úgy kell megtervezni, hogy a pozitív tesztek aránya 5 százalék alatt maradjon, ekkor mondhatjuk, hogy egy ország ellenőrzés alatt tartja a járványt. Ehhez képest Magyarországon keddi lapzártánk napján 15,6 százalék volt a pozitív tesztek aránya, az egész októbert 10 százalék feletti értékek jellemzik, az 5 százalékot pedig már szeptember elején elhagytuk. A legkevesebbet tesztelő európai államok között vagyunk, nálunk az elmúlt hét átlagában napi 1000 teszt jutott egymillió főre, Romániában 1300, Horvátországban 1400, Szlovákiában 1800, Ausztriában 2000, Szlovéniában 2200. Ilyen kevés teszttel képtelenség megtalálni annyi fertőzöttet, amennyi a járvány kontroll alatt tartásához szükséges lenne, s ez jól tükröződik az Európai Járványügyi Központ adatain is. Az elmúlt két hétben Magyarország a fertőzöttek számát tekintve az európai középmezőnyhöz tartozott, viszont csak Csehországban, Romániában és Spanyolországban halt meg (lakosságarányosan) több beteg Covid-fertőzésben, mint nálunk.
A tesztelés elégtelenségére az Orbán által emlegetett kormányzati szakértők is felhívták már a figyelmet, és nem is tegnap kezdték. Röst Gergely, az Innovációs és Technológiai Minisztérium járványmatematikai és epidemiológiai munkacsoportjának vezetője augusztus végén nyilatkozta, hogy „a tesztelés és a kontaktuskövetés hatékonyságát sürgősen javítani kell”. Október 8-án az Inforádió műsorában arról beszélt, hogy mivel a megnövekedett esetszámmal nem tartott lépést a tesztek száma, „a naponta jelentett esetszámok már nem tudnak iránymutatást adni a járvány valós trendjéről”, sőt a járvány terjedési sebességét kifejező R értéket sem igazán tudják megbecsülni. Oroszi Beatrix, a munkacsoport másik tagja azt mondta, „menne még feljebb a járványgörbe, de nem tud, mert a tesztelési kapacitásunk elérte a felső határát”. A tesztkapacitások kimerülését szeptember végén Jakab Ferenc virológus, a koronavírus-kutatócsoport vezetője is megemlítette egy előadásában (ugyanitt szakmailag értelmetlen intézkedésnek nevezte az iskolákban bevezetett lázmérést). Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora még szeptember elején javasolta a pedagógusok tesztelését, de ettől a kormány mereven elzárkózott.
A megfelelő tesztelésnek kettős funkciója lenne: reálisabb képet adna a járványról, és a védekezést is segítené, hiszen az igazoltan fertőzöttek és az ő szoros kontaktjaik gyors elkülönítése meg tudja törni a fertőzési láncokat, lassítani tudja a járvány terjedését. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a magyarországi kontaktuskutatás még a jelenlegi elégtelen teszteléssel sem bír lépést tartani. A hivatalos adatok szerint jelen cikkünk írásakor 32 909 aktív fertőzött van az országban, közülük 1960-at ápolnak kórházban, a maradék 30 949-nek és az ő szoros kontaktjaiknak tehát hatóságilag elrendelt házi karanténban kellene lenniük. Ilyenben viszont mindössze 24 780-an tartózkodnak. Vagyis nemhogy a kontaktok felkutatása nem működik, még a kimutatott fertőzöttek közül is 6 ezernél többen nem kaptak hivatalos határozatot a karanténról – így pusztán ezen honfitársaink felelősségérzetén múlik, otthon maradnak-e. Íme a sikeres védekezés biztos receptje: tök feleslegesen elköltünk 300 milliárdot lélegeztetőgépekre, de nincs, aki kiállítana egy karanténhatározatot vagy felemelné a telefont, hogy kiderítse, kikkel találkoztak a fertőzöttek.
(Még egy szó a szakértőkről: 2010 óta nem nagyon volt rá példa, hogy a kormány megbízásából dolgozó emberek valós időben ilyen élesen, ráadásul csoportosan kritizálják a kormányzati intézkedéseket. Nyilván átérzik a tájékoztatás felelősségét, de az is motiválhatja őket, hogy ha nagy baj lesz, ne bújhasson mögéjük a tanácsaikat amúgy ignoráló politikai vezetés. Pont azt szeretnék megelőzni, amivel Orbán gyáván megpróbálkozott a parlamentben.)
