Mármost mi van akkor, ha nevezett George Clooney egyik új filmjének promózása során elejt egy rosszalló megjegyzést (mondjuk egy mondattöredék töredékében) valakiről? Bárkiről. Ha igaza van, ha nincs, normális esetben két lehetőség közül választhat az adresszált fél: vagy elengedi a füle mellett a megjegyzést azzal, hogy csak nem fogok odaállni emberkedni egy filmpromóban odaszúrt tüskéért, vagy talál valami hasonló szövegkörnyezetet a visszaszólásra, ne már, George, esetleg Mr. Clooney. S ezzel az ügy általában el is van intézve. Arról a harmadik opcióról most ne szóljunk, hogy nem lenne teljesen elképzelhetetlen az sem, hogy a megbökött fél a páncélján ütött lyukon át egy pillanatra magába néz, s azt morogja maga elé, hogy az áldóját, ez a csávó az elevenemre tapintott, még az is lehet, hogy jogosan, lássuk, mit is csinálok rosszul – leginkább azért ne szóljunk róla, mert ez a cikk nem a tőlünk ennyire, de ennyire távoli dolgokról szól.
Mert nálunk annyira máshogy intéződnek a dolgok, hogy még az említett első két, normális helyeken szóba jöhető megoldás sem elképzelhető. Hiszen abban a pillanatban, amikor a vonatkozó közlés megjelent a honi sajtóban, tudhatta már minden – a magyar politikára kicsit is odafigyelő – ember, hogy mi lesz mindennek a következménye. És pontosan az is lett: Magyarország kormányának alsóbb beosztású káderei berongyoltak a kormánysajtó valamelyik magasan dotált harcálláspontjára, fölütötték a Facebookjukat stb., stb., és belevonyították a nagy magyar tájhazába, hogy Soros! Mert azt mégsem mondhatják, hogy George Clooney is Gyurcsány kottájából játszik. Mást meg nem tudnak: Karácsony alkalmatlan. Szerencsére a Soros cifrázása viszont elég flottul megy, így megtudtuk, hogy a filmsztár is az ő tenyeréből eszik, összejár a fiával, így segítvén elő a tömeges bevándorlást Magyarországra. Békaemberek, ürgebőr, deep state.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
