A szerk.

Felkaptatni a meredeken

A szerk.

„Nem örülök annak, ha a kamarát megpróbálják berángatni az aktuálpolitikai harcmezőre. A kamara a legkülönfélébb politikai érzületű vállalkozókat tömöríti, nem szerencsés bármelyik politikai erőhöz túl közel kerülni” – mondta két évvel ezelőtt lapunknak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, és ha ehhez még hozzátesszük, hogy immár húsz éve ő az elnök, még azt is gondolhatnánk, hogy súlya van a szavai­nak, az MKIK pedig a hazai vállalkozások érdek­érvényesítésének legfontosabb fóruma.

Lehetséges, hogy máshol így is fest a dolog – ahol a kamara független, tagdíjakból működő testület, és ahol tagnak lenni dicsőség –, de nálunk szó sincs erről. A vállalkozók leginkább sarcos gittegyletnek tartják a szervezetet, hiszen a tagság és az 5000 forintos éves díj mindenkinek – értsd: az összes hazai vállalkozónak – kötelező, de ezért az MKIK lényegében semmit nem ad cserébe.

Persze ha bárki számon kérné az érdekérvényesítést a kamara elnökétől, Parragh biztosan elő tudna varázsolni az ingujjából néhány adut, hogy mi mindent tettek az elmúlt években a hazai vállalkozók érdekében. Az elnök például a tavalyi munkaerőhiány idején nagy vehemenciával próbálta eltéríteni a fiatalokat a gimnáziumtól, de említhetnénk azt a megnyilatkozását is, amikor a Magyar Tudományos Akadémia alapkutatásait tartotta teljesen feleslegesnek, mondván, mit is profitálhat abból a magyar vállalkozó. Tavasszal, az idegenforgalom bedőlése után Parragh azt tanácsolta a szakácsoknak, hogy tanuljanak ki péknek, de előtte olyat is szólt, „annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és megy most is, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.