Lehetséges, hogy máshol így is fest a dolog – ahol a kamara független, tagdíjakból működő testület, és ahol tagnak lenni dicsőség –, de nálunk szó sincs erről. A vállalkozók leginkább sarcos gittegyletnek tartják a szervezetet, hiszen a tagság és az 5000 forintos éves díj mindenkinek – értsd: az összes hazai vállalkozónak – kötelező, de ezért az MKIK lényegében semmit nem ad cserébe.
Persze ha bárki számon kérné az érdekérvényesítést a kamara elnökétől, Parragh biztosan elő tudna varázsolni az ingujjából néhány adut, hogy mi mindent tettek az elmúlt években a hazai vállalkozók érdekében. Az elnök például a tavalyi munkaerőhiány idején nagy vehemenciával próbálta eltéríteni a fiatalokat a gimnáziumtól, de említhetnénk azt a megnyilatkozását is, amikor a Magyar Tudományos Akadémia alapkutatásait tartotta teljesen feleslegesnek, mondván, mit is profitálhat abból a magyar vállalkozó. Tavasszal, az idegenforgalom bedőlése után Parragh azt tanácsolta a szakácsoknak, hogy tanuljanak ki péknek, de előtte olyat is szólt, „annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és megy most is, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
