A szerk.

Garázdák élén

A szerk.

Így néz ki ma Magyarországon a politizálás: Dúró Dóra bedobja, Orbán Viktor felpörgeti, Budaházy Edda lyukra teszi, a kormány napilapja szökteti magát, s végül a Hatvannégy Vármegye ifi tagozata lekészíti lövésre.

És ezt mindenki érti, és mindenki hót természetesnek veszi, kvázi együtt él vele. De azért a felállás mégiscsak új, kimondottá, hivatalossá vált az eddig kimondatlan: a Fidesz (miért ne neveznénk Fidesznek, hisz’ a szégyenük közös nyilvánvalóan) legszéle behúzódott középre, hogy egészen pontosak legyünk, középre vezényelték őket: Dúró Dórát, Budaházy Eddát, a hülye nevű ifiket.

Azt eddig is tudtuk, hogy ezek a formációk, nevezzék őket bár Mi Hazánknak vagy Árvalányhajas Nemzeti Nőrendnek, Zsiványhadseregnek, mind a Fidesz, közelebbről Orbán Viktor kreatúrái. Eddig az volt a mese róluk, hogy azért tartja őket, hogy elmondhassa, van nála rosszabb is ebben az országban, nem én vagyok a szélsőjobb, hanem ezek. Meg azért, hogy oda szavazzanak, ahova köll. De most itt a baj (itt van minden baj: a legnagyobb veszedelemben gyakorlatilag semmi sem működik, a pénz elfolyott, igazi ötletek sohase voltak, a tekintély romokban, mindenfelől csak a viszolygás, a lenézés érkezik). Támadják Magyarországot, hát persze. A külső és a belső ellenségek, a vírus, a Soros… a külső támadásokat talán menedzselni lehet némi dörgölőzéssel, de befelé erőt kell mutatni (kifelé már úgysem lehet), de erő sincs: csak hangoskodás, fenyegetőzés, gyáva, orvul elkövetett gyalázat van.

Dúró Dóra a jelzett szélsőjobbos szerepre kijelölt csoportozatok egyikének parlamentig navigált üdvöskéje talált egy mesekönyvet, s a maga módján próbált meg elbánni vele, mire fel persze a mesekönyv bestseller lett (kábé ennyire értik a dolgukat általában is). Ám az utána történtek fényében immár egyre jogosabbnak tűnik a kérdés: vajon tényleg Dúró Dóra találta meg azt a mesekönyvet? Vagy csupán a kezébe adták, és rászóltak, hogy ne tartsa már fordítva, mert fotózkodás lesz? Min­den­esetre ő megtette, ami tőle tellett, a terep elő lett készítve Magyarország miniszterelnökének, aki élt is a lehetőséggel: nekiment a homoszexuális magyaroknak, jó szokása szerint kiutasítván őket a nemzetből. „A magyarok türelmesek ezzel a jelenséggel szemben, sőt a magyarok olyan türelmesek, hogy az ilyen típusú provokatív demonstrációkat is – nem mondom, hogy szó nélkül – jól viseljük. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket” – mondotta a homoszexuális emberekről.

Kijelentését és a kijelentése által létrejött szituációt tekinthetjük sok mindennek. Nézhetjük, mint fent tettük a politikai oldalát: Orbánnak mindig ellenség kell, s egyre védtelenebbeket mer csak kiválasztani céltáblának, illetve Orbánnak mindig szüksége van valamiféle segédcsapatra, szövetségesekre, s egyre lejjebb és lejjebb talál csak ilyeneket. De nézhetjük e teljes mellszélességű kiállás és frontnyitás személyes oldalát is, az sem kevésbé ijesztő: Magyarország miniszterelnöke – gyakorlatilag kiközösíttetve Magyarország valódi szövetségesei közül, folyamatos tarhálása és dörgölőzése miatt megvetve és kinevetve mindenféle keleti despotáktól – megtalálta végre az övéit, Dúró Dórát és Budaházy Eddát meg az ifijeiket, akiknek hű karéjában önmaga lehet.

Mert akármilyen megalapozottan mondhatjuk kiállásáról, hogy politika, arra semmiféle indokot nem találhatni sem égen, sem padlá­son, hogy amit vasárnap reggel elmondott a magyar közrádióban – bár tele volt hazug képmutatással –, az ne a szívéből jött volna, ne ilyen érzelmeket táplálna ő a homoszexuális polgártársai iránt. Türelemmel van, tűri, tűri őket, de ha átlépik a vörös vonalát, akkor ő odacsap. S szavára máris jött a Magyar Nemzet-cikk, jöttek Budaházy hangoskodó „tüntetői” és jöttek a könyvesboltokat a történelem legsötétebb korszakából ismerős módszerekkel megjelölő vármegyei ifik. Mind ugrottak Orbán parancsára, s még mennyien fognak, hiszen Orbán épp azt a fiókot húzta ki, amelyikbe a világ gonoszságát zárták el.

S ez ellen nem feltétlenül az a helyes védekezés, ha bizonygatjuk egy könyv vagy éppenséggel a homoszexuális magyar emberek ártatlanságát, hanem az, hogy kimondjuk: elég ebből. Eddig, és ne tovább!

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.