A szerk.

A falu bolondja

  • A szerk.
  • 2021.02.17 21:00

A szerk.

„Köszönettel elfogadom”, e szerény szavakkal fogadta el állítólag a Blikk birtokába jutott ajándékozási szerződéssel Kósa Lajos a Crédit Industriel et Commercial bank 24 százalékos tulajdoni részét.

Vagyis ilyen szerényen vált volna a Fidesz ügyvezető alelnöke a leggazdagabb magyarrá, s rögtön az egyik leggazdagabb európaivá. Kósa, aki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tervgazdasági szakán szerzett abszolutóriumot ’89-ben (diplomát azonban nem), bizonyára nem látott még szerződést, fogalma sem volt arról, hogy mi az a CIC bank, mennyit is jelent a 24 százalék. Nagyjából úgy ugrott bele a dologba, ahogy a gyanútlan nagymamik ülnek fel az unokázós csalóknak. Csak ő nem százezret adott egy ismeretlennek, hanem köszönettel elfogadott tőle bármit, de szó szerint bármit. Fájdalom, ő nem riadt nagymama, hanem a NER egyik vezető figurája, az ajándékozási sajtpapír aláírásakor épp a kétharmados frakció vezetője, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke volt.

A kínzó kérdés ennek fényében az, hogy az úgynevezett csengeri örökösnő (egykori állami gondozott, háztartásbeli és napszámos) vagy elképesztően zseniális csaló, vagy Kósa Lajos teljesen tökkelütött, pénzéhes gazember.

A válaszhoz akad még néhány adalék. Például az, hogy a francia óriás bank negyedén túl Kósa szintén köszönettel fogadott (volna) egy kis osztalékot a svájci Altenrhein Aviation repülős cégből. De az is figyelemre méltó, hogy Kósa az örökösnőnek azt a tanácsot adta, hogy vagyonát fektesse állampapírokba, s ezért a vérbő üzleti tippért rögtön „köszönettel elfogadott” volna 800 millió forint sikerdíjat. Az anyukája számlájára, hova máshova? Mellesleg készült Berlinbe is, hogy Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterrel tárgyaljon a suskáról, s a nejét vitte volna tolmácsolni. Nehogy már valakinek fizetni kelljen érte.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!

Neked ajánljuk

Szécsi Noémi: Nem és nem

  • Szécsi Noémi

Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.

Gépre kötve

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

Határkeresők

Leszbikus anyák, bocsánatot kérő gyilkosok, a mennyországba beszívva-bemargaritázva igyekvő floridai nyugdíjasok. Megnéztünk pár filmet az idei BIDF programjából.

A sötétség oldalvizein

  • Bacsadi Zsófia

Sokáig úgy tűnhetett, hogy a holokauszt marad a zsidókról zsidók által mesélt történetek sarokköve, a meghatározó trauma, amely évtizedek múltán is formálja az elbeszélést és a népirtás után született generációk identitását.

Lawrence Ferlinghetti (1919–2021)

  • Kálmán C. György

Nyilván vannak néhányan, szerencsések, akik személyesen is ismerték, magyarok is. Biztosan csupa jó emlékük van róla, azt hiszem, hogy szívélyes, kedves, kedélyes vendéglátó lehetett.

„Dúdolok neki Prokofjevet”

  • Soós Tamás

Játszik az agyafúrtan rockos Óriásban és az írókat könnyűzenészekkel összehozó Rájátszásban, de az elmúlt években szólóban találkozhattunk vele. Apaságról, Háy-versekről és a február végén megjelent második szerzői lemezéről beszélgettünk.

„Nem volt terv”

Huszonkét éves korában hagyta el az országot, jelenleg Thai­földön van a műterme. Minden munkája – bár a formák, a színek és olykor a médium is változnak – az ember, az emberség helyét keresi a szűk és a tágabb környezetben. Művészetről és hazáról beszélgettünk Messengeren, egy kalandos életút történeteinek a keretében.

Iskolajáték

A nálunk még kevéssé ismert amerikai író-költő regénye számos elismerést kapott, mérték­adó irodalmi fórumok szavazták be az év legjobb könyvei közé, Pulitzer-díjra is jelölték.

„Mint egy Molotov-koktél”

Nemrég magyarul is megjelent harmadik regénye, Az iskola Topekában lelkes fogadtatásra talált Amerikában. A New Yorkban élő íróval a város jövőjéről, a Trump-korszak gyökereiről és a költőket érő kínos kérdésekről is beszélgettünk.