Vagyis ilyen szerényen vált volna a Fidesz ügyvezető alelnöke a leggazdagabb magyarrá, s rögtön az egyik leggazdagabb európaivá. Kósa, aki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tervgazdasági szakán szerzett abszolutóriumot ’89-ben (diplomát azonban nem), bizonyára nem látott még szerződést, fogalma sem volt arról, hogy mi az a CIC bank, mennyit is jelent a 24 százalék. Nagyjából úgy ugrott bele a dologba, ahogy a gyanútlan nagymamik ülnek fel az unokázós csalóknak. Csak ő nem százezret adott egy ismeretlennek, hanem köszönettel elfogadott tőle bármit, de szó szerint bármit. Fájdalom, ő nem riadt nagymama, hanem a NER egyik vezető figurája, az ajándékozási sajtpapír aláírásakor épp a kétharmados frakció vezetője, a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke volt.
A kínzó kérdés ennek fényében az, hogy az úgynevezett csengeri örökösnő (egykori állami gondozott, háztartásbeli és napszámos) vagy elképesztően zseniális csaló, vagy Kósa Lajos teljesen tökkelütött, pénzéhes gazember.
A válaszhoz akad még néhány adalék. Például az, hogy a francia óriás bank negyedén túl Kósa szintén köszönettel fogadott (volna) egy kis osztalékot a svájci Altenrhein Aviation repülős cégből. De az is figyelemre méltó, hogy Kósa az örökösnőnek azt a tanácsot adta, hogy vagyonát fektesse állampapírokba, s ezért a vérbő üzleti tippért rögtön „köszönettel elfogadott” volna 800 millió forint sikerdíjat. Az anyukája számlájára, hova máshova? Mellesleg készült Berlinbe is, hogy Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterrel tárgyaljon a suskáról, s a nejét vitte volna tolmácsolni. Nehogy már valakinek fizetni kelljen érte.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
