Saját, önös, magyar és európai, magyar–európai szemszögünkből tekintve a legrosszabb kétségkívül a nagyon baloldali Jean-Luc Mélenchon úr és Le Pen asszony második fordulós párbaja lett volna, ők ugyanis mindketten klopfolták volna kifelé az euróból, majd az Európai Unióból Franciaországot, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy teljesen más okokból. Az EU-t mindketten a globális nagytőke cselvetésének tartják, ebből Le Pennek a jó francia emberek elnyomása fáj jobban, a szocialistáktól 2008 táján leszakadt Mélenchonnak meg a jó munkásemberek kifosztása. És bár a végeredmény szempontjából majdnem mindegy lett volna, hogy Le Pen vagy Mélenchon omlasztja össze az uniót, a szélsőjobb és a nagyon bal közti különbséget hiba lenne összemosni: annyi tisztesség Mélenchon-ban (is) volt, hogy Le Pen nacionalista, inciri-pincirit, hát, rasszistácska, idegengyűlölőcske kampánya ellenében fogalmazza meg magát. Márpedig ennek a második fordulóban még komoly jelentősége lehet. Bár Mélenchon a jó ízlés diktálta tempónál egy hajszállal később szólította fel választóit Macron második körös támogatására (az első mondása az volt, hogy előbb megkérdezi a bázisát: miről, baszod, miről?), a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint szavazóinak mindössze 9 százalékára számíthat Le Pen, míg möszjő Macront 62 százalékuk fogja beikszelni május 7-én. (Más mérések ezt 12, illetve 50 százalékra teszik.)
Mely második forduló nagy esélyese értelemszerűen Macron: s ugyancsak a fenti, önös, magyar–európai szempontunk szerint ennek felhőtlenül örülnünk kell. Hiszen az ifjú közgazda, befektetési bankár és exminiszter (39 éves, és Hollande elnök kormányában vezette a gazdasági tárcát) a kampányban nem csak ímmel-ámmal európázott; nem óvatoskodott, nem játszott rá természetes bázisának (a Parti Socialiste egykori szavazói) vonatkozó gyanakvásaira, hanem full contact kiállt az euró és az unió erősítése, s úgy általában az európai projekt mellett. Választóit leginkább a jobb módú városlakók között találta meg, míg Mélenchon a szegényebb városi rétegeket vitte; a falu pedig (s a bevándorlás negatívumaitól súlyosan érintett nagyváros, Marseille) Le Pent szerette volna.
Macron és rokonszenves gazdasági reform-ígéretei (melyek némiképp az évezredforduló divatos szocdem irányzatát, a Blair- és Schröder-féle harmadik utat idézik, az akkorinál jóval erősebb szociális érzékenységgel) most minden politikai erő s minden első körös jelölt feltétlen támogatását bírják, s nehéz elképzelni, hogy a második fordulót el tudná veszteni. (Az első kör után készült becslések szerint ehhez az kéne, hogy a részvétel a múlt vasárnapi 78 százalékról 50 százalék körülire essen, s hogy Le Pen szimpatizánsai mind elmenjenek szavazni.) Mindezzel pedig újabb megerősítést nyer, hogy a szoftfasiszta forradalom elmarad Európában: először Ausztriában, aztán Hollandiában estek pofára a lázadás évének prófétái, s aligha kétséges, hogy a szeptemberi németországi választások is a mérsékelt, Európa-párti, józan közép győzelmét hozzák majd. (Az AfD például épp a minap esett szét megint: annak pedig, ami megmaradt belőle, akkora és olyan jól látható az interfésze a nácizmussal, hogy még a párt parlamenti képviselete is kétségessé vált.) De az azért nagyon nem mindegy, hogy a május 7-i döntőt milyen arányban nyeri Macron. 2002-ben Jean-Marie Le Pent, a Front National akkori vezetőjét a második körben a jobboldali Jacques Chirac valósággal agyonverte: a náci-papa a második körben nagyjából ugyanannyi szavazatot kapott, mint az elsőben, míg Chiracra az első forduló 5,7 milliója után a másodikban 25,5 millióan szavaztak, ha a többség az orrát befogva is. És persze, Marine Le Pen kevésbé kellemetlen jelenség, mint a kedves papa volt (bár az utolsó hetekben ő is belehúzott: például amikor a II. világháborús francia kollaboráció kártéteményeit és szörnyűségeit akarta ignorálni), és az sem közömbös, hogy a francia szélsőjobboldali választói korpuszt egy picinyt legalább behúzta a közép felé. De ha Le Pen a második körben sem kap jelentősen több szavazatot ennél a 8 milliónál, úgy lőttek a békés, organikus építkezés és az ebből kinövő 2022-es győzelem álmának is. Van miért szorítanunk május 7-én is.
